Külföld
Mit tud Irán fegyveres ereje?
Kulcsszerepben a könnyűgyalogság és a különleges erők
Gideon Szaár izraeli miniszter egy interjúban azt mondta, hogy a Gázai övezetnek „kisebbnek kell lennie a háború végére”, és hozzátette, hogy Izrael háborúban áll Iránnal, s először a Hamász katonai képességei kell megsemmisítenie. Hoszein Amirabdollahian iráni külügyminiszter ugyanakkor figyelmeztetett a konfliktus továbbterjedésének kockázatára, az izraeli támadások azonnali leállítását sürgetve. Véleménye szerint az Irán által támogatott csoportok csatlakozhatnak a konfliktushoz. Ali Barakeh, a Hamász magas rangú tisztviselője pedig kijelentette, hogy az olyan szövetségesek, mint Irán és a Hezbollah csatlakoznának a harchoz, ha Gáza egzisztenciális fenyegetettséggel nézne szembe.
Irán tagadta, hogy köze lenne az Izrael elleni támadáshoz, amerikai részről ugyanakkor azt szellőztették meg, hogy iráni biztonsági tisztviselők segítettek megtervezni a Hamász Izrael elleni meglepetésszerű támadását. Az iráni Forradalmi Gárda (teljes nevén: az Iszlám Forradalom Gárdájának hadserege) tisztjei állítólag már augusztus óta együtt dolgoztak a Hamásszal a támadás megtervezésén. Egy ilyen kontextusban felvetődik a kérdés, vajon mit is tudnak, mire képesek az iráni fegyveres erők?
Az iráni különleges erők fegyverei és felszerelései
Először is, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nemzetközi szankciók mellett az iráni fegyveres erők a nem megfelelő finanszírozástól is szenvednek. Ez nem meglepő: Irán rendelkezik a legtöbb haderővel az Öböl-menti államok közül, de védelmi kiadásai csak töredéke Szaúd-Arábia kiadásainak. Még az Egyesült Arab Emírségek is sokkal többet költ a hadseregére, mint Irán. Mivel Irántól megtagadták a lehetőséget, hogy fejlett harci repülőgépeket, helikoptereket és egyéb fegyvereket vásároljon külföldön, Irán egyre inkább saját rakétaprogramjára kényszerült. Orosz szakértők úgy gondolják, hogy ez a program az iráni védelmi költségvetés legnagyobb kiadási tétele.
Minden iráni katonai kiképzési program erős ideológiai és vallási összetevőt tartalmaz. Az iráni alkotmány 144. cikkelye előírja, hogy az ország fegyveres erőinek iszlámnak kell lenniük, és csak az iszlám forradalom eszméi iránt elkötelezett emberekből állhatnak.
Az iráni rakétaegységeket egyébként a Forradalmi Gárda üzemelteti - és a gárda már régóta több finanszírozást kapott, mint a fegyveres erők, pedig az utóbbi a nagyobb. A szankciók és a nem megfelelő finanszírozás az iráni erők technológiailag nehéz ágait sújtják a legjobban, mint például az Army Aviation Service vagy a harckocsizó csapatok. Ám a különleges csoportok sem mentesek ezektől a problémáktól. Annyi bizonyos, hogy az iráni elitkatonákat korábban M16, AK-47 és AK-74 rohampuskával, SVD mesterlövészpuskával és RPG-7 grántátvetővel szerelték fel.
Különleges Erők Hadosztály: kísért a múlt?
Az iráni különleges erőkről, a katonai alakulatokról igen keveset lehet tudni, annyi biztos, hogy az első iráni katonák 1950-es években végeztek ejtőernyős tanfolyamot Franciaországban. Az első iráni ejtőernyős zászlóaljat az 1950-es évek végén állították fel. Később ez lett a 23. dandár magja, amelyet az 1970-es években önálló légideszant különleges erők dandárrá alakítottak. Az iráni különleges erők kiképzési programjai akkoriban nagymértékben támaszkodtak francia és amerikai szakemberekre és oktatókra. Az iráni különleges erők első harci alkalmazására az ománi Dhofarban került sor az 1970-es évek elején, ahol az iráni csapatok segítettek Omán szultánjának egy felkelés leverésében. Az Iráni Különleges Erők Hadosztály első egysége pedig még amerikai segítséggel jött létre. Ez az egység az iráni sah 1979-es bukását Homeini ajatolláh hatalomra kerülését követően feloszlott, tagjai közül sokan emigrációba kényszerültek, a maradók közül azonban néhányan segédkeztek új egységek, lényegében egy új Különleges Erők Hadosztály létrehozásában.
