Külföld
Nyertesből vesztes? Így választott Ausztria
Hatalmasat nyert az FPÖ, míg az Osztrák Néppártot és a Zöldeket is megbüntették a választók a közös kormányzásukért
A szavazatok 31,3 százalékos feldolgozottságánál az FPÖ 29,1 százalékkal vezet, a jobbközép Néppárt (ÖVP) mintegy három százalékkal lemaradva követi. Az SPÖ a harmadik 20,4 százalékkal, a liberális NEOS 8,8 százalékon, a Zöldek 8,6 százalékon állnak, a többiek nem érik el a három százalékot.
Eddig az ÖVP és a Zöldek koalíciója kormányzott, aminek így nincs esélye a folytatásra. Tekintettel arra, hogy az FPÖ-vel mindenki kizárta az együttműködést, a fenti arányok mellett egy ÖVP–SPÖ szövetség létrejötte a legvalószínűbb, amihez valószínűleg meg kell nyerniük vagy a Zöldeket, vagy a liberálisokat.
Az első mandátumbecslés szerint a két pártnak egy fős többsége lenne a 183 fős parlamentben. Az FPÖ egyelőre 57, az ÖVP 52, az SPÖ 40, a NEOS és a Zöldek pedig 17-17 mandátumra számíthatnak.
A Néppárt egyébként hatalmasat esett vissza 2019-óta, akkor ugyanis még a választók 37,5 százaléka voksolt rájuk. De a közös kormányzás a zöldeket is megviselte, hiszen a jelenlegi eredmények alapján nagyjából öt százaléknyi szavazatot buktak. A mandátumok számát illetően az ÖVP húszat, a Zöldek kilencet vesztettek, az SPÖ képviselőinek száma nem változik, az FPÖ viszont huszonhat és a NEOS három hellyel többet nyert.
Michael Schnedlitz, az FPÖ főtitkára első, szűkszavú nyilatkozatában elképesztőnek nevezte a Szabadságpárt választási sikerét. – A változás érezhető – fogalmazott. Eközben az osztrák sajtóban már azt találgatják, sikerül-e vajon meggyőzniük a Néppártot, hogy mégis csak álljanak össze velük.
Az elemzők korábban erre láttak némi esélyt, de kizárólag abban az esetben, ha a párt erős embere és Orbán Viktor szövetségese, Herbert Kickl hajlandó háttérbe vonulni, s bár az FPÖ lesz a befutó, az ÖVP valószínűleg a kancellári széket is elkérné.
Erre utal az ÖVP-sek első nyilatkozata is. – Nem volt elég az első helyhez, de sikerült felzárkóznunk – így értékelte az eredményüket Christian Stocker ÖVP-főtitkár, és a Kronen Zeitung szerint a Néppártnál azt is világossá tették, hogy Karl Nehammer kancellár mögött állnak, és továbbra is ellenzik a koalíciót Herbert Kickl FPÖ-vezérrel. Itt a megfogalmazás nagyon fontos: nem az FPÖ-vel, hanem Herbert Kickllel!
Klaus Seltenheim, az SPÖ szövetségi igazgatója ugyanakkor csalódottságának adott hangot. Listavezetőjük, Andreas Babler 15 hónapja vette át a párt irányítását, ő egyébként a progresszív-liberális irányvonalhoz tartozik a klasszikusan baloldali, és e keretek között inkább konzervatív, és „migránskritikus” Hans Peter Doskozillal szemben. Kettőjük között szoros és botrányokkal tarkított párharc alakult ki a kancellárjelöltségért.
Seltenheim a jelek szerint Doskozilra akarja hárítani a felelősséget, mert arról beszélt, hogy a pártnak ismét van mozgósítási ereje, ami jó, de az elmúlt években „nem beszélt egy hangon”, ami rossz. Egyébként kijelentette: Babler pártelnök marad, és minden erejükkel azon fognak dolgozni, hogy megakadályozzák az ÖVP–FPÖ koalíciót, ami egyébként a legjobban leképezné a választók akaratát...
Ehhez képest más megszólalók a pártból elég egyértelmű utalásokat tettek arra, hogy a kudarc oka Babler és a pártközpont, és ezért vállalniuk kell a felelősséget.
Ahogy egyébként a szavazatok számlálása haladt előre, mindössze tizedszázaléknyi változások voltak a nemzeti tanácsba bejutott pártok eredményeiben, ami a mandátumok számát nem befolyásolta.
A Zöldek reakciója a nagy visszaesésre meglepő és mulatságos volt: állításuk szerint ugyanis a nemzeti tanácsi választások nem is annyira fontosak – a tartományi választások számítanak igazán. Werner Kogler, a jelenlegi alkancellár pedig továbbra is kormányon akar maradni.
