Zsigmond Barna Pál: „Nem sodródni kell, hanem cselekedni!”

– Viharos időszakban beszélgetünk. Az Európai Unióban újra napirendre került Magyarország szavazati jogának megvonása. Mi áll ennek a hátterében?

– Ez egy régi történet, 2010 óta folyamatosan támadnak bennünket ideológiai alapon, alaptalanul. Ennek része a hetes cikkely szerinti eljárás is, amely a szavazati jog felfüggesztésének lehetőségét tartalmazza. Ezt időről időre előveszik, most is ezt láthatjuk.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy politikailag motivált, önkényes értelmezésen alapuló eljárás. A szavazati jog felfüggesztéséhez pedig egyhangúság kell. Szerencsére vannak szövetségeseink. Szlovákia például mellettünk áll, ezért próbálnak új taktikákat kitalálni – például egyidejű kizárással fenyegetik mindkét országot, hogy így ne tudjuk megvédeni egymást. Korábban Lengyelország is mellettünk volt, de azóta ott kormányváltás történt. Ettől függetlenül ez egy hosszú, jogilag nehezen kivitelezhető folyamat, és bízom benne, hogy nem lehet jogszerűen végigvinni.

– Az unió másik törekvése, hogy minél több területen áttérjen a többségi döntéshozatalra. Van realitása annak, hogy ezáltal megkerüljék Magyarországot?

– Ez a vita sem új keletű: föderális EU, vagy nemzetállamok szövetsége? Az unió működését szabályozó szerződések számos területen – kül- és biztonságpolitika, bővítés, szankciók – egyhangúságot írnak elő. A többségi döntés ezekben a kérdésekben csak úgy lenne lehetséges, ha módosítják a szerződéseket, amihez minden tagállam beleegyezése szükséges.

Más országok is ellenzik a nemzeti hatáskörök további csorbítását. Ez nem csak politikai kérdés: gazdasági szempontból is súlyos következményekkel járna – például adópolitika vagy közös hitelfelvétel esetén. Ezek alapvetően a nemzeti szuverenitás körébe tartozó kérdések.

– A többségi döntés logikája mintha nem az EU alapfilozófiáját, az „együtt erősebbek vagyunk” elvet követné, hanem inkább azt a szándékot tükrözi, hogy „néhányan erősebbek legyenek a többiek kárára”.

– Pontosan. A kisebbeket akarják lenyomni. Vannak komolyan megírt – de tartalmukban vitatható, átpolitizált – javaslatok, például a hírhedt német–francia jelentés, amit éppen a magyar elnökség alatt mutattak be. Mindent elárul róla, hogy az egyik szerző a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok hálózatának európai vezetője. Ez is azt mutatja, hogy nem független szakértői dokumentumról, hanem ideológiailag erősen beágyazott javaslatról van szó.

A jelentés egyfajta „Európai Egyesült Államokat” vizionál, ahol a nemzetállami hatásköröket fokozatosan lebontanák, és többségi döntéshozatalt vezetnének be szinte minden kérdésben.

– A kormány kikéri a magyarok véleményét Ukrajna csatlakozásáról. Elhangzott már, hogy egy új tag felvételéhez egyhangúság kell, ránk aligha számíthat, Brüsszel mégis nagyon eltökélt. Elképzelhető, hogy végül Ukrajnát nem veszik fel, de valamilyen, a tagsággal közel egyenértékű státuszt kap?

– A bizottság elnöke világossá tette: még 2030 előtt szeretné, ha Ukrajna csatlakozna. Ez komoly kijelentés, amely figyelmen kívül hagyja, hogy minden csatlakozási folyamatnak világos és jogilag rögzített keretek között kell zajlania. Ez érdemalapú folyamat: minden tagjelölt országnak teljesítenie kell a feltételeket, végig kell járnia a hosszú, összetett jogalkotási és jogharmonizációs utat. Mi is így lettünk tagok.

Ukrajna esetében viszont politikai szlogenekkel operálnak. Ezen felül gazdaságilag is komoly kérdéseket vet fel a csatlakozása. Európa pénze Ukrajnába áramlana, miközben a kontinensnek magának is meg kell küzdenie számos kihívással. Tehát a bővítésnek nem politikai jelszavak, hanem valós teljesítmény kell, hogy legyen az alapja.

– Nehéz nem észrevenni azt a kognitív disszonanciát, ami Brüsszelt jellemzi: Magyarországról gyakran azt állítják, hogy ma nem felelne meg a csatlakozási feltételeknek, miközben Ukrajnától még a 20 évvel ezelőtti követelményeket sem várják el.

– Ez teljesen jogos felvetés. Valóban megfigyelhető a súlyos kettős mérce. Ukrajna esetében nem beszélünk működő demokráciáról: nincs szabad sajtó, nincs ellenzék, nem tartanak választásokat, az elnök mandátuma lejárt. Jogállamisági alapfeltételek sem teljesülnek – az unió mégis előre nyomja a csatlakozási folyamatot, mintha ezek nem számítanának.

Ráadásul van egy számunkra különösen fontos nemzeti ügy is: a kárpátaljai magyarság helyzete. Ez magyar kezdeményezésre bekerült a csatlakozási feltételek közé, tehát nemcsak kétoldalú elvárás, hanem az EU elvileg maga is elvárja Ukrajnától a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. Ehhez képest Ukrajna semmibe veszi ezeket a kötelezettségeit – és mégis továbbra is támogatják a csatlakozását.