Ezek az új egységek az iráni fegyveres erők különböző elemeinek, így a reguláris hadsereg, a Bassidjik (félkatonai erők) és a Pasdaran - a Forradalmi Gárda - a irányítása és felügyelete alá kerültek. Az 1980-as években, az iráni-iraki háborúban a különleges erők egyes elemei a Republikánus Gárdát támogatták különböző műveletekben, de a nagyszabású rohamokban való részvételük miatt kevés sikerrel. A háború után az iráni különleges erők Libanonban tevékenykedtek, ahol a Hezbollah gerilláit képezték ki, és Boszniában, ahol az amerikai erőkről gyűjtöttek adatokat, valamint Szudánban, ahol szabotázsra és beszivárgási technikákra képezték ki a katonákat. Arról nem nagyon szivárgott ki semmi, hogy az iráni különleges erők aktívak voltak-e a második öbölháborúban, de szakértők szerint ez kevéssé valószínű, figyelemmel az Egyesült Államok légi aktivitására a térségben.
Könnyűgyalogság és különleges erők
A különleges erőkkel ilyen mélységben foglalkozni Irán kapcsán azért is indokolt, mert a sok éves nemzetközi szankciók után, amelyek megbénították az iráni hadsereg modernizációs képességét, Irán erősen támaszkodik könnyűgyalogságára és különleges erőire. Más kérdés, hogy a szankciók nyomán az iráni különleges műveleti erők is szembesültek a nem megfelelő fegyverzettel és felszereléssel. Ettől függetlenül ezek az erők fontos szerepet játszanak a biztonság biztosításában az afganisztáni, pakisztáni és iraki határ problémás szakaszain. Külföldön is védik az iráni érdekeket, és nem kétséges, hogy nagy szerepük lesz (vagy már van is) egy regionális ellenféllel kirobbanó fegyveres konfliktus esetén. Az iráni különleges erők működését úgy kell elképzelni, hogy Iránnak nincs független különleges műveleti szolgálata, mert erőinek szerkezete egyedi: két nagy független ágból áll – a tulajdonképpeni fegyveres erőkből (hadsereg) és a Forradalmi Gárdából. Mindkét ágnak megvannak a saját különleges egységei (a Takavaran) a szárazföldi és haditengerészeti szolgálatokban. A Forradalmi Gárdának a különleges erők egységein kívül külön hadosztálya is van Quds Force néven a külföldi különleges műveletekre.
Az iráni különleges erők pontos számszerű ereje nem tisztázott, de több tízezerre tehető. Ilyen nagy méret és változatos összetétel miatt a képzettség szintje és a felszerelés minősége rendkívüli egységenként jelentősen eltér. A 65. NOHED Független Légideszant (Ejtőernyős) Különleges Erők Brigádjáról széles körben úgy tartják, hogy a hadsereg különleges erői egységei közül a legjobban képzett és felszerelt. A reguláris hadsereg „kommandós” dandárjai eközben összetételüket és felszereltségüket tekintve inkább könnyű légideszant rohamegységeknek tűnnek. Nem egészen világos tehát, hogy az iráni különleges erők jelenleg hogyan vannak felszerelve. Az Iszlám Forradalmi Gárda egységei meglehetősen egyszerűek: az összes gárdaerőt hivatásos katonák látják el. A honvédség alakulatai eközben vegyes rendszerű sorkatonai és hivatásos szolgálatot tesznek lehetővé. Minden iráni férfinak két évet kell szolgálnia a hadseregben vagy a biztonsági erőknél, ha eléri a 18 életévét. Ezért úgy tűnik, hogy az iráni hadsereg létszámának zömét a sorkatonák teszik ki – de a hadsereg különleges egységei (különösen a 65. dandár) némelyikében csak szakemberek vannak. Szinte semmilyen információ nincs ugyanakkor az iráni Információs Minisztérium (hírszerzés) különleges egységeiről, amelyek az iráni külpolitikai hírszerzés és kémelhárítás legfontosabb részei. Magáról a minisztériumról is kevés és - orosz hírforrás szerint - megbízhatatlan információ áll rendelkezésre.
