Nyugati szakértők szerint Kína repülőgép-hordozói ugatnak, de nem harapnak

Az egyik ilyen területet a repülőgép-hordozó anyahajók jelentik, amelyekkel ugyan már a kínaiak is rendelkeznek – és gyakorta meg is mutatják ezeket –, ám egy valós katonai konfliktus esetén közel sem jelentenének kiemelkedően nagy fenyegetést ellenségeikre nézve - írta meg a hirado.hu.

Aggodalomra ad okot az Egyesült Államok és szövetségesei számára Peking hadsereg-modernizációs programja, amelynek keretein belül egyebek mellett bővíti eddig is félelmetes rakétaerejét és a legmodernebb cirkálókkal növeli hadihajóinak számát. A Reuters által megkérdezett katonai attasék és védelmi elemzők szerint ugyanakkor az még több mint egy évtizedbe telhet, mire Kína partjaitól távol repülőgép-hordozói képesek lesznek komoly fenyegetést jelenteni.

Jelenleg Kína hordozói inkább „propagandamutatványok”, amelyeket kétséges hatásfokkal volna képes bevetni egy esetleges Tajvan megtámadása miatti konfliktusban az Egyesült Államokkal szemben – mondták el a Reuters forrásai. Ezzel a hírügynökség munkatársai által áttekintett cikkek tanúsága szerint a kínai katonai elemzők is tisztában vannak.

A megkérdezett szakértők szerint a repülőgép-hordozók valójában még mindig kiképzési üzemmódban vannak, a repülőgépek éjszakai és rossz időjárási körülmények között történő leszállása például – ami a rendszeres tengeri repülőgép-hordozó műveletekhez elengedhetetlen – továbbra sem rutinszerű műveletek.

Egy konfliktus esetén pedig a kínai hordozók sebezhetők lennének a rakéta- és tengeralattjáró-támadásokkal szemben – fejtették ki, megjegyezve, hogy a kínai haditengerészet még nem tökéletesítette az olyan műveleteket, mint például a tengeralattjáró-támadások elleni védekezés.

„Van valami színpadias a hordozóik eddigi bevetéseiben” – fogalmazott a brit haditengerészeti hírszerzés korábbi elemzője, aki hozzátette, a hordozóműveletek nagyon bonyolult dolgok, és Kína még nem tett szert teljes mértékben ezekre a képességekre.

A Reuters felidézi, hogy bár a kínai Liaoning és Shandong repülőgép-hordozók az elmúlt hónapokban a Csendes-óceán nyugati részébe hajóztak, és megközelítették a Guamon lévő amerikai támaszpontokat, mindvégig a part menti kínai repülőterek hatótávolságán belül maradtak. Szakértők elmondták, mind a Liaoning – mely egy modernizált volt szovjet hajó –, mind a kínai építésű Shandong a repülőgépek felszállásához „ugrórámpákkal” rendelkezik, ami korlátozza a fedélzeten lévő repülőgépek számát és hatótávolságát. Utóbbi hordozót illetően a japán hajóflotta egykori parancsnoka úgy nyilatkozott, Kína nehezen tudná megvédeni azt egy összecsapás során, nagyon jó célpont lenne az amerikai és japán erők számára, és már az összecsapás korai szakaszában „leszednék”.

Közben Kína a következő generációs anyahajója, a 80 ezer tonnás Fujian tengeri tesztelésére készül, jelentette a kínai állami média a múlt hónapban. A Fujian lényegesen nagyobb, bár hagyományos meghajtású, és elektromágneses katapultokról indítja majd a repülőgépeket. A hajó, amely a Pentagon jelentése szerint 2024-re állhat hadrendbe, várhatóan a J–15 típusú sugárhajtású vadászgép új változatát hordozza majd, felváltva a jelenlegi modellt, amelyet külföldi elemzők alulmotorizáltnak tartanak.

A Reuters szerint a kínai hordozóprogram tükrözi a kormányzó kommunista párt azon célját, hogy a kínai néphadsereg 2049-re világszínvonalú haderővé váljon. Több ország is üzemeltet repülőgép-hordozókat, írják, de az Egyesült Államok – melynek 11 hordozóhadteste szolgál, méghozzá globális hatósugárral – továbbra is a leginkább domináns. Kína ezzel szemben elsősorban az ázsiai hadszíntéren tudja felhasználni hordozóit, tengeralattjárókkal és hajók elleni rakétákkal együttműködve.