Külföld
Bukik a lengyel kormány, Donald Tusk politikai haláltusáját vívja
Az EU a pénzek kifizetésének fejében megkövetelte, hogy a lengyel kormány engedje be az illegális migránsokat
Alaposan betett a lengyel globalista kormánynak, hogy elvesztette a júniusi elnökválasztást. Támogatottja, a varsói főpolgármester, Rafal Trzaskowski szoros eredményben maradt alul az előző nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt jelöltjével, Karol Nawrockival szemben. Mivel Lengyelországban az államfőnek széles jogköre van, így várható, hogy az augusztusban beiktatandó új köztársasági elnök mindent el fog követni, hogy megkeserítse a Donald Tusk vezette balliberális kormány életét.
A belpolitikai zűrzavarra jellemző, hogy néhány nappal ezelőtt felvetődött, hogy Tusk lemond.
Helyzete tarthatatlanná vált, még akkor is, ha az elnökválasztás után megnyert egy bizalmatlansági szavazást a Szejmben.
De mi vezetett oda, hogy a lengyel miniszterelnök és kormánya, a parlamenti többsége ellenére, idő előtt, vagyis még idén, nem várva meg a jövőre esedékes törvényhozási választást, önként távozhat a hatalomból?
Tusknak azért kell mennie, mert az Európai Unió csapdát állított neki, ő pedig gyanútlanul belesétált.
Amikor Tusk két és fél évvel ezelőtt átvette a kormányrudat, az EU elkezdte kifizetni azokat a pénzeket, amelyeket az előző konzervatív kabinet idején, az ismert úgynevezett jogállamisági problémákat ürügyül felhasználva, visszatartott. Nagy volt az öröm Varsóban, de a heuréka-hangulat nem hamar véget ért.
Brüsszel ugyanis a pénzek kifizetésének fejében megkövetelte, hogy a globalista lengyel kormány zárkózzon fel a nyugati államokhoz, többek között a brüsszeli migrációs paktum gyakorlatba való alkalmazásában is.
Nagyjából ez azt jelenti, hogy nyakló nélkül fogadja be az illegális migránsokat.
Nemcsak azokat, akik a lengyel határ átlépésével érkeznek az EU-ba, hanem azokat is, akiket más uniós országból kitoloncolnak. Itt elsősorban a német–lengyel határ vált kritikussá, mert a berlini hatóságok minden olyan migránst Lengyelországba zsuppolnak, aki számukra kellemetlen, így enyhítve a hazájukra nehezedő nyomást.
Ez viszont a lengyel lakosság jelentős részében ellenszenvet váltott ki, a határ mentén önkéntes „védelmi erők” alakultak, amelyek igyekeznek megakadályozni a migránsok beözönlését. Ez olyan feszültséget okozott a német–lengyel viszonyban – szem előtt tartva, hogy Tuskék elvesztették az elnökválasztást is –, amely a miniszterelnök idő előtti lemondásához vezethet. A miniszterelnök pártja, a Polgári Platform népszerűsége hét százalékot esett az elmúlt időszakban.
Nincs remény arra, hogy a helyzet javuljon, mert az uniós migrációs paktum még totálisan nem lépett hatályba. Jövőre azonban teljes sebességgel elindul az uniós gőzhenger, és akkor Lengyelországot arra kötelezik, hogy más uniós tagállamokból is fogadjon be illegális migránsokat.
Az illegális migráció körüli botrány erősen befolyásolja a lengyel pártok egymás közötti erőviszonyait is.
Elgondolkodtató viszont, hogy a feszültségből nem az előző választások vesztese, Jaroslaw Kaczynski pártja, a PiS profitált, hanem a tőle jobbra álló pártok, a kormánykoalíción kívüli Konföderáció és a szélsőséges nézeteket is valló Lengyel Korona Konföderációja.
Ez elsősorban annak a következménye, hogy a PiS az előző parlamenti ciklusban nem volt elég határozott a migráns kérdésben, ezért ebben a témában sokak számára nem volt elég hiteles. Ez egy általános jelenségre is rámutat.
Ha a jobbközép pártok nem lépnek markánsan fel az illegális migráció ellen, akkor a tőlük jobbra álló erők jelentős számú szavazatot hoznak el tőlük.
Ez történik most Lengyelországban is, mert a PiS jelenleg 27 százalékon áll, ami az előző felméréshez képest hét százalékos visszaesést jelent. Ez még nem zárja ki, hogy a következő választáson hatalomra kerüljön, de csak akkor, ha a Konföderációval koalícióra lép.
Lengyelországban változatlanul a hatalmon lévő Polgári Platform a legerősebb párt, de az előrejelzések szerint a következő választások után mégis ki kerül a hatalomból, a pártok egymás közötti erőviszonyaiban bekövetkezett jelentős átrendeződés miatt.
Ilyen például a jelenlegi koalícióban részt vevő Lengyelország 2050, amely nem is jutna be a parlamentbe, mert most csak három százalékon áll. Tusk másik koalíciós partnere, az Új Baloldalnak sem lenne ahhoz elég szavazata a törvényhozásban, hogy vele a Polgári Platform többségi támogatáshoz jusson a Szejmben.
Tehát nagy a tétje a jövőre tartandó lengyel parlamenti választásoknak.
Elég, ha csak térségünk politikai térképére nézünk. Jövőre Magyarországon is törvényhozási választások lesznek, ma már tudjuk, hogy a kívülről beavatkozó erők célja a polgári kormány megbuktatása. Feltéve, de meg nem engedve, ha hazánkban kormányváltásra kerülne sor, és Lengyelországban Tusk meg tudná tartani hatalmát, akkor egész Közép-Európa teljesen Brüsszel uralma alá kerülne, és beözönlenének az illegális migránsok.
Ez a tétel fordítva is igaz, mert ha Magyarországon nincs kormányváltás, és Lengyelországban visszajön a hatalomba a PiS, akkor nagyon keményen megálljt lehetne parancsolni a brüsszeli törekvéseknek. Mindehhez még tegyük hozzá, hogy idén októberben parlamenti választások lesznek Csehországban, és a jelen állás szerint az Andrej Babis volt miniszterelnök által vezetett jobbközép Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO) nyerésre áll, bár valószínűleg neki is koalíciós partnerre lesz szüksége a kormányalakításhoz.
Ha a dolgok szerencsés fordulatot vesznek, akkor a lengyel és a cseh többpárti, különböző nézeteket valló pártokból összetákolt katyvasz koalíciós kormányok múlt időbe kerülnek.
Az egész közép-európai térség, mint a Visegrádi Csoport, pedig a siker reményében szállhat szembe a brüsszeli lakosságcsere őrült ötletével.
