Kiürül Ukrajna és Románia – jön a demográfiai katasztrófa

– Ukrajnának, a szovjet időkig visszanyúlóan meglehetősen rossz a demográfiai reprodukciós mutatója. Beszélhetünk ebben az esetben népesedési katasztrófáról, és mennyiben súlyosbította az egyébként is borzalmas népesedési adatokat a mostani háború?

– Ukrajna teljes területén, a Szovjetunió megszűnésekor, a lakosság száma 52 millió volt. A háború kitörésekor már csak 44 millióan éltek az országban. Ebbe a szánban beletartoztak azok a területek is – a Krím és a Donbasznak az egyharmada –, amelyek már 2014-óta orosz ellenőrzés alatt álltak, ez körülbelül hárommillió embert jelent. Az ukrán fennhatóság alatti részen így 41 millió lélekkel lehetett akkoriban számolni. Ha a teljes országot vesszük alapul, akkor ez nyolcmilliós csökkenés a szovjet időkhöz képest. Ebbe a számban minden benne van, kivándorlás Nyugatra, Oroszországba és a természetes fogyás is. Ukrajnában egy nőre számítva, 2022-ben 1,26 gyermek született, 2024-ban ennél valószínűleg rosszabb adatok fognak napvilágot látni. A népesség növekedéséhez, egy nőre vetítve, legalább 2,1 gyermek születése kell.

– Most akkor hány ember él az ukrán ellenőrzés alatt lévő területeken?

– Ezt nehéz kiszámolni, mert a frontok állandó mozgásban vannak. Amit tudunk, a háború kitörése óta körülbelül bő 10 millió ember hagyta el az országot. Viszont számosan vissza is tértek, de az ezzel kapcsolatos adatok bizonytalanok. Nagyjából körülbelül 30 milliós most a kijevi kormány által ellenőrzött terület lakossága.

– Ezt demográfiai katasztrófának lehet minősíteni?

– Ez egy súlyos helyzet, de ami a jövőt illeti, sok függ attól, hogy a háború után mi lesz. Ez függ egyrészt a háború kimenetelétől, másrészt a háború utáni amerikai politikától. Itt két lehetséges út körvonalazódik. Az egyik, hogy az Egyesült Államok alaposan lecsökkenti az Ukrajnának nyújtott segítséget, és az egész egy befagyott konfliktussal végződik, folytatódik az eddig is meglévő gazdasági hanyatlás. Ez azért fontos szempont, mert ebben az esetben nem sokan fognak hazatérni külföldről, ami így nem is fogja javítani a demográfiai helyzetet. Sőt az elvándorlás sem fog megállni, és a lakosság létszáma így akár 25 millióra is eshet. Ez már demográfiai katasztrófát jelentene. A másik opció pedig egy hidegháborús amerikai gyakorlatot követne. Vagyis az úgynevezett „frontországokat” – azok az államok, amelyek a Szovjetunióval való földrajzi közelsége miatt Washington szempontjából stratégiai jelentőséggel bírtak, például, Nyugat-Németország, Dél-Korea, Görögország és Törökország – Washington „működőképes” állapotban akarta tartani. A jövőben nem elképzelhetetlen, hogy az USA ezt a gyakorlatot fogja követni Ukrajna esetében is, és ezért gazdaságilag komolyan beruház az ország újjáépítésébe. Ha valamilyen szinten megindul az újjáépítés, akkor lehet, hogy sokan a hazatérés mellett döntenek, mert perspektívát látnak majd az amerikai programban.

– Másik szomszédunknál, Romániában is nagymértékben csökken a lakosság. A kommunizmus összeomlásakor 23 millióan éltek az országban.

– Most hivatalosan valamivel több mint 19 millió ember él Romániában. De ez a szám csalóka, mert valamennyi olyan román állampolgárt be lehetett jelenteni az összeírás során, aki személyi számmal rendelkezett, függetlenül attól, hogy nem tartózkodik életvitelszerűen az országban. A népszámlálási adatokban viszont ők mint romániai lakosok jelennek meg, így a valós szám még ennél kisebb is lehet.

– A nagyarányú, hozzávetőlegesen húszszázalékos kivándorlás ellenére a román gazdaság elég jól teljesít. A kivándorlás nem érinti negatív módon az ország gazdasági teljesítőképességét?

– Igen, de vegyük figyelembe, hogy Románia nagyon mélyről indult, az egy főre eső statisztikai adatokban még mindig elmaradnak hozzánk képest. A rossz demográfiai mutatók mostani lecsapódása nem az elmúlt évek hozadéka, hanem az elmúlt évtizedekben gyakorolt román politika és gazdaság következménye. A gyerekvállalás szorosan összefügg az előző évtizedek tapasztalataival. Egy esetleges jelentősebb gazdasági növekedés esetén, annak demográfiai „lecsapódásaihoz”, hosszabb időnek kell eltelnie. Viszont akkor már a nagyszámú kivándorlás kész tények elé állítja az egész társadalmat. Ekkor ugyanis már egy egész generáció „végigment azon a pályán”, hogy nagyon kevés gyerek született. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy, ha egy generációban kevés gyerek születik, akkor évtizedekkel később a nyugdíjasokra kevesebb aktív dolgozó fog jutni. Az erdélyi magyarság létszáma is hasonló mértékben csökkent, a legutóbbi népszámlálás alapján egymillió magyar él a szomszédos országban. Viszont megnyugtató, hogy arányuk az összlakossághoz képest nem változott, jelenleg ez szűk hat százalékot jelent.

