WSJ: Kína szerint a megszállt területeknek orosz kézen kell maradniuk

Li Hui, mint ismert, az elmúlt napokban ellátogatott Ukrajnába, Lengyelországba, Franciaországba, Németországba és Belgiumba, majd péntek reggel Moszkvába repült, ahol Szergej Lavrov orosz külügyminiszter fogadta.

Érdemes megemlíteni, hogy a világ erősen megosztott a tűzszünet kérdésében. Washington és Brüsszel vehemensen elutasít minden olyan fölvetést, amely nem Oroszország voltaképpeni kapitulációjából indul ki. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke például a hirosimai G7-csúcson is leszögezte: Moszkvával nem folytathatóak egyenrangú félként tárgyalások, és a konfliktust csak a „Zelenszkij-terv” alapján lehet lezárni. Tehát akkor, ha a Kreml visszavonja csapatait az 1991-es határok mögé, és lemond az Ukrajnában élő oroszokról.

A Nyugat tehát két választási lehetőséget kínál Oroszországnak: megalázkodik vagy megalázzák. Nyilván egyik opció sem elfogadható Moszkva számára, így ezen az alapon a háború befejezésére sincsenek kilátások, hacsak nem söpri el egy forradalom Vlagyimir Putyin rendszerét.

A másik oldalon Kína valamint a „harmadik világ”, az el nem kötelezett országok állnak, melyek nem az egyik fél visszavonulásától, összeomlásától teszik függővé a békét – azaz nem erőből, hanem tárgyalások útján kívánnak véget vetni a válságnak. Bár gyakran elhangzik, hogy ezzel az oroszok szekerét tolják, valójában ezt a csoportot (is) az önérdek vezérli, a háború ugyanis árt az üzletnek.

A tűzszünet és a kompromisszumos megoldás kritikusai rendre azzal érvelnek, hogy Oroszország nem megbízható, a minszki megállapodásokat sem tartotta be. Ehhez viszont hozzá kell tenni: többek között Angela Merkel és Petro Porosenko nyilatkozataira tekintettel ugyanez valószínűleg és valamilyen mértékben Ukrajnáról és a Nyugatról is elmondható. Ráadásul Kijev az erőltetett ukránosítással folyamatosan irritálta a szomszédait. Moszkva továbbá számos alkalommal jelezte, hogy fenyegetésként éli meg a NATO több lépcsős bővítését. Politikai szempontból teljesen mindegy, volt-e oka az aggodalomra, mert a félelem maga ettől függetlenül valós volt, ám ennek senki nem tulajdonított jelentőséget.

A „tárgyalásos békejavaslatok” igyekeznek mindezt – a nemzetiségi, a védelmi politikai stb. szempontokat – figyelembe venni, és egy valós, azaz egy betartható, ellenőrizhető és kikényszeríthető, garanciákkal körbebástyázott megoldást találni a kialakult helyzetre.

Hogy Peking tényleg orosz kézen hagyná-e a megszállt területeket, ahogy a WSJ állítja, most még nem lehet biztosra venni, mindazonáltal idén februárban, amikor Hszi Csin-ping közzétette 12 pontos „utitervét”, Vlagyimir Putyin azonnal kijelentette, hogy annak legtöbb pontja alapul vehető a rendezéshez, majd hozzátette: „Amikor a Nyugat és Kijev készen áll rá”.