Külföld
Brüsszelnek sem áll érdekében a teljes szakítás Moszkvával
A közszolgálati egyetem tudományos munkatársa szerint az eddig bevezetett intézkedések érdemben nem befolyásolnák az orosz külpolitikát
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének (EUSTRAT) tudományos munkatársa a Magyar Hírlap megkeresésére elmondta: a tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak, és meglehetősen kevés információ szivárgott ki róluk. Az biztos, hogy egy „nukleáris szankció” Franciaországot is érzékenyen érintené, hiszen bel- és külföldön egyaránt számos erőművet tart fent, épít, illetve tervez építeni, és ezekhez a hasadóanyagot döntően Oroszországból szerzi be.
Ahhoz, hogy harmadik országokat büntetni lehessen, Máthé Réka Zsuzsánna szerint nehéz lesz jogi alapot találni. Ugyanakkor érthető, hogy az EU a „diplomácia összes eszközét” be akarja vetni a szankciók kijátszása ellen. Ez fontos, hiszen a Moszkva megfékezését célzó intézkedések egyébként nem lesznek kellően hatékonyak – magyarázta.
A szakértő elmondása alapján Brüsszel a kenyér és korbács politikájának alkalmazására készülhet, vagyis az egyik oldalon nyomást gyakorolna a két nagy blokk között lavírozó államokra annak érdekében, hogy azok az unióból általuk beszerzett, embargós listán szereplő árukat és technológiákat ne adják tovább az oroszoknak. A másikon pedig olyan ajánlatokat, üzleti lehetőségeket kínálhat fel a szóban forgó országoknak, amelyekkel remélhetőleg maga mellé tudja állítani azokat.
Az, hogy már a 11. szankciós csomagnál tartunk, az EUSTRAT tudományos munkatársa szerint nem jelenti azt, hogy a büntetőintézkedéseknek nincs értelmük, másfelől, ha idáig elmentünk, arcvesztés nélkül már nem lehet meghátrálni. Ha az EU feladná a szankciós politikát, azzal a hitelességét kockáztatná.
„Az orosz gazdaságot ugyan nem sikerült egyik napról a másikra megroppantani, de az elemzők arra számítanak, hogy az idő múlásával egyre kényelmetlenebbek lesznek Moszkvának. Ráadásul – és ezt nem szabad elfelejteni – a szankciók másodlagos célja az elrettentés: üzenet a nemzetközi közösség tagjainak, hogy ha bármelyik ország hasonló »különleges katonai műveletre« szánja el magát, azt az unió nem fogja tétlenül nézni” – fejtette ki Máthé Réka Zsuzsánna, hozzátéve: mindezekkel együtt nem gondolja, hogy az eddig bevezetett intézkedések érdemben befolyásolnák az orosz külpolitikát.
Említésre méltó egyébként, hogy Oroszország mindeddig viszonylag higgadtan reagált az uniós szankciókra. Bár Dimitrij Medvegyev időnként szenvedélyes kirohanásokat intéz a Nyugat ellen a Telegram-csatornáján és más médiumokban, az igazán kemény válaszlépések Brüsszel és Washington irányába egyaránt elmaradtak.
Az NKE munkatársa úgy vélte, Oroszország nem akar minden hidat felégetni maga mögött, és igyekszik „lokalizálni” a konfliktust, amelyre az lehet a magyarázat, hogy Moszkvának fontos a korlátozott mértékben, de máig élő kereskedelmi kapcsolatainak fenntartása a Nyugattal. Vlagyimir Putyinnak nem alapvetően az EU-val volt problémája, folytatta, majd kiemelte: a Kreml a NATO bővítéseit, Ukrajna és a Nyugat katonai téren egyre szorosabb együttműködését élte meg fenyegetésként. „A teljes szakítás Oroszországgal amúgy az EU-nak sem áll feltétlenül érdekében” – fűzte hozzá.