Szárazföldi erők és ami mögöttük van
Az iráni szárazföldi erőknél van a legtöbb különleges alakulat, amelyek egy része a sah uralma idejére nyúlik vissza. Ide tartozik az 55. és 65. független légideszant dandár, a 23. és 58. Commando hadosztály, valamint a független 25., 35. és 45. Commando dandár. A legismertebb iráni különleges erők egységei a 23. kommandós hadosztály és a 65. NOHED független légideszant különleges erők dandárja, amelyek egyaránt Teheránban vannak. 1991-ben a 23. hadosztály egy részét leválasztották az új 65. NOHED légideszant különleges erők dandárjának magjává. A hadsereg dandárjai közül a 65. vélhetően a legtehetségesebb, a terrorizmus elleni küzdelemre és a külföldi különleges műveletekre szakosodott. 2016 tavaszán a 65. dandár önkéntesei és számos más iráni hadsereg egysége indult Szíriába, hogy segítsék az Aszad-kormányt. A második iráni légideszant dandár az 55., amelynek székhelye Shirazban található. Ugyancsak az 1979-es forradalom előtt állították fel – de a 65.-től eltérően elsősorban légi támadási műveletekre specializálódott. Katonái a Lockeed C-130E/H Hercules szállítóeszközökről, amelyek a Shiraz melletti 7. légierő taktikai légibázisán állomásoznak, és a hadsereg repülési helikoptereiről vonulnak fel. A 65. brigád kommandósait zöld svájcisapkájukról lehet felismerni, míg az 55. brigád színe fekete.
Maga a 23. kommandóshadosztály megmaradt – igaz, csonka formában –, miután erőinek egy részét felhasználták a 65. dandár felállítására. Létezik az 58. Zulfiqar Commando Division is, amely Shahrud közelében, az északkeleti Semnan tartományban állomásozik, míg a másik három független kommandós brigád Irán nyugati iraki határa mentén. Utóbbiak a 25. dandár Nyugat-Azerbajdzsán tartományában, Irán északnyugati részén; a 35. dandár a nyugati Kermanshah tartományban; és a 45. dandár a délnyugati Khuzestan tartományban. Az összes egység friss kommandósai két hónapos alapképzésben részesülnek a Lashkarak kiképzőközpontban. Ezután egységeikhez küldik őket, hogy befejezzék a kiképzést. Az iráni kommandós egységek erősebben felfegyverzettek, mint a légideszant egységek. Például saját tüzérségük van, ami ebből a szempontból hasonlít a gyalogdandárokhoz. A gyalogságtól eltérően azonban a kommandósok könnyű légideszant rohamcsapatokként vannak kiképezve és felfegyverkezve, amelyek gyors légi szállítási műveletekre vagy az ellenséges terület mélyén végrehajtott razziákra specializálódtak helikopterek vagy könnyű járművek (kerékpárok, quadok és könnyű terepjárók) segítségével.
