Külföld

Nem voltak mindig olyan elkötelezettek Ukrajna függetlenségével kapcsolatban a britek, mint most

Az ukránok úgy vélték, hogy a nyugati világ lenézi őket, és túlságosan is pozitív képet alkot Vlagyimir Putyin orosz elnökről

Érdekes dokumentumok láttak napvilágot Nagy-Britanniában. Az egyik vezető brit lap birtokába került egykori titkosított kormányzati anyagok sok mindent elárulnak arról, hogy miként vélekedett Ukrajnáról a Tony Blair vezette kormány, hogyan értékelték az oroszok jelentette veszélyt, valamint milyen viszony kialakítására törekedtek a kilencvenes évek elején függetlenedett posztszovjet állammal – írta meg a hirado.hu.

Nem voltak mindig olyan elkötelezettek Ukrajna függetlenségével kapcsolatban a britek, mint most
Tony Blair
Fotó: AFP/Daniel Leal

Az ukránok úgy vélték, hogy a nyugati világ lenézi őket, és túlságosan is pozitív képet alkot Vlagyimir Putyin orosz elnökről. Erre figyelmeztették Tony Blair brit miniszterelnököt, amikor a 2000-es évek elején, 10 évvel azután, hogy Ukrajna elnyerte a függetlenségét, támogatást kért az Európai Unióba való felvételéhez – derül ki a nemrég nyilvánosságra hozott dokumentumokból, melyeket a Guardian ismertetett, amiről a hirado.hu is írt.

Miközben az ukrán vezetés az európai orientációt választotta, Jack Straw akkori brit külügyminiszter a „különleges szomszédsági státusz” ötletét vázolta fel Ukrajna, Fehéroroszország és Moldova számára. Blair európai ügyekkel foglalkozó tanácsadója, Roger Liddle azonban arra kérte az akkori miniszterelnököt, hogy fontolja meg, valóban tisztességes-e az ukránokat egy kalap alá venni Fehéroroszországgal és Moldovával. Mint írta, ez az ötlet meglehetősen rossz érzéseket kelthet az ukránokban.

Az Egyesült Királyság kijevi nagykövete, Roland Smith is kritikusan nyilatkozott. „Fehéroroszország Európa utolsó diktatúrája, míg Moldova Európa legszegényebb országa, és a kormány nem ellenőrzi területének jelentős részét. Ukrajna viszont mindössze egy hibás demokrácia, nem egy diktatúra” – írta Smith. Hozzátette:

„Ha valóban úgy gondoljuk, hogy Ukrajna EU-tagsága nem megvalósítható, akkor arra is válaszolnunk kell, vajon miért vagyunk hajlandóak egy ilyen hosszú távú célt támogatni (többek között) Albánia, Bulgária, Románia és a nyugat-balkáni országok esetében? Mert az ukránokat nem tartjuk igazán európaiaknak? Mert azok az országok, amelyek hosszabb ideig voltak a Szovjetunió részei, mint a balti államok, gyógyíthatatlanul megfertőződtek a szovjet mentalitással? Mert mi tényleg úgy gondoljuk, hogy Ukrajnának vissza kellene mennie Oroszországhoz, ahová tartozik?”

A Putyinnal való találkozó előtt Blairt eligazítva Roger Liddle a következőt jegyezte fel: „Az ukránok lehangoltak, hogy Európa nagy része és az új amerikai kormányzat lekezeli őket. Szerintük túlságosan is pozitív képet alkotunk Putyinról és nem vagyunk korrektek Ukrajnával.”

Leonyid Kucsma volt ukrán elnök 2002-ben közvetlen és személyes kéréssel fordult Tony Blairhez, hogy támogassa az ország uniós tagsági törekvéseit, és ezt írta: „Mivel Önt Ukrajna őszinte barátjaként ismerem, nagy reményeket fűzök személyes támogatásához ebben a rendkívül fontos kérdésben.”

Liddle elmondta Blairnek, hogy az ukrán állam és gazdaság megerősítése növelheti az EU stabilitását a keleti határokon, és „félelmetes akadályt képezne az orosz imperializmus nyugat felé történő újbóli felemelkedése előtt.” A miniszterelnök viszont nem vette komolyan tanácsadója szavait, és nem alakított ki olyan szívélyes viszonyt az ukrán vezetéssel, mint például a franciák vagy a németek.

Ezzel kapcsolatban Liddle azt írta, „az ukránok különleges kapcsolatot akarnak kiépíteni velünk, csak mi nem mutatunk túlzottan nagy érdeklődést” – olvasható a portálon.

Kapcsolódó írásaink