Külföld

Vajon Párizs vagy Washington kezdi előbb bombázni Nigert?

Véres háborúvá fajulhat a július 26-i puccs: Nigert Franciaország és a Párizs befolyás alatt álló ECOWAS, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége is katonai csapással fenyegeti, mióta a hadsereg megdöntötte Mohamed Bazoum elnök hatalmát. A lázadók leverésébe ugyanakkor az Egyesült Államok is bekapcsolódhat hiszen – bár ezt nem szokta reklámozni – körülbelül ezer főt állomásoztat az országban. A másik oldal mellett azonban felsorakozott Mali és Burkina Faso. Mindkét ország vezetője azt ígérte: automatikusan hadüzenetnek vesznek bármilyen külföldi beavatkozást Nigerben.

Vajon Párizs vagy Washington kezdi előbb bombázni Nigert?
Nigeri tüntetők a hadsereget és Oroszországot éltetik
Fotó: AFP

Három év lefogása alatt – Mali, 2021; Burkina Faso, 2022 – a harmadik „domíniumát" veszíti el Franciaország Afrikában. Sőt, ha ide vesszük azt is, hogy 2020-ban nem sikerült megbuktatni a Wagner-csoport védelmét élvező Faustin-Archange Touadéra közép-afrikai elnököt – akkor a negyediket. Niger azonban mind közül a legfontosabb: egyrészt azért, mert a francia atomerőműveket fűtő urán harmada ebből az országból származik, és a következő évtizedekben még mintegy 200 ezer tonna vár kitermelésre, nem is beszélve a többi nyersanyagról. Másrészt azért, mert ott található a francia hadsereg Száhel-övi logisztikai központja.

Franciaország heves reakciója így érthető. Az amerikai külügyminiszteré viszont elsőre meglepőnek tűnt. Antony Blinken szombaton egyebek mellett azt mondta: „Gazdasági és biztonsági együttműködésünk Nigerrel – amely jelentős, több százmillió dollárt tesz ki – a demokratikus kormányzás és az alkotmányos rend helyreállításától függ.”

Kétségtelen, hogy Washington több humanitárius programot is támogat(ott) Nigerben, ugyanakkor gazdasági partnerségről beszélni erős túlzás. Katherine Tai, a Fehér Ház kereskedelmi képviselőjének hivatala szerint a nyugat-afrikai ország a 160. helyen áll az USA gazdasági partnereinek listáján, a külkereskedelmi mérleg pedig negatív, azaz Niamey többet költ amerikai árukra, mint fordítva. Eközben az amerikai FDI index, vagyis az Egyesül Államok tőkebefektetéseinek értéke mérhetetlenül alacsony.

A kapcsolatok Blinken által emlegetett biztonsági dimenziója azonban fontos. Sőt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az USA afrikai jelenléte szempontjából kulcsfontosságú!

Az Intercept, egy oknyomozásra szakosodott amerikai portál 2020-ban nyilvánosságra hozott egy térképet, amelyet az Egyesült Államok haderejének afrikai parancsnoksága készített, s amin a tartós és átmeneti bázisokat tüntették fel. E szerint Nigerben hat támaszpontot tart fenn a Pentagon – a legtöbbet a kontinens országai közül. A régióból ezeken kívül Ghána, Szenegál, Mali és Burkina Faso szerepelt a listán, de az utóbbi kettő, mint fentebb már említettük, a Nyugat számára egyelőre elveszettnek tűnik.

Párizs és Washington tehát nem az alkotmányosság védelmében lépnek fel – különös is lenne azok után, hogy ezt egyszer sem tették meg az elmúlt hatvan év jellemzően erőszakos rendszerváltásai alkalmával –, amikor szankciókkal vagy katonai csapással fenyegetnek, hanem a politikai befolyásuk megőrzéséért küzdenek. Ehhez a fegyveres erejük nem csak adott, de helyben is van. A veszély pedig valós, hiszen a Közép-afrikai Köztársaságban, Maliban és Burkina Fasoban is Oroszország töltötte be a Nyugat-barát kormányok bukása után keletkezett hatalmi űrt.

Érdemes megjegyezni, 1979 szeptemberében néhány száz francia katona elég volt ahhoz, hogy megdöntsék a Moszkva felé kacsintgató Jean-Bédel Bokassa uralmát Közép-Afrikában, és elősegítsék David Dacko visszatérését az állam élére. Nigerben most ezerötszázan vannak.

Olasz nem az erő alkalmazására. Ki kell zárni bármilyen nyugati katonai beavatkozást Nigerben, mivel az az új gyarmatosítás benyomását keltené – jelentette ki Antonio Tajani olasz külügyminiszter egy szerda reggeli interjúban. Hozzátette: Afrika gazdasági erősítésén kell dolgozni, az egész kontinenst Olaszországnak, Európának és a Nyugatnak partnerként kell kezelnie. Tajani úgy vélte, a nyugati-afrikai vegyesvállalatok támogatásával lehet elérni, hogy a jelentős nyersanyagforrással bíró országok „egyenértékűnek” érezzék magukat partnereikkel. Emlékeztetett, hogy Olaszország hatpontos csomagot dolgozott ki az afrikai országokkal való együttműködésre, és annak részét képezi az afrikai politikai, társadalmi vezetőréteg képzése is a közös párbeszéd erősítése érdekében.

Kapcsolódó írásaink