Külföld
Sojgu észak-koreai látogatása sokkal több volt udvariasságnál
„Hálás szívvel fogadtam el a meghívását, hogy látogassam meg Phenjant, egy baráti állam fővárosát. Hálás vagyok koreai barátaimnak a látogatás során nyújtott gazdag programért. Az első percektől éreztem a törődést és a figyelmet” – így udvarolt Szergej Sojgu észak-koreai vendéglátójának, Kang Szunnam védelmi miniszternek. Az orosz fél közleménye szerint Sojgu „kifejezte szándékát a kétoldalú kapcsolatok következetes fejlesztésére minden területen”.
A részleteket egy kis múltidézésbe csomagolta: felidézte, hogy a koreai háború után a szovjet hadihajók rendszeresen meglátogatták az észak-koreai kikötőket, a védelmi minisztériumok magas szinten működtek együtt, delegációk jöttek-mentek, valamint a katonai személyzet képzésére is voltak közös programok.
Szövetségbe forr?
Mindezt nehéz másként értelmezni, mint egy formálódó katonai szövetség kereteinek a kijelölését, még akkor is, ha Moszkva és Phenjan talán soha nem fogja nevén nevezni a „gyereket”.
Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, aznap, amikor Szergej Sojgu Phenjanba utazott, Alekszej Ivanovics Podberezkin, a moszkvai Katonai-politikai Kutatóközpont igazgatója és a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének professzora a Komszomolszkaja Pravda rádió adásában a következőket mondta:
Oroszország és Észak-Korea hatalmas együttműködési potenciállal rendelkezik. A koreaiaknak komoly hadseregük van, amelyet szovjet alapon hoztak létre. Jelentős mennyiségű lövedékeket és tüzérségi rendszereket halmoztak fel, a tüzéreik is jól képzettek. Tehát jöhet bármi, amire szükség van. Logisztikai szempontból nincs probléma.
Podberezkin szerint Moszkvának már korábban élnie kellett volna a Phenjan által kínált lehetőségekkel, majd tett még egy nagyon fontos kijelentést:
„Most már semmi sem akadályozza meg, hogy önkénteseket hívjanak meg Észak-Koreából.”
Hasonlóan nyilatkozott a RIA FAN-nak Alekszandr Perendzsiev, a Plehanov Orosz Gazdasági Egyetem docense, aki szerint Oroszország „a különleges katonai művelet” során nemcsak Ukrajnával, hanem az egész kollektív Nyugattal is szembekerült, ezért Moszkvának egy új katonai szövetség létrehozásán kell gondolkodnia”.
„Úgy vélem, hogy fel kellene hagynunk a szövetségektől és mindenekelőtt az Észak-Koreával való katonai szövetségtől való ódzkodással” – hangsúlyozta Perendzsiev, hozzátéve: „Az Észak-Koreával való szövetség létrehozása bővítené Oroszország lehetőségeit az Észak-Koreával szorosabb katonai együttműködést folytató Kínával való kapcsolattartásra is.”
Talán csak a véletlen, és a koreai nemzeti ünnep az oka, de Sojguval egy időben kínai delegáció is érkezett Phenjanba.
Az alapozás megtörént
Az Egyesült Államok már az ukrajnai háború eszkalációjának korai szakaszában megvádolta Oroszországot, hogy az ENSZ általa is megszavazott határozatait semmibe véve lőszert vásárol Észak-Koreából. Moszkva ezt tagadta, s felszólította Washingtont, hogy mutassa be bizonyítékait, amit az nem tett meg. Valószínűleg azért, mert (akkor) nem volt mit a világ elé tárnia. Az oroszok és Phenjan viszont hamarosan talált egy jogi kiskaput.
A kelet-ukrajnai szakadár területeket, a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságok önállóságát Oroszország három nappal az invázió 2022. február 24-i megindítása előtt ismerte el, azóta két ENSZ-tagállam járt el hasonlóan: június 29-én Szíria, és július 13-án Észak-Korea, amely diplomáciai kapcsolatot is létesített a donbassziakkal. Bármilyen köztük és Phenjan között köttetett szerződés így kívül esik az ENSZ hatáskörén, és nem csak a katonai és kettős felhasználású eszközök, illetve technológiák adás-vételét teszi lehetővé, hanem általában Észak-Korea kitörését a gazdasági elszigeteltségből.
Többcélú együttműködés
E tekintetben már tavaly érdekes hírek jelentek meg. Például július 18-án Alekszander Macegora észak-koreai orosz nagykövet interjút adott az Izvesztyija orosz napilapnak, amiben arról beszélt:
„A képzett észak-koreai építők, akik képesek nehéz körülmények között dolgozni, fontos támaszunkká válnak a(z) (Donbasszban) elpusztult köz- és ipari létesítmények helyreállításának folyamatában. Itt széles körű együttműködési lehetőségeink vannak az észak-koreai féllel.”
Augusztusban pedig az Inyoszmi nevű orosz portál diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írta, a Koreai Néphadsereg 7. főigazgatóságához (katonai építés) és 8. főigazgatóságához (katonai útépítés) tartozó több mint 3000 fős katonai építőipari személyzet áll készen arra, hogy Kelet-Ukrajnába küldjék. „Ezenkívül a hadsereg őrhadtestének több mint 5000 katonáját készítik elő beosztásra az LNK-hoz és a DNK-hoz. Készenlétben van a könnyűgyalogság főigazgatóságának (észak-koreai különleges erők) 2000 fős különleges alakulata is.” Utóbbi biztonsági feladatokat látna el.
A lőszeréhséggel és munkaerőhiánnyal küzdő Oroszország és a folyamatosan pénzügyi nehézségekkel bajlódó Észak-Korea tehát kölcsönösen képesek kielégíteni egymás igényeit – legyen szó hadianyagról, technológiáról vagy éppen emberi erőforrásokról. Ráadásul Moszkvát, Pekinget és Phenjant egyaránt aggasztják az angolszász hatalmak csendes-óceáni törekvései, a „globális NATO” létrehozásának szándéka. Az orosz–ukrán háború, és az arra adott nyugati válasz pedig a jelek szerint minden elvi akadályt lebontott a felek közeledésének útjából.