Tengerészeti különleges erők
Az iráni haditengerészetnek négy nagy tengerészgyalogos egysége van. Három tengerészdandár állomásozik délen, az Ománi-öbölben és a Hormuzi-szorosban. Egyikük a fő iráni haditengerészeti bázis közelében található Bandar Abbasban, egy másik Jaskban, a harmadik pedig Konarakban. Északon, a Kaszpi-tenger partján van egy tengerészgyalogos egység is, amely az iráni haditengerészeti parancsnokság 4. zónájába tartozik. Csakúgy, mint a hadsereg kommandósai, az iráni tengerészgyalogság sem rendelkezik saját páncélozott járművel. Nem is nagyon vannak sokan, ezért alkalmatlanok olyan feladatokra, mint a jól felszerelt partmenti védelem megrohamozása vagy az ellenség gépesített egységei elleni támaszpontok hosszan tartó megtartása. Fő feladatuk inkább kettős: a part menti védekezésben való közreműködés, valamint a váratlan helyeken történő hirtelen leszállás helikopterekkel vagy motorcsónakokkal, beleértve a légpárnás járműveket is.
Az iráni tengerészgyalogosok a felderítésre és a szabotázsra is szakosodtak, beleértve a tengeralattjáró-műveleteket is. Ebből a célból a tengerészgyalogos dandárok speciális tengerészgyalogos-kommandós osztagokkal rendelkeznek. Részt vesznek többek között az iráni haditengerészet azon műveleteiben, amelyek célja a hajózás védelme a szomáliai kalózoktól. 2012 áprilisában hadműveletet hajtottak végre a Maldív-szigetek nyugati részén, hogy kiszabadítsák az Eglantine teherszállítót, amelyet kalózok foglaltak le, miközben az Irán felé tartott cukorrakománnyal. Tizenhárom szomáliai kalózt leszereltek, letartóztattak és Iránba vittek tárgyalásra.
A Forradalmi Gárda különleges egységei
Az iráni Forradalmi Gárdának szárazföldi erői között megvan a saját gyorsreagálású csapata, a Saberin. Ezek az erők a belső fenyegetések és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelemre specializálódtak. Azt követően hozták létre, hogy 1999-ben gyorsan megromlott Irán kapcsolata az afganisztáni tálib mozgalommal. Az iraki háború befejezése után felismerték, hogy a Forradalmi Gárdának saját különleges erőkkel kell rendelkeznie, amely során a gárda nagyon szorosan együttműködött a hadsereg különleges erőivel. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a Forradalmi Gárda vált a biztonság biztosításáért és a különféle fenyegetések leküzdéséért felelős fő erővé azokban a helyzetekben és/vagy az ország részein, ahol a hagyományos bűnüldöző szervek kudarcot vallottak. Irán, úgy tűnik, hogy nem vonja be a hadsereget a belbiztonsági ügyekbe, míg a Forradalmi Gárda készen áll arra, hogy szembeszálljon az iszlám forradalmat fenyegető külső és belső fenyegetésekkel.
Az irániak 11 különböző különleges erő, köztük a brit SAS tapasztalatait tanulmányozták, amikor felállították a Saberint. A jelölteknek fárasztó erőnléti teszteken kell részt venniük, és gondosan megrostálják őket pszichológiai oldalról, de az intelligencia szempontjából is. Például a tesztek között szerepel egy 54 kilométeres menetelés teljes felszerelésben; alpesi tesztek 4000 méteres magasságban; 300 kilométeres túra erdőn és 500 kilométeres sivatagon keresztül; de nem maradhat ki a sziklamászás sem, 1200 méter feletti magasságban. A legnagyobb katonai művelet, amelyben a Saberin egységek részt vettek, egy 2011-es hadművelet volt a betiltott kurd PJAK párt katonai szárnya ellen. A művelet a lázadók kiképzőtáborait vette célba az Irán és az iraki Kurdisztán határán fekvő hegyekben. A Saberin részt vesz a fegyveresek elleni harcban is a pakisztáni határon, s a belbiztonsági műveletek mellett a segítséget nyújt a szíriai és iraki kormánycsapatok számára.
