II. János Pál pápa halála óta átalakult a lengyel társadalom – INTERJÚ

– A választások előtt mennyire lehetett érezni, hogy a kormánypárt helyzete bizonytalan?

– Az utolsó két hétben látszottak először olyan közvélemény-kutatások, amelyek arra mutattak, hogy nagyon szoros lehet az eredmény, vagy pedig a három határozott ellenzéki álláspontot képviselő pártszövetség, a Polgári Platform, a Harmadik út és a Baloldal lesz minimális többségben. Október elsején volt egy nagy varsói ellenzéki tömegtüntetés, és ezt követően mértek először ilyen adatokat. A választások hetében pedig hét közvélemény-kutatóból öt azt mondta, hogy a kormánypárt, a PiS ugyan meg fogja nyerni a választást, első helyen végez, de a három ellenzéki párt több mandátumot szerez.

– Melyek voltak a választás kritikus elemei?

– Két fontos kérdés volt. Az egyik, hogy a Harmadik út, amely két párt szövetségeként indult, megszerzi-e a Szejmbe jutáshoz szükséges nyolc százalékot, hiszen nekik legalább ennyit kellett kapniuk a parlamenti küszöb elérése érdekében, szemben az önállóan induló pártokra vonatkozó ötszázalékos határral. Ha ők nem jutnak be, akkor valószínűleg a PiS elérte volna a kormányalakításhoz szükséges mandátumszámot, illetve a másik kérdés, hogy a radikális jobboldali párt, a Konföderáció mennyi mandátumot szerez, és abban az esetben, ha a PiS-nek nem elég egyedül a mandátumszám, akkor vele koalíciót tud-e kötni. Az eredmény végül a kormány számára a legrosszabb forgatókönyvvel végződött, hiszen a Harmadik út meghaladta a tizennégy százalékot, míg a Konföderáció alulteljesített, tehát sehogy nincs többsége a kormánypártnak.

– Mennyire meglepő, hogy a Harmadik útban résztvevő parasztpártiak inkább összeállnak a kommunista utódpárt képviselőivel, mint a jobboldali PiS-sel?

– A Harmadik út elsősorban a Polgári Platformmal fog össze, még akkor is, ha a Baloldal nélkül nincs meg a többség. Ez azért sem meglepő, mert a kilencvenes években volt erre példa, és akkor még az a baloldal inkább volt posztkommunista, mint a mai, amely már szinte teljesen kicserélődött egy fiatal, városias generációra, amelynek nem sok köze van a Lengyel Egyesült Munkáspárt örököseihez.

– A kommunista évtizedekben Lengyelországban meghatározó volt a katolikus egyház, ez ma mennyire igaz még?

– A kommunista időkben az egyház a társadalmat integrálta, támaszt nyújtott a hatalommal szemben, és segítette a társadalmat a legfontosabb pillanatokban, illetve az ellenzék szerveződésében is komoly szerepet játszott. Azt se felejtsük el, hogy hetvennyolcban lengyel pápát választottak, akinek óriási szerepe volt abban, hogy az emberek tömegével fordultak a vallás felé. A nyolcvanas években tömegével léptek be fiatalok, férfiak a szerzetesrendekbe, vagy álltak egyszerűen papnak. Viccesen szokták mondani, hogy a nyolcvanas években Lengyelország legjelentősebb exporttermékei a misszionárius papok voltak. Az is igaz, hogy II. János Pál pápa kétezer-ötös halála után a lengyel egyház tekintélye jelentősen csökkent a társadalomban.

– Ez miben tükröződött?

– Olyan viták alakultak ki, amelyek II. János Pál pápa életében fel sem vetődtek. Az ő személye nagyon fontos volt abban, hogy a lengyel társadalom többsége a rendszerváltást követően is kötődött a katolikus egyházhoz. A legutóbbi népszámláláskor mintegy hatmillióval kevesebben vallották magukat hívőnek, mint korábban, és ez a drámai csökkenés, amit az elmúlt tíz, tizenöt évben tapasztalunk, azt mutatja, hogy később kezdődött meg a lengyel társadalom átalakulása a globalizált világba.

– A lengyel elnök, Andrzej Duda határozottan kijelentette, hogy a legtöbb voksot kapó pártot, azaz a PiS-t kéri fel majd kormányalakításra, míg a kormánypárti politikusok részéről még az is elhangzott, hogy akár a miniszterelnöki tisztséget is átengednék a parasztpártnak a kormányzás folytatása érdekében. Lát erre esélyt?

– Jelen pillanatban valóban úgy tűnik, hogy a Harmadik út lehet a mérleg nyelve, amelynek egyik szereplője sem hajlandó átállni a Jog és Igazságosság oldalára. Ha külön-külön tennék, lehet, hogy kevés is lenne a mandátumuk a kormánypárt számára. Az egészet átrántani valószínűleg képtelenség. Jóval nagyobb az esélye, hogy Mateusz Morawiecki nem fog tudni többséget teremteni, mint annak, hogy ezt létrehozza.

– Ez egyfajta időhúzás lehet Andrzej Duda részéről?

– Inkább annak a kikerülése, hogy ne neki kelljen Donald Tuskot felkérni a kormányalakításra, hiszen amennyiben az első bizalmi szavazáson Morawiecki nem kapja meg a többséget, akkor az újonnan megalakult Szejm új elnöke fogja felkérni annak a csoportosulásnak a vezetőjét, akinek a többség kialakítására lehetősége van. Így Dudának ebben már nem lenne szerepe.

– Mennyi ideje maradt Morawieckinek a kormánytöbbség létrehozására?

– Egy hónapon belül, azaz legkésőbb november 14-ig kell összehívni a Szejmet, és ezt követően tizennégy napja van, hogy bemutassa a kormánya tagjait, és bizalmi szavazással megválasszák a kormányt. Ha ez nem sikerül, akkor újabb tizennégy napja lesz a következő jelöltnek, így december közepéig lehet ezt a folyamatot elhúzni.

– Brüsszelben már a fordulatot ünnepelték, milyen területeken lehet jelentős változás?

– Az ellenzék a programjában meghirdette, hogy a bíróságokat és a sajtót érintő, az előző kormány által hozott és Brüsszel által bírált törvényeket eltörlik, és így megkaphatják az Európai Unió által visszatartott pénzeket. Ne feledjük, hogy Donald Tusk öt évig az Európai Tanács élén állt, majd az Európai Néppártot vezette. Lengyelországban mondhatják, hogy ki szerezhetné meg ezeket a pénzeket, ha ő nem. Brüsszelben pedig éppen ezért úgy tekintenek rá, hogy egy olyan politikus állhat majd Lengyelország élén, aki mindenben megfelel majd az Európai Unió elvárásainak. Óriási sikerként adhatná el Tusk, ha két-három törvény megváltoztatásával haza tudná vinni azt a hetvenhatmilliárd eurót, ami Lengyelországnak az uniós pénzekből jár.

– Viszont ez még inkább megerősítené azokat a véleményeket, amelyek szerint Brüsszel csupán zsarol az uniós pénzek visszatartásával.

– Az ellenzék nyilván ezt fogja mondani, és a lengyel elnök elvben élhetne is vétójogával, ám óriási teher hárulna rá, hiszen őt tennék egy személyben felelőssé, ha Lengyelország nem kapná meg ezt az irgalmatlan mennyiségű pénzt.