Külföld
Készülőben a Moszkva–Phenjan–Teherán háromszög. Amerika erre nem számított
Kiszivárgott az a hír is, hogy Irán és Észak-Korea együttműködik az interkontinentális rakéták fejlesztésében
Amerika megfenyegette Észak-Koreát, mert azt feltételezi, hogy a mostani Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun vlagyivosztoki találkozójának fő témája: hogyan tudja Phenjan katonailag megerősíteni a Kreml csapatait, amelyek ádáz harcot folytatnak az ukrán erőkkel. A Biden-kormány újabb szankciókat helyezett kilátásba a kommunista Észak-Korea ellen, ha az általa kifejlesztett közép- és hosszú hatótávolságú csapásmérő eszközökből Oroszországnak juttat. Nem kérdés, hogy az észak-koreai rakétákról van szó, amelyeknek egyes típusai már Amerikát is elérik.
Valamiről azonban, nem tudni miért, sokan megfeledkeznek. Lehet, hogy Putyinnak Kim Dzsongun fegyvereire fáj a foga, de a mostani látogatásnak van egy olyan vetülete is, amely mindennél veszélyesebb Washington számára. Nevezetesen, hogy Észak-Korea, amelyet előszeretettel neveznek remete királyságnak, mégsem olyan remete, mint ahogy az az első pillantásra látszik. Neki is vannak szövetségesei, például Irán, amellyel szoros fegyverfejlesztési megállapodásai vannak.
Na már most, vessük össze a három országot, Iránt, Észak-Koreát és Oroszországot és hamar rájövünk, hogy van egy olyan közös nevező, amely mindenképpen összeköti a „hármakat”. Mindegyikük a fő ellenségének az Egyesült Államokat tekinti.
Észak-Korea az 1980-as években először adott el fegyvereket Iránnak. Azóta szoros a katonai együttműködés a két ország között. Abban az időben úgy nézett ki, hogy a nemzetközi politikában páriaként kezelt két államot a kitaszítottság hozta össze. Ekkor kezdődött Teherán és Phenjan közös ballisztikusrakéta-fejlesztése. Majd az 1990-es években Észak-Korea vált Irán legfőbb rakétatechnológiai szállítójává. Az évtized végén az amerikai hírszerzés úgy tudta, hogy a kommunista állam 12 Nodong közepes hatótávolságú rakétahajtóművet adott el a perzsa államnak.
Hiába az Észak-Korea elleni szigorú ENSZ-szankciók, amelyeket a 2006 és 2009 között a nukleáris kísérletek miatt vezettek be, a közös ballisztikus rakéták tesztelése zavartalanul folytatódott. Majd Irán részéről szintlépés történt, mert megvásárolta az észak-koreai Musudan ballisztikus rakétarendszert. És azóta, egyik évről a másikra, a tömegpusztító fegyverek keletről mentek nyugatra, mígnem az iráni hadiipar is „felcseperedett”, és a fegyvertranszfer kölcsönössé vált.
Ami viszont elég félelmetesnek látszik, hogy kiderült: az iráni Natanzban lévő urándúsító létesítményt 2015-ben észak-koreai atomtudósok látogatták meg. Erről az üzemről sejti azt a világ, hogy dúsított uránt állít elő, ami az atombomba elkészítéséhez nélkülözhetetlen.
Időközben kiszivárgott az a hír is, hogy Irán és Észak-Korea együttműködik az interkontinentális rakéták fejlesztésében. Teherán már most is drónokat ad el Moszkvának. De emellett mindhárom államban megfogalmazódott, hogy a szoros kapcsolatok alapja a Nyugattal való szembenállás.
Nem járhatunk messze az igazságtól, amikor azt gondoljuk, hogy Oroszország érdeke, hogy a „társaság” másik két tagjával az eddigieknél is szorosabb szövetséget kössön.
Ez is téma lehet Vlagyivosztokban, Vlagyimir Putyin és Kim Dzsongun találkozóján.