Külföld
Lángoló jég: a Nyugat az északi sarkvidéken is összehozta Oroszországot Kínával
Svédország és Finnország NATO-csatlakozásának egyik fő oka a poláris erőegyensúly megbontása volt, de a jelek szerint ez a terv (is) a visszájára fordul
Oroszország poláris stratégiájának korábbi, 2020-as változatában még az volt a feladat, hogy kétoldalú alapon és a többoldalú regionális együttműködési formátumok – köztük az Északi-sarkvidéki Tanács, a sarkvidéki ötök és a Barents Euro-sarkvidéki Tanács – keretében erősítse a jószomszédi kapcsolatokat az északi-sarkvidéki államokkal.
Az ukrajnai háborúra adott nyugati válasz – többek között Svédország és Finnország csatlakozása a NATO-hoz – sok mindent megváltoztatott. A sarkvidéki tanácsban ugyanis az oroszok mellett az USA, Kanada, Izland, Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország képviselteti magát, illetve Dánia Grönlandot. Független tagja tehát már nincs.
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete már a 2000-es évek végén kiemelt figyelmet fordított a sarkvidékre. Az öt skandináv állam pedig egy „mini NATO-t” is létrehozott, amelynek célja egy a WikiLeaks által kiszivárogtatott bizalmas irat szerint „szemmel tartani a jegesmedvéket és az oroszokat.” A nyugati szövetségesek emellett kifejezetten törekedtek a Balti-tenger „védelmének biztosítására”.
Vagyis az elmúlt 15-20 évben a Nyugat nemcsak Moszkva nagy ambícióinak megvalósítását igyekezett fékezni, ellehetetleníteni, de az alapvető gazdasági és biztonsági érdekekeit is tudatosan fenyegette.
Ebben a helyzetben az oroszok prioritása természetesen már nem a jószomszédság erősítése, hanem „a külföldi államokkal való kapcsolatok fejlesztése kétoldalú alapon, a megfelelő többoldalú struktúrák és mechanizmusok keretében”. Ez virágnyelven azt jelenti, hogy bárkivel hajlandóak együttműködni, olyan államokkal is, amelyek szeretnék ugyan megvetni a lábukat Északon, de eddig nem volt rá lehetőségük, hiszen a „poláris klub” zárt volt.
Egyszerűbben fogalmazva: a NATO utat tört Kínának (és Indiának) az északkeleti átjáró felé.
Nem véletlen, hogy Vlagyimir Putyin az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos állami politika alapelveinek módosítását néhány héttel Hszi Csin-ping moszkvai látogatása előtt fogadta el. A 2023-as márciusi csúcson pedig a két fél már egy közös nyilatkozatot is kiadott, amely a következő szavakkal zárul: „A felek kiállnak az Északi-sarkvidéknek mint a béke, a stabilitás és a konstruktív együttműködés területének megőrzése mellett.”
Érdemes hozzátenni: az orosz elnök a tárgyalások során úgy fogalmazott: „Ígéretesnek tartjuk a kínai partnerekkel való együttműködést az északi tengeri útvonal tranzitpotenciáljának fejlesztése terén. Készek vagyunk közös munkaszervezetet létrehozni az északi tengeri útvonal fejlesztésére.”
Kevesebb mint egy év elteltével ott tartunk, hogy a kínai–orosz munkacsoport a hajózás biztonságának megerősítésén dolgozik; a sajtóhírek szerint a kínai bankok fogják biztosítani az északi tengeri útvonalon (ÉTÚ) szállított rakományokat. Az erről szóló jelentések alapján pedig a következő évtizedben az Európába – és a Szibéria hajózható folyóinak kapacitásnövelésével Közép-Ázsiába – irányuló távol-keleti teherforgalom mind nagyobb részét az ÉTÚ-ra akarják átterelni.
Ehhez jelentős beruházásokat végeznek a Kuril-szigeten, amely csomóponti szerepet fog betölteni. Tavaly március óta 29 projekt indult el!
Fontos megjegyezni azt is, hogy a hajózás biztonsága érdekében Oroszország elkezdett erősen felfegyverzett jégosztályú járőrhajókat építeni. A szentpétervári Admiralitás hajógyárban készülő Ivan Papanyin (Projekt 23550) idén áll szolgálatba. Van rajta egy felderítőhelikopter számára kialakított hangár és két Raptor-osztályú motorcsónak számára kialakított öböl. Továbbá egy 76,2 milliméteres tüzérségi löveg, valamint nyolc Kalibr-K cirkálórakéta- és/vagy Uran hajóelhárító rakétarendszer. A hajózó legénységen kívül pedig ötven fős „missziós személyzetet”, például kommandósokat szállíthat.
Emellett az oroszok gőzerővel építik a magas jégosztályú, atommeghajtású jégtörőiket. A Leningrád gerincének lefektetését a napokban ünnepelték meg, s legalább 2028-ig évenként egy-egy hajóval bővül a Roszatom üzemeltetésében álló flotta.
Az Északi-sarkvidék leghosszabb partvonalával rendelkező Oroszországgal folytatott konstruktív párbeszéd feladása, Svédország és Finnország NATO-csatlakozása tehát a sarkvidéken is Kína „ölelésébe” taszította Moszkvát. Az ÉTÚ és az „Északi selyemút” fejlesztése még egységesebbé és ellenállóbbá teheti a két atomhatalmat a Nyugattal szemben.
