Ez a Zelenszkij nem az a Zelenszkij

A különféle ukrán híroldalak és társadalmi mozgalmak, mint például a Szavak és Tettek szerint az új elnök 30-34 vállalást fogalmazott meg, a legtöbbjét a két forduló között. A program az élet minden területére kiterjedt, olyan apróságokat és személyes vállalásokat is beleértve, minthogy a beiktatásán nem lesznek nagy útlezárások Kijevben, vagy hogy kiszáll a médiavállalkozásából, és nem lép fel többé a Kvartal 95 színpadán. Az első kettőt teljesítette, az utóbbit viszont egy hónapon belül megszegte, amit azért fontos kiemelni, mert a nagy kép tekintetében épp fordított az arány. Körülbelül 2:1 a beváltatlan ígéretek javára.

A teljesítményét tovább árnyalja, hogy eredményei felemásra sikeredtek. Tény, hogy az elnöki felelősséget az alkotmányban rögzíttette, de felmentéséről a végső döntést a parlamentnek kell meghoznia a szavazatok 3/4-ével, ami abszolút irreális.

A Porosenko-éra visszaéléseinek feltárása sem vezetett tömeges letartóztatásokhoz: számos eljárás indult ugyan, de az ügyek zömmel szép csendben elhaltak, vádemelésekre nem nagyon került sor. Ez igaz általában az oligarchákra is, akiknek látványosan hadat üzent. Tette mindezt úgy, hogy a kampányának Ihor Kolomojszkij volt az egyik fő szponzora. Bár Kolomojszkij ellen már 2020-ban vizsgálatot indított az Egyesült Államok, a rá következő évben pedig kitiltották az USA-ból, Zelenszkij csak 2022-ben lépett fel ellene – vagy ha úgy tetszik: hagyta meglógni. Az elnök ugyanis másik két zsidó származású milliárdossal, Hennadij Korbannal és Vadim Rabinovicscsal együtt a távollétében és annak biztos tudatában, hogy Izrael sosem adná ki, megvonta az ukrán állampolgárságát.

Az újdonsült politikus egyik nagy ígérete az volt, hogy véget vet az uram-bátyám világnak. „Nálunk nem lesz nepotizmus!” – hirdette, és azt is leszögezte, hogy csupa új emberrel veszi majd körül magát, szakmai és nem elvtársi alapon; olyanokkal, akik fehér lappal indulnak.

Ehhez képest Andrij Bohdant nevezte ki az elnöki adminisztráció élére. Korábban Bohdan igazságügyi miniszter-helyettes volt Timosenko kormányában és a Miniszteri Kabinet miniszterhelyettese az Azarov-kormányban. A főügyész az a Ruszlan Rjabosapka lett, aki Jacenyuk alatt igazságügyi miniszter-helyettes volt. Külön érdekesség vele kapcsolatban, hogy azután váltották le és gyanúsították meg korrupcióval, hogy eljárást akart indítani a Biden-család ukrajnai üzelmeinek kivizsgálására. Ami a barátokat és elvtársakat illeti, a vállalása ellenére számos Kvartal 95 tagot maga mellé vett. Közéjük tartozik Szergej Sefir és Szergej Trofimov, de a 2020 februárjában az elnöki hivatal élére kerülő Andrij Jermak is. Sőt, az Ukrán Biztonsági Szolgálat vezetésével megbízott Ivan Bakanov ugyancsak régi barátja.

A kampányban Zelenszkij azt állította, hogy azért pályázik az elnöki hivatalra, mert meg akarja törni az ördögi kört. Többször kiemelte: csupán egyetlen ciklust akar a hatalomban tölteni, ami alatt rendet tesz, pályára állítja Ukrajnát, aztán visszavonul. És azt is gyakran hozzátette, hogy ha törvénytelenségen érik, vagy a környezetében, a kormányában felüti a fejét a korrupció, azonnal lemond. Az egyetlen ciklusból másfél év alatt „amíg a program végre nincs hajtva” lett. Mondjuk, a dolgok jelenlegi állása szerint ezt a vállalását lehet, hogy végül mégiscsak sikerül betartania, mivel a közelmúltban egy újságírói kérdésre azt mondta: háborús körülmények között nem lehet választást tartani. Tehát 2024-ben várhatóan nem méreti meg magát, hanem valamilyen rendkívüli felhatalmazással hivatalban marad.

A korrupcióról fentebb már esett szó, itt még annyit érdemes hozzátenni: a tél folyamán két botrány is megrázta az ukrán kormányt. Mint kiderült, bizonyos pályázatokat haveri alapon és jelentősen túlárazva írtak ki és ítéltek meg néhány bennfentes cégnek, amelyeken keresztül több százmillió eurót akartak lenyúlni. Zelenszkij nem mondott le. Sőt, Olekszij Reznyikov, a tárcavezető is megőrizhette a bársonyszékét. Az ukrán sajtó egyébként jogszerűtlen és megkérdőjelezhető aktusokkal is megvádolta korábban az elnököt. Jellemzően a 8. Verhovna Rada (parlament) feloszlatását, Andrij Bohdan az összeférhetetlenségi előírások megsértésével és a vezérkari főnök miniszteri ellenjegyzés nélkül történő kinevezését, és az Országos Televízió- és Rádióműsor-szolgáltatási Tanács egyik tagjának visszahívását szokták a szemére vetni.

A legfontosabb beváltatlan ígéretei azonban a kelet-ukrajnai polgárháborúról szóltak. Megfogadta, hogy mindent megtesz az oroszajkú lakosság megbékítése, a nemzetiségi jogok megerősítése érdekében. Azt mondta, minden nap videóüzenetet küld majd a Donbasszban élőknek. Nem tette meg. A Moszkvával folytatott felújítását pedig a minszki és a normadiai formációk keretében különös megvilágításba helyezi, hogy azokról a tárgyalásokról Angela Merkel és Petro Porosenko utóbb azt mondták: a céljuk nem a béke, hanem az időhúzás volt.