Ez azért súlyos kérdés, mert ha az Európai Unió nem veszi komolyan a saját szabályait, akkor elveszíti a hitelességét. Egy olyan országot, amely a legelemibb nemzetközi szabályokat és jogi normákat sem hajlandó betartani, hogyan lehet beléptetni egy közösségbe, amely ezekre épül? A válasz az, hogy jelenleg ez egy politikai szándék, amit ideológiai alapon próbálnak legitimálni, figyelmen kívül hagyva a realitásokat.

– Ideológiai vagy hatalmi kérdés Ukrajna csatlakoztatása Brüsszel számára? A felvételük a testületek összetételét is megváltoztatná.

– Valószínűleg mindkettő. Egyrészt ideológiai ügy lett belőle –„Ukrajna Európához tartozik”, „támogatnunk kell a szabadságharcukat”. Ezek jól hangzó szlogenek, de nincs mögöttük tényleges stratégia. Másrészt hatalmi kérdés is, hiszen Ukrajna egy nagy ország – a háború előtt 40 millió lakossal –, és ha csatlakozik, jelentős befolyása lesz az EU-s intézményekben. Ez a politikai egyensúlyt is eltolná, hiszen az új képviselők egy adott politikai pártcsaládhoz fognak tartozni.

– Utalt a gazdasági kockázatokra…

– Károkra. Ukrajna csatlakozása komoly károkat okozna. Az agráriumot már most is sújtják a vámmentes ukrán termékek, a fuvarozók is versenyhátrányba kerültek. De ha teljes jogú taggá válna Ukrajna, az élet szinte minden területén torzulásokat okozna – és az EU költségvetésének jelentős része Ukrajna támogatására menne el. Ezért is ellentétes az érdekeinkkel a csatlakozásuk.

– Ha nehéz is kimondani, de az EU stratégiája Ukrajna kapcsán talán inkább az lehetne: mentsük, ami menthető. A magyar kormány is régóta tűzszünetet sürget. Nem ez lenne a racionális irány? A tagságért pedig álljanak be a sorba.

– Igen, teljes mértékben. Ez lenne a felelős és stratégiai megközelítés. A jelenlegi háborús stratégia nem vezetett eredményre. El kellene kezdeni egy új gondolkodást arról, hogy Ukrajnával milyen viszonyt akarunk hosszú távon – nem ideológiai alapon, hanem érdekek és realitások mentén.

– Ha már stratégia – Donald Trump bejelentette, hogy vámokat vet ki mintegy 180 országra, beleértve az unió tagállamait is. Mi erre az európai válasz? Van stratégia?

– Sajnos nincs. Az amerikai stratégia egyértelmű: vissza akarják szerezni vezető pozíciójukat a világgazdaságban, különösen Kínával szemben. Trump világossá tette, hogy az amerikai érdek az első – ezt most vámokkal is nyomatékosítja. Ez következetes politika, nem ért minket meglepetésként.

Európa viszont nem reagált időben. Már hónapok óta lehetett tudni, hogy ez bekövetkezik, de Brüsszel nem készült fel, nem ajánlott kompromisszumokat, nem mérte fel az iparági kitettségeket. Most próbálnak kapkodva reagálni, de ez nem stratégia.

Ahelyett, hogy idejében elemezték volna az amerikai lépéseket és kialakítottak volna egy közös európai álláspontot, most csak tűzoltás folyik. Miközben az amerikai érdek világos, az európai érdek nincs megfogalmazva. Ezért mondjuk mi régóta: szükség lenne egy közös európai stratégiára, világos vezetésre, és olyan tárgyalási pozícióra, amely képes érvényesíteni az európai ipar érdekeit. Reméljük, hogy eljön az a pont, amikor Európa felismeri: nem sodródni kell, hanem cselekedni. Józan politikára van szükségünk.

– Az idei évben milyen fontos uniós döntések várhatók?

– Szinte naponta születnek fontos döntések, de a legfontosabb kérdés továbbra is a béke – mert minden másra ez vet árnyékot. Ha sikerülne tűzszünetet és békét elérni Ukrajnában, az nemcsak politikai, de gazdasági szempontból is nagy fordulat lenne. Az energiaárak is stabilizálódhatnának, és az EU-nak végre le kellene vonnia a tanulságokat a szankciók következményeiből is.

Eközben komoly mozgás van a védelmi ipar területén. Európai szinten elindult egyfajta fegyverkezési hullám, amit Brüsszel hitelből finanszírozna. Ezzel szemben mi azt mondjuk: legyen értelmes együttműködés az országok között, nemzeti hatáskörben a közös hitelfelvétel helyett. A cél az európai védelmi ipar megerősítése lenne – nem pedig a fegyverkezés, márpedig most úgy néz ki, hogy többen valójában ebbe az irányba akarnak elmenni.

– A magyar elnökség egyik kulcstémája a versenyképesség volt. E téren várható előrelépés?

– Az európai ipar hátrányba került Amerikával és Kínával szemben – részben elhibázott döntések miatt. Ezek közé tartozik a túlzó zöldpolitika és a szabályozások túlburjánzása. Itt elindult valami. Most már ott tartunk, hogy a GDPR-hoz is hozzá lehet nyúlni, mert az jelentős versenyhátrányt okoz az európai cégeknek. A zöld átállás terén is ideje lenne racionális alapokra helyezni a döntéseket. A migráció megítélése terén is érzékelhető változás: terítéken van a visszatoloncolás kérdése, illetve a biztonságos harmadik országok meghatározása is.

– Tehát van bőven téma, feladat és kihívás.

– Igen, de a legnagyobb kihívás mind közül: a háború és béke kérdése. Úgy Ukrajnában, mint a kereskedelmi kapcsolatokban.