Külföld
Ahol folyamatosan és gyorsított eljárásban gyártják a halottakat
Nem az újoncok száma lesz a döntő
Úgy röpködnek Kijevben a milliónyi újoncokról szóló számok, mint jobb helyeken a női bugyik a szárítókötélről. A legfrissebb tervek már hat, sőt mint valahol elhangzott; nyolcmillió bevonultatottról szólnak. Túl azon, hogy a jelenség a II. világháború végóráit, a Göbbels/Hitler féle ötletcunamit idézi, érdemes egy pillanatra elgondolkodni azon, miként lehetne ennyi embert - ha nem is egyszerre, de legalább lépésről-lépésre - beöltöztetni, kiképezni, fegyverrel-lőszerrel, másféle kellékekkel felszerszámozni?
A világ bármely haderejének egyik legfontosabb mérőszáma az állomány kiképzésének foka, minősége. Ahhoz, hogy ez elérje a kellő szintet, idő kell - alapesetben négy-hat hónap. Ugyanis a fegyvert sosem látott polgárt nem csak alakizni és lőni kell megtanítani, hanem rejtőzködni, megfelelően jelenteni, hadijogilag képbe helyezni, csapatban együtt mozogni és küzdeni - s így tovább a végtelenségig. S ha itt bármelyik elem sérül, akkor az a nagy egészre is kihatással lesz. Ami a vérrel írt statisztika alapján annyit tesz, hogy a frissen bevonultak döntő része, úgy hatvan-hatvanöt százaléka három napon belül (!) hősi halottá lesz vagy élete végéig nyomorékká válik.
Természetesen nem önszántából, de mégis.
A milliós embertömegeket megmozgató - azaz bevonultató - hírek olvastán azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a minőségi kiképzéshez korrekt, tudással bíró katonák kellenek. Olyanok, akik nem csak távolról, elméletben szagolták a puskaport, hanem maguk is jártak olyan pontokon, ahol hullott a forgács. Utóbbiakból persze mostanság Ukrajnában nincs hiány, így látszólag kipipálható ezen igény.
Ám a dolognak akad egy emberi oldala is - jelesül arra utalunk, hogy az empátia sem megvetendő tulajdonság. Viszont e téren valami erősen hibádzik arrafelé, melyet szomorúan igazolnak a mindennapok. Ugyanis alig múlik el hét a nélkül, hogy valahol ne fordítanának fegyvert vagy a saját öklüket a kiképzők ellen az újoncok. Utóbbi azt jelzi, számosan pusztán a nyers fizikai terrorral akarják a tudást elplántálni az ifjú fejekben, ami valójában mindennek nevezhető, csak előremutató megoldásnak nem.
Az pedig végképp csak amolyan szomorka, hogy amiről a világsajtó értesül, az valójában a jéghegy csúcsa - így, kijelentő módban leírva.
Rémisztő, de igaz, mindezen túl az is látványosan elkerüli a milliós bevonulói létszámokat vizionáló politikusok látókörét, hogy „egy adott időpontban” bármilyen hadsereg csak „egy adott mennyiségű” polgárt képes katonává konvertálni. Még esetleg százzal többet igen - de ezerrel, tízezerrel már semmiképpen. Azaz akik arra blazíroznak, hogy ők egy év alatt csak azért is "X" millió embert delegálnak a frontra, valójában egyszerű tömeggyilkosok.
Marhavagonokba a menekült férfiakkal!
Zelenszkíj rendre telesírja a nyugati médiát azzal a bánatával, hogy (immár) 1,2 millió hadköteles korú, életerős férfi dekkol külföldön, s az érintettek nem igazán akarják föláldozni az életüket a haza - más olvasatban pedig a kijevi korrupt kormány túlélése érdekében. Az ukránok ötletek sorával álltak elő, miként lehet(ne) az érintetteket hazazsuppolni - s egy ideig úgy tűnt, néhány állam vevő is ezekre a II. világháború legsötétebb napjait idéző megoldásokra. A hírek szerint különösen a baloldali lengyel és német kormány fontolgatta a projektet, de aztán letettek róla. Vélhetően kiszámolták, hogy sehogy nem tudnák megmagyarázni a világnak a zokogó emberekkel teletömött marhavagonok hosszú sorait. Sovány vigasz, hogy azok nem Dachauba vagy Auschwitzba - hanem egy másféle halálba fuvarozták volna a szerencsétleneket.
