Külföld
Bagoly mondja verébnek, hogy ronda a dzsihadistád
Egyre durvul a helyzet Keleten. Az egész indult az Izrael és a Gázai övezetet uraló terrorszervezet, azaz a Hamász közötti véres konfliktussal, majd színre léptek a libanoni Hezbollah hívei, a jemeni húszik – most pedig egy, Iráni területen működő, az átlagolvasó előtt kevéssé ismert lázadószervezetre mért csapásokat a pakisztáni légierő csütörtök hajnalban. Persze ez a lépés sem állt magában, lévén minderre azt követően került sor, hogy Teherán két napja drónokkal és rakétákkal aprította föl a Dzsais al-Adl dzsihadista szervezet két fontos pakisztáni bázisát. Ebben a támadásban két gyermek vesztette életét.
Az Irán, Japán, Új-Zéland, valamint számos nyugati ország és az Egyesült Államok által egyaránt terrorszervezetnek tekintett, szunnita militánsokból álló alakulat korábban számos, Délkelet-Iránban elkövetett merényletért vállalta a felelősséget. A fegyveresek az iráni Szisztán-Beludzsisztán tartomány függetlenségéért küzdenek.
Mivel most minden hír szinte róluk szól, talán érdemes áttekinteni, kikből is áll valójában a Dzsais al-Adl (arabul : جيش العدل – amely szó szerinti fordításban annyit tesz: Igazságosság hadserege). E szunnita szeparatista szervezet alapvetően Irán déli részén aktív – ami nem is csoda, hiszen arrafelé a határőrizet a földrajzi viszonyok okán inkább a mese, mint a tényvalóság kategóriájába sorol.
Az elérhető információk szerint a szervezetet 2012-ben alapították a Jundallah nevű szunnita militáns alakulat tagjai, miután Irán 2010-ben elfogta és kivégezte annak vezetőjét, Abdolmalek Rigit. Mivel az ellenség (Irán) és a cél (a tartomány függetlensége) közös, a Dzsais al-Adl kapcsolatot tart fenn egy hasonszőrű terrorbandával, az Ansar Al-Furqannal is. A Dzsais al-Adl jelenlegi vezetője Salahuddin Farooqui. Egyébként jellemző a szélsőséges szervezetek frontján uralkodó – és a kívülálló számára végképp nehezen értelmezhető – kuszaságra, hogy nevezett testvérét, Amir Narouit a tálibok tették hidegre jó 2021 novemberében Afganisztánban.
Pedig állítólag ő sem ment a szomszédba, ha holmi robbantásoknak vagy ártatlanok gyilkolászásának lehetősége vetődött föl. (Így lesz egyik szélsőség a másiknak farkasa...)
Bár a Dzsais al-Adl kegyetlensége helyben eléggé közismert, mégis ritkán éri el a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. Sőt, bátran kijelenthető, tetteit még a leginkább „hard core” Közel-Kelet-szakértők is csak nagy vonalakban ismerik. Pedig pár, roppant véres példát már adtak arról, mire képesek. Így például 2013. október 25-én a csoport terroristái tizennégy iráni határőrt gyilkoltak le Saravan városában. Az akcióra azt követően került sor, hogy egy iráni bíróság tizenhat beludzs foglyot ítélt halálra kábítószer-kereskedelem és a szélsőségesek támogatása miatt. Mivel a tömeggyilkosság idején a börtönben lévő elítéltek még életben voltak, így borítékolható lett a bosszú: október 26-án mind a tizenhat terroristát felakasztották.
A Dzsais al-Adl amúgy előszeretettel csap le az iráni határőrökre, rendőrökre és a Forradalmi Gárda tagjaira. Hol egy út menti robbantás, hol egy tömeges emberrablás, máskor pedig őrsök elleni fegyveres támadások, öngyilkos merényletek színesítik palettájukat, és a váltságdíjszedés sem ismeretlen terület számukra. Sőt, horribile dictu, az illegális fegyver- és kábítószerbizniszben is részvényesek, hiszen mindkét terület szép hasznot hoz a kasszába. Utóbbit pedig állandóan föl kell tölteni, mert az illegalitás és az informátorok fizetése együtt elég drága mulatság.
Az pedig ezek után szinte csak mellékes, hogy a beludzs csoportok nem kizárólag Teheránnak okoznak vissza-visszatérő kemény fejfájást. Ugyanis, ha a térképre pillantunk, kiszúrhatjuk, hogy Pakisztánnak is akad egy hasonló nevű tartománya, amely dettó épp olyan terrorfészek, mint a határ túloldalán elterülő térség.
Azaz, ez egy tipikusan „bagoly mondja verébnek...” helyzet, amelyben az egyik fél terroristái pont ugyanazt óhajtják, mint a másikéi: egy újabb iszlám államot Beludzsisztánban. Persze nem olyat, mint a tálibok Afganisztánban, hanem kissé „másat” – de mégis. S a történet pikantériája, hogy amikor (példának okáért) a Dzsais al-Adl erőszakkal magával viszi a síita állam fegyveres testületeinek tagjait, akkor nem egyszer a (most éppen haragszom rádot játszó) pakisztáni titkosszolgálat speciális alakulata szabadítja ki a foglyokat.