Kinek a pénzén fogják Ukrajnát újjáépíteni?

Olaszországban még mindig csak találgatják, hogy mit is intézhetett a Draghi-kormány regnálásának utolsó heteiben, amikor is hatalmas pénzel tömött zsákkal, hurrázó emberek sorfala között, óvatos becslések szerint kétszázmilliárd uniós „adománnyal” tért haza Brüsszelből. Ezt követően jöttek a választások, ám az új kormány nem sejthette, milyen ígéretekkel kísért megegyezés született a tengernyi pénzért cserébe.

Az olasz sajtó is emlékeztet Görögországra, ahol jóval kevesebb pénzügyi támogatásért mi mindent einstandoltak az „önzetlen” támogatók. Az Il Giornale tömören, kommentárok nélkül számolt be arról, hogy Giorgia Meloni miniszterelnök a tőle megszokott határozottsággal bejelentette, Olaszország eltökélt szándéka komoly szerepet vállalni Ukrajna újjáépítésében. Az újság szinte csak a tényközlésre vállalkozott, viszont gazdagon tálalta az olvasói hozzászólásokat.

Érdekes megfigyelni, hogy míg az olasz konzervatív lapok láthatóan visszafogottan reagálnak a kormány döntéseire, addig támogatóik kendőzetlenül adnak hangot véleményüknek, és ezeket a kommentárokat nagy számban teszik közzé. Az olaszok kritikus hozzászólásai és a magyar emberek véleményei gyakran összecsengenek, egyre nyilvánvalóbban erősödnek a békepárti hangok, és sokan értetlenül állnak a kormány ukrán politikája előtt.

Néhány jellemző olvasói kommentár, amelyek az Il Giornale hasábjain is megjelentek:

„Miféle haszna lehet Olaszországnak Ukrajna újjáépítésében, ki fizeti a számlát? Csak nem a Draghi-hozományból kellene visszacsepegtetni jókora összegeket?”

„Már sok száz milliót fordított a kormány az ilyen-olyan hadi felszerelések, humanitáriusnak mondott eszközök Kijevbe juttatására.”

„Az unió pénze, mindenki pénze. Országok nem kapják meg jogos jussukat, mindent felülír egy olyan ország feltétel nélküli támogatása, amely sem az Unió, sem a NATO taglistáján nem szerepel.”

„Ideje lenne megismerni az Egyesült Államokkal, illetve az unióval folytatott miniszterelnöki tárgyalások tartalmát, és komoly magyarázatra szorul, miért lettünk ilyen fanatikus háborúpártiak?”

A RAI nemzeti televízió vitaműsorában az egyik újságíró váratlanul kifakadt: „Gyakran csupán az illendőség, jó neveltség, újságírói etika akadályoz meg, hogy ne durvábban fogalmazzunk egy-egy hír kommentálásánál, ám ez nem érvényes az olvasói hozzászólásokra. Ők megengedhetik maguknak, miután az idegeik felmondják a szolgálatot, hogy odapörköljenek a kormánynak, ahogy gyakran az ellenzéknek is teszik. A napokban olvastam egy ilyen típusú hozzászólást: Ne rakjuk satuba férfiasságunk jelképét, pláne akkor nem, ha azt az amerikaiak tekerik.”

Az olaszok láthatóan egyre türelmetlenebbül várják a válaszokat, mert egészen más reményeket tápláltak a jelenlegi kormány megválasztásához.