Külföld

Proxyháború dúlja fel Szudánt

Proxyháborúvá nőheti ki magát a szudáni konfliktus, s ez nem csak a szomszédos államokat, de a nagyhatalmakat is magával ránthatja – figyelmeztetett néhány hete a Bloomberg. A kommentár megjelenése óta külföldiek ezreit evakuálták az országból, az ENSZ megkongatta a vészharangot, és fegyvernyugvásra szólított fel, azonban érdemi lépéseket – legalábbis szemmel látható módon – senki nem tett a béke előmozdítására.

Proxyháború dúlja fel Szudánt
Szudáni látkép egy mindennapos utcai harc után
Fotó: OMER ERDEM / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP

– Valójában ez a proxy háború már most is zajlik – jegyezte meg Tárik Meszár a Magyar Hírlap kérdésére. A Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának szakértője szerint a polgárháborús állapotokért jelentős mértékben a nagy- és a régiós középhatalmak jelenléte, érdekellentétei a felelősek.

Tény, hogy Szudán a függetlenség elnyerése óta sosem volt a béke szigete, de Omar al-Bashir 1989-2019 közötti regnálása alatt vasmarokkal irányította az országot, az államgépezet pedig úgy-ahogy, de működött. A 2010-es évek derekán érezhetően megnőtt a rezsimellenes erők aktivitása. Ez al-Bashir figyelmét sem kerülte el, és a hatalmát féltve 2017-ben Vlagyimir Putyintól kért segítséget.

– Szudán legalább két szempontból lehetett érdekes a Kreml számára: az arany és a Vörös-tengeri kikötői miatt – mondta az elemző.

Al-Bashir moszkvai látogatása után nem sokkal az orosz M Invest, amit az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma a Wagner-csoport fedőszervezetének tart, egy új bányavállalatot alapított Szudánban Meroe Gold néven, amely hamarosan „biztonsági szakértőket” hívott az országba.

– Abban, hogy az Oroszország nem rokkant bele a nyugati szankciókba, többek között a Szudánban kibányászott és onnan átszállított aranynak is komoly szerepe lehet – véli Tárik Meszár, ám hozzátette: a nagyhatalmi konfliktus eredője alapvetően nem ez.

Bár mindkét cég szankciós listára került, Washington nem az aranyért, hanem a geostratégiai érdekei miatt folyt bele a szudáni ügyekbe. Al-Bashir ugyanis „Afrika kapujaként” kínálta fel az országot Putyinnak. Ez azt jelenti, hogy az oroszok támaszpontot építhettek volna ki ott, és egy melegtengeri kikötőhöz juthattak volna az Indiai-óceán előterében, ami vörös vonal volt az USA számára.

– Al-Bashirt 2019-ben megbuktatták, a hatalmi struktúra szétesett, és a hadsereg katonai közigazgatást vezetett be – magyarázta a szakértő.

A Wagner-csoport és Abdel Fatah al-Burhan hadseregparancsnok viszonya gyorsan megromlott, az oroszok ezért a másik tömb, a Gyors Támogató Erők vezetőjével, Mohamed Hamdan Dagalo tábornokkal kerestek kapcsolatot.

– A Hemedti néven emlegetett Mohamed Hamdan Dagalo és Abdel Fatah al-Burhan eredetileg szövetségesek voltak, de a hadsereg fokozatosan be akarta kebelezni a Gyors Támogató Erőket, amit azok nem akartak. Ez és a Nyugat által sürgetett polgári közigazgatás bevezetésének terve volt a két ütközőpont – összegezte Tárik Meszár, kiemelve: amit most látunk Szudánban, az ennek a két „kiskirálynak”, mögöttük pedig a Nyugatnak és Oroszországnak a hatalmi harca.

Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy mellettük Kína, Egyiptom, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Izrael is befolyásos szerepet játszik a helyzet alakulásában.

– Szudán lényegében a „tipikus proxy”. Olyan, mint Szíria, Irak, Jemen vagy Líbia – állapította meg a szakértő, majd arra a kérdésre, hogy hol késik a nemzetközi közösség béketeremtő beavatkozása, ironikusan megjegyezte: épp a nemzetközi beavatkozás a békétlenség forrása.

Kapcsolódó írásaink