Külföld
Erdély elszakadhat, ez a román elnökválasztás eredményének üzenete
Egy évszázad alatt sem sikerült Romániának integrálnia a volt Osztrák–Magyar Monarchia bekebelezett területeit
Tulajdonképpen a román elnökválasztás második fordulójának két jelöltje közül magyar szempontból egyikőjük sem volt ideális alkat. A vesztes George Simion (46 százalék) soviniszta, betegesen magyargyűlölő nézetei elfogadhatatlanok voltak, mind itthon, mind pedig az erdélyi magyarság számára. Ő volt az, aki aktívan részt vett az Úz-völgyi magyar katonai temető feldúlásában és meggyalázásában. Többek között a hősi halottak sírján ugrált.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy miután szüksége volt a magyar szavazatokra, a kampányban barátiabb hangnemet ütött meg, és a szuverenitás védelmében, az EU hatalmának visszaszorítása érdekében, az illegális migráció megállításában, a járványok leküzdésében együttműködést ígért Magyarországnak. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy e színeváltozást mennyre gondolta komolyan, a kétségek megmaradtak.
A győztes, Nicusor Dan (54 százalék) 2020 óta Bukarest főpolgármestere volt, és a második választási fordulóban a saját támogatói mellé begyűjtötte a Simion személyiségét elutasító protestszavazatokat. Dan független, várospolitikájában centrista, technokrata megközelítést alkalmazott, ez még magyar részről elfogadható lett volna, csakhogy itt jön a „de”.
Dan városvezetését az EU-val való jó viszonyra építette fel, következetesen támogatta Románia EU-integrációját és az úgymond uniós értékeket.
Például a jogállamiságot, az átláthatóságot, a korrupcióellenes fellépést és a környezetvédelmet. Mindez, mint hazánk esetében is látjuk, csak ürügy arra, hogy Brüsszel be tudjon avatkozni az egyes országok belügyibe. Dan többször kiemelte a környezetbarát városfejlesztést, amely jól illeszkedik az EU zöldmegállapodás (Green Deal) célkitűzéseihez.
Mint államelnök, valószínűleg ezt a politikát fogja a jövőben is folytatni. Mi sem jellemzőbb a helyzetre, minthogy Dan elismerte, hogy Emmanuel Macron francia és Maia Sandu moldovai elnök – erősen EU párti – támogatásának köszönheti győzelmét.
A két államfő mozgósította a hazájukban élő román diaszpórát. Ilyen elszólást is ritkán hallani Európában.
Azért kíváncsiak lennénk a román alkotmánybíróság álláspontjára is, mert ez a testület decemberben, a választások eredeti időpontjában, megsemmisítette az első választási forduló eredményét, és elrendelte az egész szavazás újrakezdését – akkor az ugyancsak szélsőséges, magyarellenes nézeteket valló Calin Geogescu nyert –, mindezt orosz befolyásolási kísérletre hivatkozva.
De akkor most nézzük meg, hogy országosan hogyan oszlottak meg a szavaztok! Érdekes következtetésre juthatunk.
A két tábor a térség történelmi törésvonalai mentén oszlott meg.
Az EU-párti Dan azokban a megyékben kapott többséget, amelyek a történelmi Magyarország részei voltak – nem teljesen pontosan követve a Magyar Királyság egykori határvonalát –, tehát a volt kelet-magyarországi, partiumi és erdélyi megyékben nyert.
Simion viszont az első világháború végéig fennállt Regát, vagyis az akkori Román Királyság határait nagy vonalakban követő megyékben ért el sikereket (lásd térképünket).
Mi ennek a történelmi megosztásnak a háttere? Mert a magyar szavazatok önmagukban kevésnek bizonyultak volna Dan győzelméhez a mai Románia középső részén. Az első világháború lezárásakor az erdélyi románság jelentős része nem akarta „egyhangúlag” elhagyni az Osztrák–Magyar Monarchiát. Csak akkor döntött Bukarest mellett, amikor a soknemzetiségű birodalma szétesett, illetve belülről szétverték.
Ennek ellenére az őshonos erdélyi románok azóta is nyugatra tekintenek, jelenleg számukra az Európához való ismételt tartozást –ahogy ez volt a Monarchia idején – most az EU testesíti meg. Így nem volt jelentős fogadókészség a Simion által képviselt történelmi román sovinizmusra. Tegyük azonban mindjárt hozzá, hogy a mindenkori bukaresti kormány Brüsszel iránt mutatott, simulékony magatartása révén az EU-tól sokkal kevesebb kritikát kapott, mint Magyarország.
Ez utóbbi is hozzájárult az erdélyi románok jelentős részének a döntéséhez, hogy Danra szavazzanak.
Az erdélyi különleges mentalitásra több román elemző már korábban felfigyelt.
Stefan Ciocan néhány évvel ezelőtt annak a véleményének adott hangot, hogy az erdélyi románok is elégedetlenek Bukarest politikájával, elegük van a faragatlanságból, a Bukarestből „importált” balkáni felületességből és cselszövésből. Ezek a sajátosságok ismeretlenek voltak száz évvel ezelőtt az Osztrák–Magyar Monarchiában, állítja a kutató, szavait az Erdély.ma magyar nyelvű hírportál ismertette. Bukarest egy évszázada erőlködik, hogy Erdélyt, a Bánátot, a Partiumot és Máramarost lezüllessze a Kárpátokon túli területek szintjére…
Egy évszázad alatt sem sikerült Romániának integrálnia a volt Osztrák–Magyar Monarchia bekebelezett területeit.
A kulturális, gazdasági és társadalmi különbségek olyan jelentékenyek, hogy a Bukarest által száz év alatt elhintett gyűlölet sem tudta aláásni teljesen a két világháború közötti időszakban és a kommunista diktatúra alatt a különböző etnikumú és vallású erdélyiekben a multikulturalizmust és a vallási sokféleséget.
A dolgoknak ennél mélyebb gyökerei is vannak.
Ilie Serbanescu román elemző már egy évtizede felhívta a figyelmet a régió sajátos helyzetére.
Azt állítva, hogy Erdély gazdasági okok miatt elszakad Romániától.
Az írást többek között a Délhír vajdasági magyar nyelvű hírportál is közölte.
A szakember rámutatott: Erdély, a politikai határoktól függetlenül, a gazdasági, hatalmi pólusok vonzáskörzetében mozog. Úgy látja, hogy térség számára Bukarest a leggyengébb gazdasági hatalmi pólus a térségben. Budapest és Bécs sokkal erősebb, és sokkal közelebb van. A külföldi befektetések „leragadnak” Erdélyben, és a remélt német tőkebeáramlás is csak a Kárpátok ívéig jut el.
A fentiek alapján meg lehet érteni a romániai parlamenti választás eredményét, amely komoly üzenetet hordoz.
Visszatérve Stefan Ciocan szavaihoz: mindez egy történelmi törvényszerűségből fakad, amely szerint a magasabb rendű civilizációk mindig magukba olvasztják a fejletlenebbeket, s ez fordítva sosem lehet érvényes.
