Folytatódik-e az adok-kapok Izrael és Irán között?

– Mindenki számított rá, de talán mégis sokakat meglepett, hogy Izrael csapást mért Iránra. Az előzetes várakozásokkal szemben azonban nem a nukleáris és nem az energetikai infrastruktúrát vagy a szénhidrogén-ipart érte csapás. Miért most és miért azt támadta Izrael, amit?

– Az izraeli vezetésnek egy nagyon vékony vonalon kellett végig mennie. Az általa kívánatosnak tartott és hatásosnak gondolt célpontok: az olajipar, vagy a nukleáris létesítmények elleni támadásnak nagyon komoly regionális hatásai lehettek volna, sőt, akár a világpolitikára is befolyást gyakoroltak volna. Ha mondjuk az energetikai létesítményeket támadják, akkor az alkalomadtán egy globális olajár növekedéshez, és ezáltal egy demokrata vereséghez vezethetett volna az Egyesült Államokban. Tehát ebből a szempontból ez a támadás egy rendkívül jól kicentizett támadásnak tűnik egyelőre. Nagyon fontos hozzátenni azt, hogy az igazi kérdés most az, hogy az iráni vezetés mennyire tudja eltitkolni a károkat; hogy mennyire képes elhitetni a saját népével és a külvilággal, hogy nem okoztak annyira komoly károkat az izraeli bombázások, hogy neki erre reagálni kelljen.

– Tekintettel a libanoni és gázai harcok eddig eredményeire, és a mostani támadásra, folytatódik-e az adok-kapok: válaszol-e Irán? És ha igen, marad a „rakétázgatás”, vagy várható valamifajta eszkaláció? Milyen lehetőségei vannak a síita államnak?

– Egyre több jel mutat arra, hogy a teheráni vezetésnek nem érdeke a háború eszkalációja, és nem szeretné azt, hogy az ellenségeskedés jobban kiterjedjen – nagyrészt az otthoni problémái miatt. Valamilyen szinten fönn kell tartani azt a látszatot, hogy megvédi a szövetségeseit, mert különben elveszíti őket; elveszíti a hitelességét, viszont jelenleg nem várható, hogy túl komoly lépéseket tesz, mert a gazdaság és a társadalom állapota ezt nem teszi lehetővé… Vagy talán mondjuk inkább úgy, hogy nem erősíti meg a vezetést abban, hogy egy ilyen lépést megtegyen, ugyanis az alkalmatlan otthoni súlyos feszültségekhez, akár rezsimváltáshoz is vezethet a jelek szerint. Úgyhogy innentől kezdve arra számítok, hogy a folyamatok enyhülnek. Megmutatta az iráni vezetés, hogy nem nézi tétlenül azt, hogy a szövetségeseit támadás éri, de ennél többet nem tud, és szerintem nem is nagyon akar tenni. Ellenkező esetben súlyos következményekkel kellene szembenéznie. Ami a másik oldalt illeti, az izraeli szárazföldi hadművelet folytatódni fog Libanonban, amíg a Hezbollah képességeit jelentősen meg nem gyengíti. De bármikor bekövetkezhet egy előre nem látható esemény… Tehát ezekről a dolgokról inkább azt mondom, hogy százalékban érdemes beszélni. Én úgy gondolom, hogy 60 százalék esélye van annak, hogy az enyhülés most végre megindul.

– Úgy tűnik, a Biden-Harris adminisztráció semmilyen külpolitikai sikert nem tud felmutatni az elnökválasztás előtti hetekben. Az ukránoknak rosszul áll a szénája, Izraelt pedig nem sikerült tűzszünetre bírniuk. Lesz, illetve lehet a teheráni támadásnak befolyása az elnökválasztásra?

– Abból a szempontból kicentizett támadás volt az izraeli, hogy támadhatták volna az olajlétesítményeket is, és az egy globális olajár, és ezáltal üzemanyagár emelkedéshez vezetett volna, és akkor garantáltan elveszítik a választást a demokraták. Az izraeli támadás egymásnak egyébként élesen ellentmondó szempontoknak igyekezett megfelelni, és ezt szerintem sikerrel is tette, úgyhogy azt mondanám, hogy ezzel a támadással ugyan valamilyen szintű csapást, valamilyen szintű kárt okoztak a Harris kampánynak, de igazából a Harris kampány már a támadás előtt elindult a kudarc irányába. Ami most történt nem oszt, nem szoroz. Nagyon mérsékelt volt ez a reakció ahhoz képest, amilyen nyilatkozatok megelőzték. Nagyon kiegyensúlyozott választ látunk, amivel minimális mértékben szóltak bele az amerikai elnökválasztásba, ha egyáltalán.