Külföld

Leépítés mellett nehéz lesz lőszert gyártani

Messze állnak a valóságtól a remények

Európa legnagyobb acélművében a kereslet jelentős visszaesése miatt kell csökkenteni a termelési kapacitást. Történik mindez azzal párhuzamosan, hogy az Ukrajnának szánt (és elméletileg) felpörgetett fegyvergyártás (a valóságban) egyre több acélt kívánna. Vélhetően ez így is van – csak e szerint az alapanyag nem az európai vállalatokat gazdagítja.

Leépítés mellett nehéz lesz lőszert gyártani
A Thyssenkrupp telephelye a németországi Duisburgban
Fotó: AFP/dpa/Thomas Banneyer

Rendkívül elgondolkodtató hír sikkadt el a múlt héten. Persze mindez nem is nagy csoda, hiszen annyiféle szörnyű dolog történt világszerte, hogy azokhoz képest ez szinte elenyészőnek tekinthető. Jelesül arról van szó, hogy acélipari részlegének újjászervezése mentén a német Thyssenkrupp duisburgi telephelyén – amely egyben Európa legnagyobb efféle létesítménye – jelentősen apasztják a termelési tételeket. A csökkenés mértéke amúgy nem csekély, hiszen a mai 11,5 millióról 9-9,5 millióra süllyed a mutató. Ez optimális esetben is csaknem tizennyolc százalékos mérséklés.

Mindennek nyomán alsó hangon másfél ezer, magasan képzett és a szakmában járatos ember kerül az utcára. Fontos megjegyezni, a Thyssenkrupp több milliárd eurós támogatást húzott be a német államtól az elmúlt években – így érthető, hogy a politikusok, de különösen a helyi vezetők, köztük Mona Neubaur, Észak-Rajna-Vesztfália gazdasági minisztere roppant kritikusan szemlélik és kommentálják a gigász lépéseit.

A bejelentést némileg magyarázza, hogy az Európában készülő acéltermékek iránt mérhetően csökkent a kereslet – amelynek csak az egyik oka az olcsóbban dolgozó ázsiai versenytársak fölbukkanása. A másik pedig az esztelen brüsszeli szankciók nyomán égbe szökött energiaár.

A hír kapcsán rengeteg kérdést lehetne fölvetni – de elég csak egyet, jelesül a hadiipart kiemelni. Utóbbi mostanság óriási nyomás alatt áll. Egyrészt feszíti a kereteket az egyre nagyobb volumenű lőszer- és fegyvermegrendelések alapanyagigénye – amelyekhez sok más mellett több millió tonna acélra is szükség van. Másrészt a gyilkos eszközöket olyan gyorsasággal kell(ene) előállítani, hogy az európai haderők Kijevnek felelőtlenül odaadott készleteit is vissza lehessen pótolni – és még jusson belőle Ukrajnának is.

Az, hogy a termékeket ajándékba viszik vagy pénzért, most nem igazán lényeges, lévén az „Add, uram isten, de rögtön”-ön van a hangsúly – utóbbi cél pedig a szóban forgó leépítés miatt borítékolhatóan egyre távolabb kerül.

Vezető hadiipari szakportálok már a háború kezdete óta arra figyelmeztetnek, hogy Európa fegyvergyártása rendkívül kiszolgáltatott a külvilágnak. Mivel az acélipar különösen érzékeny pontja a folyamatoknak, s Ázsia sem a szomszédban van, az olcsóság csak addig lehet lényeges szempont, amíg a világkereskedelemben nincsenek különösebb zavarok.

Fontos megjegyezni, hogy az EU vezetése lassan másfél éve nem képes beváltani az Ukrajnának szánt, több millió lőszer szállítása kapcsán tett ígéretét. Sokak szerint a Thyssenkrupp bezárása csak egy újabb szög a szóban forgó fogadkozás koporsójába.

Kapcsolódó írásaink