Külföld
Ki akar puccsot szervezni Lukasenka ellen Belaruszban?
Nagyot „futott” a világhálón Waldemar Skrzypczak volt lengyel védelmi miniszterhelyettes minapi nyilatkozata, amelyet a Polsat News hírcsatornának adott. A háromcsillagos tábornok kijelentette: Felkelés lesz Beloruszban. Készüljünk fel. A szárazföldi erők egykori parancsnoka úgy látja, hogy hazája hatóságainak meg kell kezdeniük az előkészületeket egy esetleges fehéroroszországi belső konfliktusra. Mint fogalmazott, Lengyelországnak készen kell állnia az Aljakszandr Lukasenka ukrán elnök elleni hadműveletet végrehajtó csapatok támogatására. A tábornok szerint polgárháború törhet ki Belaruszban és megpróbálják majd megdönteni Lukasenka rendszerét.
Korábban Lukasenka arról beszélt, hogy a Nyugat meg akarja szállni Belaruszt, szerinte néhány ezred, zászlóalj és légió megalakítása a belarusz puccs előkészítéseként, már javában folyik. Lukasenka félelme nem alaptalan, mert 2020 őszén tízezrek vonultak az utcára, azt skandálva, hogy Lukasenka elcsalta az elnökválasztást. A rendőrség szétverte a felkelés méretű demonstrációkat, de az elnök hatalma meggyengült. És nem csak a hatalma gyengült meg, de egészségi állapota is.
A május kilencedikén Moszkvában tartott győzelem napi katonai díszszemle és ünnepség vendégeként már látszott, hogy megrendült a fizikai állapota, még rövidebb távolságokra is csak elektromos kisautóval volt képes eljutni, és a megemlékezés végét sem várta meg, előbb hazarepült.
Waldemar Skrzypczak fent idézett szavait Moszkvában úgy értelmezték, hogy Varsó az, amely puccsot készít elő Belaruszban. Nem csoda, hogy az orosz fővárosban ilyen interpretációt adtak a lengyel tábornok mondandójának, hiszen Minszk a legszorosabb szövetségese Moszkvának. Már nem egyszer szóba került, hogy az Ukrajnát támadó orosz erők felhasználhatják Belarusz területét, illetve még az is, hogy az ottani katonai alakulatok támogatást adhatnak a Kreml csapatainak, sőt az is, hogy a két ország hadseregét közös parancsnokság alá helyezik. Egy friss hír szerint Moszkva atomfegyvereket is telepít Belaruszba. Az is világosan kivehető, hogy Lukaskának egyre kényelmetlenebb a „nagy testvér” közeli barátsága, menekülne is az „öleléséből”, de erre semmi esélye sincs.
Az egykori tsz-elnökből lett államfő eddigi politikai pályájának csúcsán elérte, hogy országa fővárosában többször is tárgyalóasztalhoz üljenek a Normandiai Négyek – Németország, Franciaország, Ukrajna és Oroszország – vezetői és kidolgozzák a minszki megállapodásokat, amelyek Kijev és Moszkva közötti feszültségeket lett volna hivatva oldani. Lukasenka, mint vendéglátó, akkor szinte megkerülhetetlen politikai tényezőként tekintett magára, aki egyszerre látja vendégül Vlagyimir Putyint, Angela Merkelt és Emmanuel Macront, valamint az ukrán elnököt, Petro Porosenkót.
A minszki megállapodások már a háború kirobbanása előtt ellehetetlenültek, így Lukasenka dicsősége is leáldozott és ma ott tartunk, hogy egyre több olyan hír lát napvilágot, hogy Belarusz és Oroszország nem csak katonailag, de gazdaságilag is elkezdett összenőni, így közös valutáról is szóltak az információk. Lukasenka nagyon messze került attól a helyzettől, amikor a „nagyokkal” szinte majdnem egyenrangú félként tárgyalhatott. Ma már Lukasenka Putyin alárendeltje.
Mindez abból a szempontból nem közömbös, hogy ugyan Lengyelország nem szervez puccsot Belaruszban, nem akar más ország belügyeibe beavatkozni, de az is kiderült a lengyel tábornok szavaiból, hogy nem is marad közömbös egy Lukasenka ellenes felkelés esetén. De ez még mind semmi, ahhoz képest, hogy Lengyelország miként képzeli el a háború utáni új Európa politikai térképét. És ez az, ami igazán idegessé teszi a Kremlt.
Varsó szándéka az, hogy a háború után egy közösségbe egyesítse a térség államait. Egy olyan övezetben gondolkodnak, ami a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódna. Ez egy olyan folyosó lenne, amely elválasztaná egymástól Oroszországot és Németországot. A lengyel elképzelések a XVIII. századig nyúlnak vissza, amikor a mai Litvániát, Belaruszt és Ukrajna egy jelentős részét fedte le egy közös állam. Eddig nehezen volt értelmezhető a varsói tervnek a Belaruszra vonatkozó része, éppen az erős orosz kötődés okán. Most azonban Waldemar Skrzypcz nyilatkozata révén magyarázatot kaptunk a varsói tervek értelmezéséről.
A lengyelek a mai napig hivatkoznak arra, hogy az ukránokkal közös történelmük van, mert egy államban éltek, a lengyel–litván unióban. A lengyel szándékot komolyan kell venni. Lengyelország a térségben már regionális nagyhatalomnak számít és az idő előrehaladtával nem biztos, hogy Ukrajna esetében érdekei mindenben egybeesnek majd az euro-atlanti elképzelésekkel. Ebben az összefüggésben kell megérteni Lengyelország és Belarusz viszonyát.
A tét tehát Ukrajna, ki és hogyan tudja majd befolyása alá vonni. Ukrajna a Nyugat, Oroszország, és Lengyelország háromszögébe került. Mind három oldalon nagyon erősek a geopolitikai érdekek. Ezért Ukrajna a háromszög közepén aligha maradhat, ez Kijev számára nem lesz opció.
