Külföld
Lengyel elnökválasztás: Drámai végjáték és regionális utórengések
Önmagán túlmutató hatása lehet annak, hogy a jelek szerint egy hajszálnyi különbséggel Rafał Trzaskowski került ki győztesen a Karol Nawrocki elleni küzdelemből
Trzaskowski, a liberális Polgári Platform (KO) jelöltje, esélyesként indult, ám a kampány utolsó szakaszában Nawrocki felzárkózása miatt komoly nyomás alá került. Győzelme óriási megkönnyebbülést jelent a Donald Tusk miniszterelnök vezette kormánykoalíció számára. Egy ellenzéki elnök folyamatosan gátolhatta volna a kormány munkáját, vétójogával blokkolhatta volna a törvényeket, és akár előrehozott választásokhoz is vezethetett volna a politikai patthelyzet.
Most a koalíció legalább két évre stabilabb működési környezetet kap, ami lehetővé teszi a kulcsfontosságú reformok végrehajtását és a választóknak tett ígéretek betartását.
Ugyanakkor Trzaskowski győzelme egyben figyelmeztetés is Donald Tusknak. A kormány eddig a nem túl fényes közvélemény-kutatási eredményekért az elnököt okolhatta, mostantól viszont el kell kezdenie kormányozni, amihez Brüsszeltől eddig is minden segítséget megkapott. Emlékezzünk csak vissza – 2023 decemberében még ki sem hirdették a hivatalos végeredményt, Ursula von der Leyennek a bizonyossággal határos valószínűség is elég volt ahhoz, hogy megállapítsa: helyreállt a lengyel jogállamiság…
De a mánál maradva, érdemes kiemelni, a szoros eredmény (az exitpoll szerint 0,3 százalékon múlott) azt mutatja, hogy a lengyel társadalom minden korábbinál megosztottabb, ráadásul a jobboldali Konföderáció támogatottsága növekszik. A politikai kommentátorok gyorsan meg is jegyezték, még egy ilyen mozgósítást nem biztos, hogy össze tud hozni a balliberális oldal – sőt, szinte biztos, hogy nem fog tudni, ha Tuskék nem szedik össze magukat.
Nawrocki felülmúlta a várakozásokat
Karol Nawrocki, a Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott jelölt, a várakozásokon felül teljesített, és rendkívül szorossá tette a küzdelmet. Ez az eredmény jó előjel Jarosław Kaczyński pártjának a következő évekre nézve, hiszen mutatja a konzervatív tábor erejét és hűségét. Nawrocki kampányában kiemelkedő volt a lendület. A lengyel sajtó szerint ebben nagy szerepe volt a Końskie-i vitának, ahol lemosta a gyengén szereplő Trzaskowskit, valamint annak is, hogy Donald Trump – követve az amerikai elnökök régi szokását, amely szerint Washingtonnak minden európai választásba bele kell szólnia valahogy – nyíltan kiállt.
Ha a végeredmény a szavazatok összesítése után is ilyen szoros marad, akkor talán nem túlzás azt állítani, hogy Nawrocki nagy esélye két, a kampány vége felé kirobbant botrány miatt úszott el.
A V4-ek sorsa: Tartósan kettészakadt a szövetség?
Ez az elnökválasztási eredmény különösen rossz hír Magyarország számára. Rafał Trzaskowski győzelme, aki a liberális, nyugatbarát irányvonalat képviseli, azt jelenti, hogy a hivatalos Lengyelország teljesen eltávolodik a szuverenitáspárti blokktól.
A Visegrádi Négyeket (V4) 2022 óta megosztotta az orosz-ukrán háború megítélése, a következő évben pedig tovább rontott a helyzeten a cseh és a lengyel választások eredménye.
Szlovákia és Magyarország továbbra is szorosabb, „szuverenista” tengelyt alkothat, amely gyakran szembemegy az Európai Unió mainstream álláspontjával, legyen szó migrációról, energiapolitikáról, a jogállamiságról vagy az Oroszországhoz fűződő viszonyról. Ebben a felállásban mindkét ország sokkal inkább egymásra lesz utalva az uniós intézményeken belüli érdekérvényesítésben.
Csehország és Lengyelország ezzel szemben, Trzaskowski győzelmével, egyértelműen betagozódik a nyugati, liberális és globalista táborba, hiszen Donald Tusk egyedül is igyekezett Magyarországgal ütköző pályára állítani Lengyelországot, most viszont már senki sem fogja korlátozni ebben. Így a V4-ek közötti ideológiai szakadék még mélyebbé válik, gyakorlatilag két kétfős csoportra esik szét a regionális szövetség.
Persze, az is igaz, hogy a világ és benne az Európai Unió annyira megváltozott, hogy ez talán mindegy is, hiszen az igazi törésvonal immár nem a régi és új tagállamok között, hanem a patritóta-szuverenista és a föderalista erők között húzódik az egyes országok belül is.
Mindenesetre tény: Lengyelország választása nem csupán belpolitikai, hanem regionális és uniós szinten is jelentős, hosszú távú következményekkel jár.
