Külföld
Az EU a politikai süllyesztőbe akarja taszítani a patrióta pártokat
Ki tudja, hogy hányszor írtuk már le: ennél már nincs lejjebb. Tudat alatt persze tisztában voltunk vele, hogy van lejjebb, „hála” a térségünkben jelen lévő agresszív, a más véleményeket semmilyen módon nem toleráló globalista, szélsőségesen balliberális erőknek, amelyek a hagyományos értékeket feláldoznák, csakhogy hatalmon maradhassanak.
Ami Lengyelországban ezzel kapcsolatban történt, az iskolapéldája lehet ennek a nem kívánt jelenségnek. Adam Michnik, aki a kommunista éra alatt a lengyelországi földalatti ellenzék egyik ikonikus alakja volt, az újonnan megválasztott patrióta köztársasági elnök választási győzelmét Adolf Hitler 1933-as hatalomra kerüléséhez hasonlította.
Erre azt lehetne mondani, hogy csak egy elmegyógyintézet lakója képes Karol Nawrockit a féktelen terrort és brutalitást véghezvitt német diktátorral párhuzamba állítani. A Gazeta Wyborcza főszerkesztője, aki a rendszerváltás előtt kiállt a demokráciáért és az emberi jogokért, alapos világnézeti transzformáción ment keresztül.
Odaállt azok közé, akik a kommunista rendszer helyén egy globalista diktatúrát akarnak létrehozni.
Mert akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgokat, amit ma Brüsszel akar – a nemzetállamok felszámolása és egy európai központosított hatalom megteremtése, az őshonos lakosság lecserélése illegális migránsokkal, a polgárok magántulajdonának elvétele, a készpénzhasználat betiltása, a genderőrülettel a nemi identitás elbizonytalanítása –, mindez a tervezett globalista totális diktatúra kelléktárában megtalálható.
De mi szükség volt Hitlert „előhúzni” a történelem legsötétebb bugyrából?
Azért, mert egyre inkább szorul a hurok a globalista uniós vezetés körül. Jelentős frontáttörés várható az európai politikában. Ezért egyre nehezebb lesz a demokratikusnak látszó eszközökkel megakadályozni, hogy egy-egy országban a nemzeti érdekeket védő politikai erők felülkerekedjenek. Európa, ha lassan is, de felébredt. Az EU hagyományos befolyásolási mechanizmusa egyre inkább akadozik, ezt láttuk Lengyelországban is Karol Nawrocki elnökválasztási győzelmével. A lengyel sajtónak az a része, amelyik német tulajdonban van, mindent megtett a globalista elnökjelölt „futtatására”.
Ez most már kevésnek bizonyult.
Számukra a megoldás: démonizálni kell az ellenfelet, úgy kell beállítani, mintha a legelvetemültebb diktátor reinkarnációja lenne. Márpedig ebben az esetben minden megengedhető vele szemben.
Ez tulajdonképpen nem más, mint egy pszichológiai háború mindazok ellen, akik fel akarják számolni az EU mostani politikáját, és helyébe az eredeti, a nemzetállamok szövetségét kívánják visszaállítani.
Tehát adott esetben még a brüsszeli szabályokat is át lehet hágni, erre „erkölcsi felhatalmazás” van, mert a „gonosszal” szemben nem kell válogatni az eszközökben.
Mert mi történik Magyarországgal? Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azon gépészkedik, hogy Ukrajnát gyorsított eljárással vegyék fel az EU-ba. Mindenki tudja, hogy Ukrajna a felvételhez szükséges egyetlen feltételt sem teljesítette, de vannak a háttérben olyan erők, amelyeket ez egyáltalán nem érdekel. Ukrajna uniós csatlakozásához minden tagállamnak hozzá kell járulnia. Magyarország viszont vétózni fog.
A dolgok jelen állása szerint az Európai Bizottság elnöke már egy ideje keresi azt a megoldást, hogy miként lehetne a konszenzuson alapuló döntést megkerülni. Vagyis hogyan lehetne kijátszani az EU egyik legfontosabb jogi pillérét.
Sajnos ez már rendszerszintű próbálkozás Brüsszelben.
Itt van például az orosz gáz 2027 végével való kitiltásának ügye az EU-ból. Ehhez is minden tagállam hozzájárulására lenne szükség, mert szankciónak számít. Brüsszel kereskedelempolitikai ügyként akarja kezelni a tilalmat, amihez elég a többségi jóváhagyás is.
Most nézzük meg a direkt befolyásolási mechanizmus egyéb vonatkozásait is. Tavaly év végén a román elnökválasztás első fordulója után a hatóságok a szavazást érvényesnek minősítették. Viszont egy nappal később, orosz „beavatkozásra” hivatkozva az alkotmánybíróság érvénytelenítette a voksolást. Mindezt az EU nyomására.
Mi történt Franciaországban? Első fokon négy év börtönre ítélte a bíróság Marine Le Pent, amelyből kettőt végre kell hajtani, illetve öt évig nem indulhat választásokon, amibe a következő elnökválasztás is beleesik. Vagyis a bíróság „kilőtte” a legesélyesebb, bevándorlásellenes elnökjelöltet, mondván, hogy pártjuk, a Nemzeti Tömörülés, az EU alkalmazottjainak járó pénzből fizette a pártnak dolgozó embereket. Az ítélet nem jogerős, ennek ellenére az elnökválasztáson való részvételre ez nem vonatkozik. Szóval az az elv, hogy amíg valakit nem ítélnek el jogerősen, addig megilleti az ártatlanság vélelme, a kukába került.
Németországban a szintén keményen bevándorlásellenes Alternatívát Németországnak(AfD) folyamatosan azzal kell szembenéznie, hogy jogi úton betiltják. A globalista pártok páni félelme érthető. Az AfD a legutóbbi választásokon a második helyen végzett, az azóta készült közvélemény-kutatások szerint mára már a legnépszerűbb párt lett Németországban.
Azért kell démonizálni a brüsszeli fősodorral szembemenő pártokat, hogy legyen valamilyen érvnek látszó indok, hogy az EU miért nem tartja be saját szabályait.
És akkor jöhet a hitlerezés.
