Titkos indus írás – fejtörő a javából

Az Indus vagy Harappan (Mohenjo Daro) civilizáció a világ egyik legkorábbi városi társadalma, amely durván 5300 évvel ezelőtt alakult ki a mai Északnyugat-Indiában és Pakisztánban – írja a BBC. Mint az összeállításból kiderül, a telepek szigorú rendben és tervek szerint születtek meg, lakói pedig fallal vették körül a házaik csoportjait. A kultúra évszázadokon át virágozott, majd szinte egy csapásra eltűnt a történelem színpadáról. S bár e lelépés okait régóta kutatják, még nem sikerült szabatos választ adni arra, miért hagyták magára lakóik a pompás városokat. Ugyanis jelen tudásunk szerint sem háború, sem éhínség, sem természeti katasztrófa nem érte őket.

Amúgy e civilizáció nyomait nem régen, mintegy száz esztendővel ezelőtt fedezték föl a régészek.

A hajdani társadalomnak az „eltűnése” mellett akad még egy megfejtetlen titka: jelesül az írása. Nyelvészek, tudósok, régészek és önjelöt szakértők sorának tört bele a bicskája a szövegek megfejtésébe. Pedig a homályos jeleket az elméletek már összekapcsolták a korai brahmi írással, a dravida és indoárja, valamint a sumer nyelvekkel – de olyanok is színre léptek, akik szerint az összes, eddig a mélyből előásott agyagtábla nem több, mint politikai vagy vallási szimbólumokból álló értelmetlen zagyvaság.

A rövidebb-hosszabb szkriptek amúgy valóban föladják a leckét a reménybeli kódtörőknek. Eleve mindössze úgy négyezer akad belőlük, s döntően apró tárgyakon, például pecséteken, kerámián és táblákon olvashatóak. Az sem visz közelebb a megoldáshoz, hogy a legtöbb „akármi” átlagosan öt „akármiből” áll. S ami különösen fájó, hogy nincs olyan kétnyelvű műtárgyunk, mint a híres-neves Rosetti-kő, amely mérhetetlen módon segített a tudósoknak az egyiptomi hieroglifák dekódolásában.

A legújabb hírek amúgy arról szólnak, hogy a számítástechnikát és a mesterséges intelligenciát bevetve próbálnak közelebb jutni a tudósok a titok nyitjához. A BBC megjegyzi, vélhetően utóbbinak köszönhető, hogy egyre több ember érzi úgy, ő került a jó információ birtokába, s ezekkel az anyagokkal szinte szó szerint elárasztják a helyi és nemzetközi régészeket. Ám sajnos rendre kiderül, hogy a tippek távol állnak az igazságtól.

Azonban az biztosnak tűnik, hogy aki mégis sikerrel járna, az nem csak erkölcsileg, hanem anyagilag is diadalt arathatna. Hiszen elég csak a meghívások tengerére és a könyvek jogdíjaira utalni...