Szétesőben Németország?

Ez a kormány számára katasztrófa. Semmi sem mutatja jelenleg jobban, hogy ezek a két párt nem való közös kormányzásra. Ez a rémálomszerű vége a „Nagy Koalíciónak” akár végtelen rémálommá is válhat, hiszen ez az eset egy dupla bizalomsértés.

Az SPD makacsul akarta hatalmi helyzetét megfordítani
Az SPD Brosius-Gersdorf jelölésével egy olyan jelöltet indított a „Karlsruhe-ba”, akiről tudniuk kellett volna, hogy álláspontjai az ő koalíciós partnerük számára elfogadhatatlanok lennének. Ezzel makacsul meg akarták fordítani a választásokon elszenvedett hatalmi veszteségüket egy hatalomfitogtatássá. Ez nem végződhetett jól. Egy koalíció arról szól, hogy a partnerek odafigyelnek egymásra. Amikor ez megszűnik, a koalíció megszűnik.

Az Unió nem ismerte fel, hogy Brosius-Gersdorf vörös posztó a „feketéknél”
Az Unió mégis átengedte ezt a személyt. Utólag nehéz megmondani, melyik volt a nagyobb hiba. Talán a frakcióvezető Jens Spahné is: neki, mint konzervatívnak, nem kellett volna aggódva rákérdeznie, amikor az SPD Brosius-Gersdorf-ot jelölte? Nem kellett volna tudnia, hogy ez a jelölt vörös posztó lesz a „feketéinek”?

A kérdés feltevése egyben válasz is. Ez dupla vezetési kudarc. Ami nagyon súlyos. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság az az intézmény, amelynek a többség még bízik és hisz. Ezek a meggyengült néppártok súlyos károkat okoztak az alkotmánybíróságnak.

Bosszúszomjas kirohanások
Most az SPD-ből bosszúhullámok jönnek. Ez nagyon gyerekes viselkedés. Egy kormány nem homokozó. Most az SPD vezetésén a sor, hogy mérsékelje a károkat a frakcióban és a pártban. Komoly próbája következik a pártelnök Klingbeilnek és a frakcióvezető Mierschnek. Hogy sikerül-e, megmutatja majd, mennyi tekintélyük van valójában a szocdemek között.

A Zöldek azóta is szőnek egy történetet arról, hogy egy „jobbközép összeesküvés” sújtotta a valójában kifogástalan jogásznőt – egy engedelmes Unió segítségével. Ez ostobaság. Az ellenvetések Brosius-Gersdorf ellen az első perctől alapos és szakmai megalapozottságúak voltak.

Az első kérdőjelet a „FAZ” tette fel, amely biztos nem összeesküvés-elmélet párti. Utána a „Welt” is – szintén hiteles lap. Egyáltalán: a baloldali-zöld elmélet a „jobbközép összeesküvésről” árulkodó, mert azokat az elképzeléseket mutatja, hogy a szabadon választott képviselő csak akkor lehet más véleményen, ha összeesküvés van.

Az ellenvetések jogosak voltak
Egy magzatnak megvonni az Alaptörvény első cikkében garantált méltóságot nem apróság. Brosius-Gersdorf ezzel a korábbi bírósági gyakorlattal szakított volna, és felrúgta volna a több évtizedes társadalmi békét az érzékeny abortusz témában.

Az AfD-nek nem is kellett kárt okoznia – a centrum pártjai ezt maguk csinálták
Az egész botrány még egy dolgot mutat: a demokráciában sem kell minden döntést mindenkor minden részletében kiteregetni. Az évekig hangoztatott „átláthatóság” igénye, hogy ez demokráciából fakadna, téves volt. Érzékeny ügyekben épp ellenkezőleg: a diszkréció lehet a demokratikus erény.

Most az a remény, hogy a centrum pártjai képesek visszaadni az alkotmánybíróságnak a méltóságát. Eddig ugyanis ez a magát demokratikusnak hirdető centrum önző magatartásával óriási kárt okozott „demokráciánknak”.