Bölcsen nyilatkozott viszont Madeleine Petrovic, a Petrovic-lista névadója. Azon kívül, hogy közölte, folytatja a politizálást, az FPÖ-re vonatkozó kérdésre a következőket mondta: Ha megsértik a törvényeket, akkor be kell tiltani őket. De addig mindegy, hogy ki mit gondol róluk, a választók számítanak, akik közül a legtöbben most a Szabadságpártra adták a szavazatukat. Ezt szerinte tiszteletben kell tartani, mert erről szól a demokrácia, ezt követeli meg mindenkitől Ausztria alaptörvénye.
A liberálisok pedig máris bejelentkeztek egy bármilyen összetételű kormányba koalíciós partnernek. Persze a bármilyen alól valószínűleg az FPÖ kivételt képez. Ezt Beate Meinl-Reisinger, a párt listavezetője világossá is tette. Úgy fogalmazott: együtt tudunk működni az FPÖ-vel a parlamentben, bizonyos kérdésekben egyet is értünk vagy hasonlóan gondolkodunk, de nem szeretném Herbert Kicklt kormányon látni, mert az a meggyőződésem, és ez nem változott, hogy az rossz lenne az országunknak.
Egy órával az urnazárás után, és 50 százalékos feldolgozottság mellett az eredmény: FPÖ: 29 százalék, ÖVP: 26,2 százalék, SPÖ: 20,7 százalék, NEOS: 9,1 százalék, Zöldek: 8,9 százalék. Ez az egyik mélypont az ÖVP és az SPÖ történetében. A NEOS viszont megdöntötte saját korábbi rekordjait.
Herbert Kickl szerint minden választás legfontosabb kérdése, hogy ki kapja a legtöbb szavazatot. Ez ma egyértelművé vált. A kormányalakításra vonatkozó kérdésekre csak a végeredmény ismeretében, annak kiértékelése után akar válaszolni. Emlékeztetett arra, hogy az emberek egyre nagyobb részének elege van abból, hogy a fejük felett, a véleményük figyelmen kívül hagyásával születnek a politikai döntések, amelyek ráadásul nehéz helyzetbe sodorták az országot.
Kickl egyébként kikérte magának, hogy a választók csaknem harminc százalékát másodrangú állampolgárként kezelik, hiszen a többi párt, miközben magát demokratikusnak mondja, nem hajlandó tudomásul venni az akaratukat.
A szavazatszámlálás előrehaladtával a mandátumbecslés kismértékben változott: FPÖ 57, ÖVP 52, SPÖ 41, NEOS 17, Zöldek 16. Tehát az utóbbiak egyet buktak a szociáldemokraták javára. Ezzel egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Ausztriát továbbra is kétpárti koalíció fogja vezetni: FPÖ–ÖVP vagy ÖVP–SPÖ felállásban.
Közben megszólalt a számos párttársa által már leírt Andreas Babler, az SPÖ elnöke, aki elégedetlenségének adott hangot, és arra figyelmeztetett: „Ausztria nem fejlődhet Magyarország irányába.” Ezek szerint az ÖVP-vel szeretne kormányozni.
Pártja történelmi visszaesése ellenére Karl Nehammer kancellár és ÖVP-s csúcsjelölt azt mondta: „Tovább fogunk küzdeni.” Nyilatkozata lényegében arról szólt, hogy nem omlottak össze teljesen, mint ahogy azt egyesek jósolták, és ez egy nagy pozitívum, mert innen vissza lehet kapaszkodni Ausztria legerősebb pártjának státusába.
Az idei választás egyébként megdöntött egy sztereotípiát, amely szerint a szélsőjobboldalinak mondott pártok választói jellemzően a frusztrált fehér férfiak. Peter Hajek közvélemény-kutató szerint, akit a Kronen Zeitung idézett, az FPÖ-t immár az új „gyűjtőpártnak” vagy néppártnak lehet tekinteni, mivel számos választói szegmensben sikeres volt. Mint az ATV és a Pulzus 24 televízió számára készített felmérésből kiderült, majdnem annyi nő (28 százalék) voksolt Kicklékre, mint férfi (30 százalék), tehát minden más párténál kiegyenlítettebb a szavazói bázisuk.
Érdemes megjegyezni: már vasárnap este a bécsi Stadiongasse-ban összeverődött egy rakás baloldali aktivista, hogy Kickl és az FPÖ ellen tiltakozzon. A tüntetés zajos, de békés volt.
Este fél kilenckor megszólalt Alexander Van der Bellen szövetségi elnök is, aki azt mondta: a jövő héten tárgyalni akar az összes parlamenti párt vezetőjével, és tájékozódni akar a lehetséges koalíciókról.
Cinikusan megjegyezte, hogy senkinek sem sikerült abszolút többséget szereznie (ez Ausztriában nem szokott előfordulni), márpedig „csak azok kormányozhatnak majd, akiknek sikerül 50 százalék fölé jutniuk”.
Hozzátette: legjobb tudása és meggyőződése szerint biztosítani akarja, hogy az olyan alappilléreket, mint az uniós tagság, megőrizzék. „A jövőbeli szövetségi kormány központi célja az kell legyen, hogy megalapozzon egy élhető jövőt mindannyiunk, gyermekeink és unokáink számára.”
