Külföld
Törökországnak kurd külügyminisztere van, nem is akárki
A kurdok egy jelentős része, minden közhiedelemmel ellentétben, nagyon jól beágyazódott a török társadalomba
Sokan felkapták a fejüket az új török kormányzat összetételén. Elsősorban azon, hogy a külügyi tárcát Hakan Fidan kapta, aki 2010 óta, kisebb megszakítással, a Nemzeti Hírszerző Ügynökséget (MIT) vezette. Az, hogy valaki a hírszerzést a diplomáciára cseréli fel, már önmagában is érdekes fejlemény, de nem ezért okozott Fidan kinevezése feltűnést. A volt hírszerzőfőnök ugyanis kurd.
Az elmúlt években, évtizedekben, az „objektív” főáramlatú sajtó a kurdokat Törökországgal kapcsolatban mindig az elnyomott nemzeti kisebbség összefüggésében emlegette. Arról már kevesebbet szóltak, vagy alig beszéltek, hogy az egyszerre marxista-leninista és szeparatista Kurd Munkáspártot (PKK) Törökország, az Európai Unió, az Egyesült Államok és számos más ország és nemzetközi intézmény is a terrorista szervezetek listájára tette. A PKK 1984-es megalakulása óta több tízezer ember haláláért felelős.
Nem vitás, hogy a törökök és kurdok együttélése bonyolult, de az is biztos, hogy az a beállítás, hogy minden kurd törökellenes lenne, kifejezetten hamis és nagyon félrevezető. Ha közelebbről megnézzük az idén októberben 29-én a századik születésnapját ünneplő Török Köztársaság történetét, akkor azt tapasztaljuk, hogy a kurdok egy jelentős része, minden közhiedelemmel ellentétben, nagyon jól beágyazódott a török társadalomba.
Már a kezdett kezdetén, amikor az oszmán birodalom az első világháborúból vesztesként került ki, és nem volt hajlandó a lausanne-i békediktátumot aláírni – brutálisabb területi veszteséget jelentett volna, mint amilyet Magyarország elszenvedett a trianoni szerződés által –, a török küldöttséget a kurd Iszmet Inönű vezette. Majd a Törökországra támadó antantcsapatok elleni harcban kimagasló parancsnoki teljesítmény nyújtott, és a közvéleménytől kiérdemelte Atatürk után, a „második ember”, elnevezést. Ő lett Törökország második köztársasági elnöke, aki 1950-ben elrendelte az addigi egypártrendszerről a többpárti parlamentáris demokráciára való áttérést.
És nem Inönú volt az egyetlen kurd, aki a legmagasabb török közjogi méltóság posztját betöltötte. Jött Turgut Özal, az egyetemi professzor, akinek szintén kurd gyökerei voltak, először mint kormányfő, majd 1989 és 1993 között mint köztársasági elnök. Nevéhez fűződik az a gazdasági reformprogram, amelynek során feloldották a devizaszabályozást, valamint liberalizálták a kereskedelmet. Özal támogatta a törökországi kurd kisebbség jogainak bővítését. Sok kurd került közszolgálatba, minisztériumi állásba, és nem egyszer még a fontos értekezleteket is kurd nyelven tartották.
Az Erdogan-érát sem kerülték el a kurd politikusok. Mehmet Simsek pénzügyminiszter, majd pedig 2015-től 2018-ig miniszterelnök-helyettes volt. Ami a most megalakult kormányzatot illeti, Hakan Fidanon kívül a kurd Cevdet Yılmaz az alelnöki, az ugyancsak kurd Fahrettin Koca az egészségügyi és a már említett Mehmet Simsek ismét a pénzügyminiszteri posztot tölti be.
Simsek a múlt havi választások után a közösségi médiában közzé tett egy videót, ahol anyjával hosszan beszél kurd nyelven, majd kurd dalokat énekelt. Mindez nem volt véletlen, mert az ottani és a nyugati ballib sajtó már egy ideje azzal vádolta, hogy csak biológiailag kurd, egyébként meg eltörökösödött. Ez egy képtelen állítás a kurd politikusokkal szemben, mert például Fidan kinevezése után az iraki kurdok vezetője, Masrour Barzani telefonon gratulált nemzettársának. Úgyhogy a törökországi kurd politikusok elleni karaktergyilkosságnak ez a formája messze nem sikeres.
Visszatérve Hakan Fidan személyéhez, kétségtelen, hogy neki jutott a kormányban az egyik legkényesebb feladat. Azt azonban nem mondhatnánk, hogy a diplomáciában nincs gyakorlata. A köznyelvben egy ideje árnyék-külügyminiszternek nevezték, mert 2008-tól a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség igazgatója volt. Ezzel egy időben ugyancsak az igazgatói poszton dolgozott az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetében. Aztán mint a hírszerzés vezetője, részt vett a PKK-val való béketárgyalásokon is.
A MIT-nél új politikát „nyitott”, a nyugati és izraeli médiában megjelent cikkei nagy vihart kavartak, mert megkérdőjelezte Törökország hagyományos partnerei, köztük az Egyesült Államok és Izrael iránti hűségét. Később fontos feladat várt rá, mert az Izraellel és Szíriával megromlott török kapcsolatok idején a MIT volt az egyetlen olyan csatorna, amelyen keresztül a felek kommunikálni tudtak egymással.
A 2012-es év komoly probléma elé állította Fidant. Egy különleges felhatalmazású isztambuli ügyész kihallgatásra beidézte a kémfőnököt. Azzal vádolta, hogy terroristákkal tart fenn kapcsolatokat, konkrétan a PKK-val. Valóban voltak ilyen titkos tárgyalások az erőszakos cselekmények beszüntetéséről, de kormányzati megbízásból. Az ügyész a terroristákkal való kapcsolat felvételét tiltó törvény paragrafusát használta ki Fidan ellen.
Jogilag csak úgy lehetett levenni a napirendről a témát, hogy a török parlament visszamenőlegesen törvényt módosított. Mint kiderült az egész ügy egy merő provokáció volt, mert az ügyben érintett ügyészt a 2016-os puccskísérlet után elítélték a Gülen-mozgalomhoz való kötődése miatt. Ankara, amely azzal vádolja a Gülen-mozgalmat, hogy kitervelte az Erdogan hatalmának megdöntésére irányuló puccskísérletet, terrorista szervezetnek minősítette.
Hakan Fidannak jelentős szerepe volt abban, hogy az Amerikában élő Fethullah Gülen embereinek nem sikerült puccs útján átvenni a hatalmat Törökországban és így nem is tudtak egy iráni típusú berendezkedést létrehozni. A puccskísérlet előtt a MIT, amelynek soraiba nem tudtak a gülenisták beszivárogni, megtudta a hatalomváltási kísérlet időpontját. Sok múlott Fidanon, aki mozgósította egész apparátusát, segítve a puccskísérlet leverését.
