Külföld

Az Egyesült Államok ezért tiltotta meg az ukránoknak az oroszokkal való békekötést

Az ukránoknak mindenről, amiről az oroszokkal tárgyaltak, előzetesen az amerikaiakkal kellett egyeztetniük

Manapság sokat hallani az ukrajnai háború lezárásáról, mert a Kijevet eddig támogató Nyugat, elsősorban Amerika, a legújabb közel-keleti válsággal van elfoglalva. A tengerentúlon a republikánusok erősen ellenzik az ukránok mértéktelen segélyezését, az Európai Unió meggyengült, a donor országok katonai készletei kimerültek. Az ukrajnai háborút jó eséllyel már kirobbanása után néhány héttel be lehetett volna fejezni, de Washington, annak érdekében, hogy meggyengítse Oroszországot, ezt megtiltotta az ukránoknak.

Az Egyesült Államok ezért tiltotta meg az ukránoknak az oroszokkal való békekötést
Egy ukrán katona, a 63. páncélos dandár tagja, tankja elhagyására készül. A háború már rég véget érhetett volna, de az amerikaiak ezt nem akarták
Fotó: Anadolu Agency via AFP/Diego Herrera Carcedo

Gerhard Schröder minapi szószártyáskodása nem kis vihart kavart volna a nemzetközi életben, ha a fősodratú sajtó nem teszi ad acta a Berliner Zeitungban megjelent interjút. A nemzetközi haladárok nem szeretik, ha valaki lerántja a leplet egy titkos tárgyalásról.

A volt német kancellár ugyanis nem kevesebbet állított, mint hogy a 2022. márciusi isztambuli béketárgyalásokon Ukrajnával az oroszok azért nem tudtak megállapodni a fegyverszünetről és békekötés lehetőségéről, mert Kijevnek ezt Washington megtiltotta. Az ukránoknak mindenről, amiről Isztambulban tárgyaltak, előzetesen az amerikaiakkal kellett egyeztetniük.

Mindennek ellenére a fegyverszünetről 2022. március végén megállapodás született azokon az isztambuli tárgyalásokon, amelyek Recep Tayyip Erdoğan török köztársasági elnök közvetítésével jöttek létre. Tény, hogy a két harcoló fél megegyezett a fegyvernyugvásban és ezt nemcsak Ivan Katchanovski, az ottawai egyetem politikai tudományok professzora erősítette meg, hanem Naftali Bennett, a későbbi izraeli miniszterelnök is, aki a békéltető tárgyalások körül „bábáskodott”.

Schrödert azért vonták be a tárgyalásokba, mert Oroszországgal szoros kapcsolatokat ápolt, és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is jó viszonyt alakított ki. Nemrég a volt német szociáldemokrata kancellár, aki 2005 után távozott a politika élvonalából, majd Moszkvában a nyugat-európai–orosz Nord Stream AG konzorcium felügyelőbizottságának elnöki posztját foglalta el, megszólalt az ügyben. A fent idézett interjúban úgy nyilatkozott, hogy a török nagyvárosban az orosz–ukrán fegyverszünetről és a leendő béketárgyalásokról megállapodás született.

A szövevényes diplomáciai manőverek nem sokkal a 2022. február 24-én történt orosz támadás után néhány nappal már meg is kezdődtek, sajtójelentések szerint a hónap utolsó napján. Tehát alig egy héttel a fegyveres konfliktus kirobbanása után Zelenszkij már készen állt, hogy belemenjen a tűzszünetbe, majd pedig a béketárgyalások megkezdésébe.

Máig vita folyik arról, hogy meddig jutottak el a tárgyalásokon. A különböző nyilatkozatokból az derül ki, hogy a felek parafálták a tűzszüneti megállapodást. Ez azt jelenti, hogy a tárgyalás résztvevői már nem szándékoztak a szövegen változtatni. A dokumentum tartalma akkor lépett volna hatályba, ha azt a két ország elnöke aláírja. Erre azonban, mint tudjuk, nem került sor.

Az orosz–ukrán megállapodás főbb elemei: Ukrajna feladná NATO-ba való belépés tervét, eltörölnék az orosz nyelv tilalmát Ukrajnában, a főleg orosz anyanyelvű Donbasz Ukrajnánál maradna, de autonóm régióként, az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) és Németország garantálta volna a megállapodás végrehajtását, a Krím félsziget problémájának megvitatását későbbre halasztották.

Moszkva megkapta volna, amit akar, Ukrajna távol marad a NATO-tól, a Donbaszban élő oroszok jogai nem csorbulnak. Kijev sem járt volna rosszul, mert a Donbasz mégiscsak Ukrajna részeként létezett volna tovább, a nagyhatalmak – Oroszország, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, mint az ENSZ BT állandó tagjai és Németország – garanciája mellett.

Mindez március végén történt, és a megbeszélések sikeres befejezésének egyik előszele volt, hogy az orosz csapatok Kijev alól visszavonultak, és nem tettek kísérletet az ukrán főváros elfoglalására. Akkor erre nemigen volt logikus magyarázat, mindenki másként értelmezte az orosz visszavonulást, az ügy meglehetősen érthetetlennek tűnt a nagy nyilvánosság számára.

