Áthangszerelt dél-koreai külpolitika: vajon nagyobb biztonságot vagy atomháborút hoz a fordulat?

Hasonlóan jelentős fordulatot jelentett, hogy a jelenlegi kormány gyors ütemben kezdett el közeledni a szomszédos Japánhoz. Jun Kínával szemben is új álláspontot alakított ki, olyannyira, hogy komoly esély van a Kína felemelkedésének megfékezését célzó lépésekhez való csatlakozásra.

A paradigmaváltás egyik legfontosabb fundamentumát az Egyesült Államokkal kötött biztonsági szövetség adja, valamint az, hogy Washington igyekszik sokkal komolyabb biztosítékot nyújtani Dél-Koreának, és az ország érdekeit saját stratégiai érdekeihez igazítani.

Az Asia Times ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a dél-koreai kül- és biztonságpolitikában bekövetkezett fordulat egyértelműen a 2022-es politikai változások eredménye, bizonyos mértékig a közvéleményben bekövetkezett változást is tükrözi.

Az East Asia Institute (EAI) által nemrégiben végzett közvélemény-kutatások megerősítik, hogy a dél-koreai–amerikai szövetség támogatottsága továbbra is jelentős, és a dél-koreaiak csaknem háromnegyede kedvezően vélekedik az Egyesült Államokról. Ugyanakkor ezek a felmérések azt is mutatják, hogy a társadalom egyre kedvezőtlenebbül ítéli meg Kínát. A kapcsolatok javítása Japánnal szintén növekvő támogatást élvez, bár ezt többnyire az USA-hoz fűződő kapcsolatok kiépítésének részeként értékelik.

Észak-Koreával kapcsolatban Jun a kapcsolatok javulását egyértelműen a nukleáris fejlesztési program leállításához kötötte, amiért cserébe egy igencsak merésznek tűnő kezdeményezés keretein belül még gazdasági segítséget is felajánlott. Észak-Korea természetesen hallani sem akart erről.

Mindezek után nem különösebben meglepő, hogy 2022 novemberében Jun az amerikai elnökhöz és a japán miniszterelnökhöz csatlakozott egy olyan nyilatkozatban, melyben a felek vállalták, hogy összehangolják tevékenységüket az indo-csendes-óceáni térségben, hogy az szabad és nyitott lehessen. Szöul korábban minden hasonló nyilatkozattól berzenkedett.

Nem sokkal később a kormányzat bemutatta saját indo–csendes-óceáni stratégiáját, amely újragondolta Dél-Korea a térségben, valamint a globális biztonsági rendszerben betöltött szerepét. A dokumentum egyértelmű eltérést jelentett a korábbi, Észak-Koreára összpontosító megközelítéstől, és többek között együttműködésre szólított fel a régió tengeri biztonsága terén, külön megemlítve a Dél-kínai-tengert és a Tajvani-szorost.

Ez félreérthetetlenül az amerikai stratégiai érdekek elfogadásának bizonyítéka.

Ezzel egy időben Szöul azért igyekezett kerülni a visszafordíthatatlanul konfrontatív hangnemet Kínával szemben, és a biztonság kedvéért kulcsfontosságú partnerként azonosította a távol-keleti óriást, hangsúlyozva a Szöul, Tokió és Peking közötti háromoldalú együttműködés nélkülözhetetlenségét. Hogy ez mennyire tekinthető taktikai lépésnek, az egyelőre nem világos, mindenesetre az EAI felmérései világosan mutatják, hogy a közvélemény az üzleti szférával együtt óvakodik attól, hogy az Egyesült Államokat Dél-Korea saját gazdasági növekedésének rovására kövesse a Kínával vívott gazdasági háborúban.

Jun kihasználva a javuló japán kapcsolatokat és közvetítést, tavaly áprilisban az Egyesült Államokba látogatott, kongresszusi beszédet mondott, és sajátos vacsorán vett részt a Fehér Házban. A találkozó keretein belül az amerikai elnökkel együtt kiadták a „washingtoni nyilatkozatot”, amely gyakorlatilag a dél-koreai nukleáris telepítés lehetőségét jegelte egy időre, miközben megerősítette az Egyesült Államok kiterjesztett elrettentési garanciáit.

Az észak-koreai rakétakísérletek felgyorsult ütemére válaszul azonban a két hadsereg fokozni kezdte az esetleges nukleáris fegyverhasználatra való reagálásra és a rakétaelhárítási stratégia elmélyítésére irányuló erőfeszítéseit, beleértve a Japánnal közös háromoldalú rakétavédelmi gyakorlatokat.

Mindezek a fejlemények az augusztusi csúcstalálkozó összehívásában csúcsosodtak ki, amely Joe Biden amerikai, Jun dél-koreai elnök és Kisida Fumio japán miniszterelnök első önálló háromoldalú csúcstalálkozója volt.

A közös nyilatkozat a geopolitikai versennyel kapcsolatos közös álláspontot hirdette – ami utalás volt Kínára, az Ukrajna elleni orosz agresszióra és Észak-Korea nukleáris provokációira egyaránt.

A három vezető megállapodott egy közös konzultációs mechanizmus létrehozásában, amely a regionális kihívásokra, provokációkra és a közös érdekeiket és biztonságukat érintő fenyegetésekre adna választ. A nyilatkozat számos ilyen fenyegetést felsorolt a tengeri biztonságtól a kiberbiztonságig, de a háromoldalú gazdasági biztonsági kérdésekben, például az ellátási láncok rugalmasságában, a technológiai biztonságban és a fejlett technológiák fejlesztésében való együttműködés irányába is elmozdult.

A három ország tisztviselői egyre nagyobb rendszerességgel találkoznak is e kötelezettségvállalások végrehajtása érdekében.

Dél-Korea tehát jelentősen áthangszerelte külpolitikáját. Ez pedig hosszú távon történelmi fejlemény lehet, főként, ha ezt az észak-koreai kommunista rezsim olyan egzisztenciális fenyegetésként éli meg, ami ellen úgymond kénytelen fellépni.