Még idén döntés születhet a NATO csendes-óceáni megjelenéséről

Az Egyesült Államok évek óta azon dolgozik, hogy minden lehetséges eszközzel gyengítse Kína befolyását a csendes-óceáni térségben, egyúttal katonai nyomás alá helyezze legfőbb riválisát. Ezt a célt szolgálja az AUKUS (Ausztrália, az Egyesült Királyság és az USA katonai szövetsége), az Öt szem (az előbbiek, valamint Kanada és Új-Zéland egyesített hírszerzési szervezete), valamint az olyan kétoldalú megállapodások, mint amilyeneket Dél-Korea és Japán felfegyverzésére kötött Washington Szöullal és Tokióval.

Az amerikai tervek között szerepel azonban a szövetség ázsiai terjeszkedése is, melynek kapcsán Jens Stoltenberg NATO-főtitkár hétfőn így írt a Foreign Affairs-ben: „A NATO nem tekinti Kínára ellenségnek. Továbbra is együttműködnünk kell Pekinggel, hogy megbirkózzunk napjaink globális kihívásaival, beleértve az atomfegyverek elterjedését és a klímaváltozást.” Azonban felszólította a tagállamokat, hogy „ne cseréljék el biztonsági érdekeiket gazdasági haszonra”, mivel szerinte Kína egyre nagyobb kihívás elé állítja „a NATO biztonságát, értékeit és érdekeit”.

A franciák ugyanakkor hevesen ellenezik az ázsiai térfoglalást. Emmanuel Macron közvetve pekingi látogatása után, közvetlenül pedig a július 11-12-i NATO-csúcs előtt jelezte: Kínával szemben Európának a saját útját kell járnia, a katonai tömbnek egyébként sincs szüksége még egy konfliktusra az ukrajnai mellé. A japán Nikkei szerint ez azonban csak átmeneti állapot, de a szövetség vezetése azon dolgozik, hogy az év végéig tető alá hozza a döntést.

Pekingnek sincsenek nagy illúziói. A Global Times-nak nyilatkozó szakértők úgy vélik, előbb-utóbb a NATO-tagok megállapodást kötnek az együttműködési mechanizmusról olyan ázsiai partnereikkel, mint Japán és Dél-Korea, csak időre van szükségük az összehangoláshoz. Addig azonban a kockázatmentesítésre helyeződik a hangsúlyt. „Ez tükröződik abban, hogy a nagy nyugati hatalmak stabilizálni akarják kapcsolataikat Kínával, így a NATO valószínűleg most nem lesz túl provokatív” – tették hozzá.

Lü Hsziang, az amerikai tanulmányok szakértője és a Kínai Társadalomtudományi Akadémia tudományos munkatársa mindezt azzal egészítette ki, hogy „az Egyesült Államok úgy találta, amikor megpróbál egységes frontot alkotni Kína megfékezésére, szövetségesei vonakodnak és kevésbé zárnak össze, így most kénytelen reálisabban kezelni a NATO ázsiai-csendes-óceáni térségre való bővítésének kérdését.”

A nagy kérdés azonban az, hogy az a látszólagos enyhülés, amit Anthony Blinken és Janet Yellen látogatása jelez, komolyan vehető-e. Vagy tényleg arról van inkább szó, hogy az ukrajnai háború, valamint az uniós és az amerikai választások miatt Washingtonnak több időre van szüksége a szövetségesei hadrendbe állításához.