A Forradalmi Gárda egy fegyveres alakulat Iránban, Irán haderejének egyik szervezeti ága, melynek legfőbb feladata – az iráni alkotmány interpretációja szerint – az iszlám forradalom „vívmányainak megőrzése”, a rendfenntartást és a hírszerzési feladatokat is beleértve. A Forradalmi Gárdát 1979-ben hozták létre, az iráni forradalmat követően, azzal a szándékkal, hogy az új rezsimhez lojális politikai erőket egy szervezetbe tömörítsék, mely egyúttal ellensúlyozná a többségében még a régi rendszerhez hű hadsereg befolyását is. A Forradalmi Gárda a későbbiekben is megtartotta szervezeti különállását az iráni hadseregtől, személyesen az ország legfelsőbb vallási vezetőjének (az ajatollahnak) az irányítása alá tartozva. Az Irán területén lezajló konfliktusokon kívül a Gárda különleges egységét, az Al-Kudszt rendszeresen bevetették – és bevetik – a Közel-Kelet különböző konfliktusaiban.
A Forradalmi Gárda különleges haditengerészeti erőket is működtet, amelyek elkülönülnek az iráni haditengerészettől. A Gárda és az Iráni Haditengerészet egységei saját felelősségi körrel rendelkeznek: a Gárda felelős a Perzsa-öbölért, míg a haditengerészet az Ománi-szorosért és a Kaszpi-tengerért. A Forradalmi Gárda haditengerészeti egységei aszimmetrikus hadviselésre vannak berendezve; nem rendelkeznek nagy hajókkal, ehelyett a könnyű rakétákból, torpedó- és ágyús csónakokból álló nagy flottára támaszkodnak. Kiképzési forgatókönyveik között szerepelnek olyan műveletek, amelyek során csapdákat raknak le és telepítenek az ellenséges hajókra és olajplatformokra, motorcsónakok és búvárok segítségével.
A Quds-erő
Az iráni különleges erők közül a legjobban képzett és legtehetősebb a Quds Force. A Quds-erőt néha tévesen az iráni kommandós egységként írják le. Valójában a Forradalmi Gárda speciális hírszerző ága, amely elsősorban titkos befolyás gyakorlásának és érzékeny külpolitikai küldetések végrehajtásának eszközeként szolgál. Különösen szervezeti, pénzügyi, képzési és technológiai segítséget nyújt különböző iránbarát pártoknak és mozgalmaknak, valamint Irán nemzetközi szövetségeseinek. A Quds-haderő az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor az iraki háború alatt a Forradalmi Gárda átvette a meglévő főhadiszállást a kurd és iraki síita harcosok felhasználásával végrehajtott irreguláris műveletekre. Körülbelül ugyanebben az időben Irán elkezdte növelni befolyását más közel-keleti országokban, például Libanonban és Afganisztánban; a gárda kiemelkedő szerepet játszott ezekben az erőfeszítésekben.
A Quds-erőt Forradalmi Gárda hadosztályként hozták létre valamikor az 1990-es években, az iraki háború befejezése után, az iráni hírszerző közösség reformjainak és a külföldi hadműveletekben használt erők megszilárdításának eredményeként. A Quds-erő létszáma állítólag körülbelül 10 ezer és 20 ezer fő közötti. Személyzetét speciális központokban képezik ki Shirazban és Teheránban. Vallási és ideológiai tanfolyamon vesznek részt Qom városában, Irán fő vallási központjában, majd több hónapig tartó kiképző missziókra küldik őket Irakba és Afganisztánba. A Quds Force Irán egyik kulcsfontosságú eszköze a politika és az általános közel-keleti helyzet befolyásolására.
A haderő egykori főnöke, az Irán második legbefolyásosabb emberének tartott Kasem Szulejmáni jól ismert volt az egész régióban. A Quds Force különösen figyelemre méltó szerepet játszott a szíriai és iraki háborúkban, ahol Szulejmáni tábornok és egységei élen járnak a kormányellenes erők elleni harcban. Szulejmánit egy célzott amerikai dróntámadás során gyilkolták meg 2020-ban Bagdadban. A csapást egyesek – köztük az iráni kormány – határozottan elítélték, és Irakban és Iránban tömeges, több várost érintő temetést tartottak Szulejmáni és a dróncsapás más áldozatai kapcsán. Órákkal temetése után az iráni hadsereg rakétákat lőtt ki az Egyesült Államok iraki katonai bázisai ellen - a Pentagon jelentése szerint 110 amerikai katona megsebesült a csapásokban.