Csakhogy Amerika közbeszólt, és letiltotta az isztambuli egyeztetésen való további ukrán részvételt. Ezzel a háború békés lezárásának lehetőség el is szállt.

Már április elején jártunk, amikor Boris Johnson, aki az Egyesült Államok vazallusává züllött Nagy-Britannia akkori miniszterelnöke, Kijevbe látogatott, és határozottan azt tanácsolta Zelenszkijnek, hogy hagyjon fel az oroszokkal való további tárgyalásokkal, ellenkező esetben a Nyugat nem ad több segítséget Ukrajnának.

Zelenszkij két dolog között választhatott. Ha nem fogadja el a Nyugat „visszautasíthatatlan ajánlatát”, az amerikai „keresztapa” magára hagyja, amit Moszkva később ki is használhat. Ha viszont elfogadja, akkor kivívja Moszkva haragját, folytatódik a háború, de közelebb kerülhet a hőn áhított kettős céljához, az EU- és a NATO-tagsághoz. Zelenszkij az utóbbi mellett döntött.

De akadt egy kis probléma. Mivel tudja az ukrán „belső körnek”, az elitnek és aztán később a közvéleménynek is megmagyarázni, hogy az Ukrajna számára is kedvező békét, annak ellenére, hogy azt már aláírták, visszautasítja. És akkor „kapóra jött” a bucsai mészárlás.

A hivatalos ukrán verzió szerint a Kijev egyik elővárosának számító Bucsában, a március végén visszavonuló orosz csapatok tömegmészárlást hajtottak végre, több mint 400 embert öltek meg brutális kegyetlenséggel. A hírek és a drámai felvételek bejárták a világot, nem kis felháborodást keltve.

Néhány nap elteltével azonban gyanús jelek kerültek felszínre, amelyek alaposan megkérdőjelezték a hivatalos ukrán narratíva hitelességét. A 35 ezer lakosú kisváros ukrán visszavételét követően a hivatalos szervek csak három nap múlva „fedezték” fel, hogy az utcákon holttestek hevernek. Addig „nem vették észre”. Sok halott karjára vagy csuklójára jól láthatóan módon fehér kendő volt kötve. A fehér kendő viselése azoknak az ukránoknak az egyezményes jele volt, akik együttműködtek az oroszokkal.

Ugyancsak több elhunyt személynél találtak olyan zöld dobozt, amelyben az orosz katonák kapnak tartós élelmiszert ellátmányként. Ezeket az orosz katonák szívesen cserélték friss tojásra, tejfölre, túróra, kenyérre vagy meleg ételre. A kérdés az, hogy miért ölték volna meg a velük együttműködő ukrán civileket az oroszok.

Vagy ha igen, akkor a bucsai hatóságok miért nem engedték a megölt személyek holttesteinek közelébe azokat a helyi lakosokat, akik eltűnt szeretteiket keresték? Így a holttestek azonosítása sem történhetett meg. Alapos ugyanis a gyanú, hogy a holttesteket az ukránok más településekről szedték össze – így a városban lakók nem ismerhették volna föl egyetlen hozzátartozójukat, ismerősüket sem –, szállították Bucsára, és ott megrendezték az állítólagos tömegmészárlás színjátékának drámai következményeit.

Ez kellett ahhoz, hogy Kijevnek legyen ürügye kimondani: tömeggyilkosokkal nem tárgyalunk. Ukrajna meg is szakította az oroszokkal való megbeszéléseket.

Hallgattassék meg a házigazda Törökország képviselője is. Mevlüt Çavuşoğlu akkori török ​​külügyminiszter kijelentette: „A tárgyalások előrehaladtával Törökország nem gondolta, hogy az orosz–ukrán háború még tovább fog folytatódni. – Majd hozzátette: – Vannak országok a NATO-n belül, amelyek azt akarják, hogy a háború folytatódjon. Azt akarják, hogy Oroszország meggyengüljön.” A török diplomácia akkori vezetője a sebtében összehívott április elején tartott NATO külügyminiszteri tanácskozás után nyilatkozott így.

Török részről voltak olyan megnyilvánulások is, amelyek konkrétan kimondták: az orosz–ukrán háború folytatása az Egyesült Államok érdeke, mert véglegesen le akarta söpörni Oroszországot a globális geopolitikai játszma térképéről, és ehhez Ukrajnát akarta eszközként használni, hogy a Kreml hatalma meginogjon.

Mindezt egy másik szószátyár, a volt német kancellár is megerősítette, nevezetesen Angela Merkel, aki a Die Zeitnek tavaly decemberben adott interjúban elmondta, hogy a 2014-es kijevi puccs után – a tüntetők amerikai biztatásra erőszakkal eltávolították a törvényesen megválasztott Viktor Janukovics elnököt –, időt akartak adni Ukrajnának a háborúra való felkészülésre. Tehát a normandiai négyek, azaz Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország közvetítői kísérlete csak időhúzásra kellett, ugyanezt célozták az általuk kidolgozott és az orosz–ukrán feszültséget enyhítendő minszki megállapodások is.

Csakhogy Oroszország nem várta meg, amíg Ukrajna teljesen felkészül, előbb támadott.

Kapcsolódó írásaink