Külföld
Az ukrán gabona buktathatja meg a lengyel kormányt
Sztepan Banderának a parancsára 1942-ben rettenetes népirtást követtek el az ukrán fasiszták, 150 ezer lengyelt öltek meg – G. Fehér Péter írása
Nagyobb botrány aligha lehetett volna csinálni, mint amilyet Henryk Kowalczyk lengyel mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter teremtett. A tárcavezető teljesen váratlanul benyújtotta lemondását. Ez még önmagában legfeljebb csak egy mínuszos hírt ért volna meg, ám az időzítés magáért beszél. A tárcavezető éppen azt a napot találta távozása bejelentése legalkalmasabb időpontjának, amikor Volodimir Zelenszkij luxus különvonata begördült a varsói pályaudvarra.
A programban ugyan nem szerepelt a mezőgazdasági miniszter és az ukrán elnök találkozója, de az indok, amiért Kowalczyk csapot-papot otthagyva távozott, alapjaiban határozta meg a lengyel–ukrán magas szintű tárgyalások légkörét.
Az ukrán gabona, amelynek eredeti úti célja az éhező afrikai és közel-keleti országok voltak, Lengyelországba „lecövekelt” – miután a Boszporuszon való áthajózás bizonytalanná vált –, ott próbálták értékesíteni. Az ukrán gabona alacsony árától, az inflációtól, a magas energia- és műtrágya költségektől, a raktározási problémáktól gyötört ottani gazdákat mindez a tönk szélére sodorta.
A baj forrása, mint már annyiszor, Brüsszel. Az Unió ugyanis teljesen átgondolatlanul, eltörölte az Ukrajnából érkező gabonafélékre a behozatali vámokat és ugyanazzal a mozdulattal erre a sorsra juttatta a gabona import kvótáját is. Vagyis most már korlátlanul lehetett az ukrán gabonát az EU-ba bevinni.
Brüsszeli ígéretekből persze most sem volt hiány, garantálta, hogy segít az Ukrajnával szomszédos országoknak elszállítani a gabonát a célállomásokra. Persze az egészből nem lett semmi. A varsói kormány ugyan majdnem százmilliárd forintnak megfelelő támogatást ad a gazdáknak, de ez nem oldja meg a problémát. Az EU ennek az összegnek körülbelül a tizedét ajánlotta fel, ami édes kevés. Kowalczyk tehetetlennek érezte magát, ezért lemondott.
A válság mindennek ellenére hirtelen megoldódni látszik. Az újonnan beiktatott lengyel mezőgazdasági miniszter, Robert Telus, az Ukrajnával közös határon találkozott hivatali kollégájával, Mikola Szolszkijjel. Az ukránok arra tettek javaslatot, hogy „bizonyos időre nagyon erősen korlátozzák”, sőt jelenleg teljesen le is állítják a gabona lengyelországba szállítását. A gabonafélék tranzit szállítására az egyezség nem vonatkozik. A „bizonyos idő” és a „nagyon erős korlátozás” kifejezések elég homályos megfogalmazás, különösen háborús időkben, konkrétnak semmiképpen nem nevezhető, majd meglátjuk, hogy mi valósul meg mindebből. De akárhogy is alakul a helyzet, a megállapodás a lengyel belpolitikai turbulenciát most legalább egy időre mérsékelni tudja.
Erre a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) pártjának nagy szüksége is van, mert ősszel parlamenti választások lesznek Lengyelországban. Az ukrán gabona okozta gondok nagyon komoly belpolitikai változást hozhatnak Lengyelországban. A PiS szavazóbázisának döntő hányada vidéken él és a mezőgazdaságban dolgozik. A nagyvárosok többsége viszont az ellenzékhez húz, ebben a közegben a legutóbbi helyhatósági választásokon a PiS legjobb eredményét egy hatvanezer lakosú településen érte el. Viszont a vidék nagy része kitartott a patrióta párt mellett. A Világban jelentése szerin a népességnek a 40 százaléka falusi körülmények között éli mindennapjait, amely a fejlett országokhoz képest igen magas arány. Az őszi lengyel parlamenti választások előtt már a gabona egy részét le kell aratni, az őszi betakarítások ideje pedig akkor esedékes. Ha az ukrán gabonadömping miatt addigra a gazdák jelentős része tönkremegy, tömeges egzisztenciális válság lép fel, akkor ez minimum azt jelentheti, hogy a falusi lakosság választási hajlandósága erősen lecsökken. Ez viszont óhatatlanul meg fog látszani a választási eredményeken is.
A PiS jelenleg jól áll, a felmérések szerint a polgárok 35 százalékának a bizalmát élvezi, amivel választásokat lehet nyerni. De csak akkor, ha a PiS támogatói közül sokan mennek el voksolni, tehát sok minden függ majd a részvételi aránytól. A PiS-nek kedvező részvétel pedig szorosan kötődik a gabonaválság okozta probléma lecsengési folyamatához.
De nem csak ez veszélyezteti a Jarosław Kaczynski vezette PiS hatalmát. Zelenszkij azért utazott Varsóba, hogy a lengyel diplomácia segítségét kérje a Moszkvával való béketárgyalásokhoz, legalábbis ez az információ szivárgott ki a magbeszélésekről. De sok más jel is arra utal, hogy a végjáték már megkezdődött, az ukránok kifogytak lőszerből és emberből egyaránt. Az új nyugati fegyverek segítségével még egy darabig húzhatják az időt, de az összeomlást aligha kerülhetik el, Az orosz támadást követően már az elején sem tudták a háborút finanszírozni, most pedig még annál is rosszabb a helyzet.
A Kreml pedig pont erre „játszik”, elhúzódó katonai konfliktusra kényszeríti Kijevet. Az ukrán vereség a lengyel belpolitikát sem fogja érintetlenül hagyni. Sok minden elő fog jönni, többek között az is, hogy addig egy feneketlen kútba öntötték a dollár milliárdokat. A lengyelek már most kezdik feladni az ukránok ajnározását. Például megszüntették a tömegszálláson élő ukrán menekültek százszázalékos állami támogatását, kijelentve, hogy az újonnan érkezők menjenek el dolgozni. Apró jel, de beszédes.
A lengyelek egyik legnagyobb fájdalma is valószínűleg a felszínre fog törni: Volhína. Az ukrán településen a náci német megszállókat kiszolgáló Ukrán Nacionalisták Szervezetének vezetője, Sztepan Bandera parancsára 1942-ben rettenetes népirtást követtek el. Az ukránok a lengyelek tömegeit, körülbelül 150 ezer embert mészároltak le, olyan brutalitással, hogy az erről szóló visszaemlékezések olvasását, csak az átlagon felül jó idegrendszerrel rendelkezőknek ajánlható.
Ukrajnában Banderát és gyilkosait a 2014-es forradalomnak titulált puccs után nemzeti hősnek kiáltották ki, közpénzből szobrokat állítanak nekik, a rendszeresé vált demonstrációkon magasztalják „hőstetteiket”. Varsó ezt nyilvánosan nem bírálta, csak a bizalmas beszélgetéseken tették szóvá. Most azonban megtört a jég.
Leszek Miller lengyel európai parlamenti képviselő kiborult, mert Zelenszkij varsói látogatása során egy szót sem szólt a volhíniai mészárlásról. „Számomra csalódást okozott, hogy Zelenszkij elnök úr nem említette a volhíniai mészárlást. Úgy gondoltam, hogy ez egy nagyszerű alkalom lett volna arra, hogy bocsánatot kérjen” – mondta a volt lengyel miniszterelnök. Aki hozzátette: Ezekben az ügyekben mindig azt mondták, hogy ennek most nincs itt az ideje. Úgy látszik, soha nincs itt az ideje – mondta.
Most már arról nem is beszélve, hogy a Németországtól kapott tankokra az ukránok a Náci Németország hadseregének, a Wehrmachtnak a jelzéseit festették fel, az ukrán katonák közül sokan horogkeresztet vagy SS jelzését viselnek egyenruhájukon és volt olyan is, aki a hátára Hitler képmását tetováltatta.
A lengyeleknek előbb, vagy utóbb fel kell maguknak tenni a kérdést: a háború után milyen politikai berendezkedés lesz a szomszédjukban?