– Az elmúlt időszakban az északi féltekén csökkent a népesség, illetve csak azokban az országokban nőtt, ahol nagy volt a migránsok befogadása. Nézzük meg Európa két nagy és gazdag országát, Németországot és Franciaországot. Ott hogyan változott meg a népesség, és ez milyen arányeltolódást okozott az őshonos lakosság számára?

– A németeknél már 1970 óta 2,1 alatt van a termékenységi ráta, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szinten tartás alá süllyedt a reprodukciós mutató. A franciáknál egy fokkal jobb a helyzet, mert ott „csak” 1975 óta vannak a kritikus érték alatt. Ezt a különbséget később az is fokozta, hogy Franciaországban volt egy komoly családtámogatási rendszer, ami a németekről nem mondható el. Mostanra mindkét országban nőtt a lakosság száma, de ez a migránsok befogadásának következménye. Ezzel együtt a német és a francia lakosság száma és aránya csökken. Viszont a betelepült migránsok száma és aránya nő a két ország teljes lakosságában. Ez a folyamatot ma már akkor sem lehetne megállítani, ha egyik napról a másikra leállítanák a bevándorlást. A betelepülők születési rátája ugyanis lényegesen magasabb, mint az őshonos népességé. Most már az arányuk körülbelül 20 százalék a teljes népességen belül. Ennél még előrehaladottabb a helyzet, mert a nyugat-európai nagyvárosok egy jelentős részében, például Brüsszelben és Londonban is, már a bevándorló háttérrel rendelkezők vannak többségben. A brit fővárosban a 2021-es népszámlálás szerint a népszámlálási kérdőív „fehér brit” kategóriájába eső lakosok aránya 37 százalékra csökkent. Érdekes viszont, hogy a brit népszámlálás méri az etnikai hovatartozást, a német és a francia, más filozófiai megközelítés követve ezt nem teszi.

– Kínában is csökken a népesség, pedig a távol-keleti nagyhatalom szinte minden tekintetben eltér az európai normáktól.

– Ázsia és Latin-Amerika nagy része egyre inkább a nyugati világhoz kezd el hasonulni. Az ottani államok egyre inkább felzárkóznak Európához. Ami a jövőt illeti, 2028-ra egyetlen olyan, 30 millió fölötti lakossággal rendelkező, Afrikán kívüli, nem muzulmán ország lesz a világon, amelynek 2,1 fölötti termékenységi rátája lesz. Ez az ország pedig a Fülöp-szigetek. India történetesen 2020-ban került a kritikus határ alá. Kínában 1991-ben, az „egy gyerek politika” miatt esett le a születések aránya a 2,1 alá.

– Az összes iszlám állam érintett a magas népesedési mutatók terén?

– Vannak kivételek, például, Irán vagy a világ legnagyobb muszlim állama, Indonézia, amely 2026-ban fog átbillenni. De még Törökország is már 2,1 alá esett a születési ráta.

– A születések számának csökkenése összefüggésben van az életszínvonal emelkedésével?

– Az nyilvánvaló, hogy van egybeesés. Azoknál az országoknál figyelhető meg ez a jelenség, amelyeknek a saját előző viszonyaikhoz képest sikerült a mélyszegénységből kitörni. Ezt támasztja alá a török demográfia alakulása is, mert az ország nyugati részén, ahol az életszínvonal nem egy területen, „alsó hangon” a nyugat-európai átlaghoz közelít, több régióban már 1,5 alatti a termékenységi ráta. Viszont a keleti végeken három feletti értékeket is elér ez az adat, éppen a kurdok lakta régiókban. Nyilván politikai hatásai is lesznek annak, hogy a kurd népesség nő és ezzel együtt pedig a török lakosság száma csökken. Azt lehet mondani, hogy a módosabb és tanultabb muszlim török lakosság körében kisebb a gyermekvállalási hajlandóság. Ehhez még hozzá kell tenni a városi és a vidéki életforma közötti különbséget. Vidéken a nagyobb gyerekek besegítenek a családi gazdálkodásba, tehát pluszjövedelemhez juttatják szüleiket, a városokban viszont ilyesmire nincs mód, tehát a gyerekek viszik a pénzt.

– Az ázsiai országok a rossz demográfiai mutatók miatt gondolkoznak azon, hogy enyhítenek eddigi szigorú bevándorlási politikájukon?

– Nem jellemző. A nagy ázsiai országok, Japán, Kína, India, kicsit később Indonézia, de ide sorolhatnánk a fejlett Dél-Koreát is, szembe kell majd nézzenek ugyanazokkal a kihívásokkal, mint Európa, és előtérbe fognak kerülni a népesedési probléma megoldási lehetőségei, többek között a robotizáció felfuttatása, a családtámogatások növelése és a bevándorlás feltételeinek az enyhítése is. Eddig csak Nyugaton volt jellemző az a modell, ami a tömeges bevándorlást előmozdítását jelenti. Az elmúlt években például Kína különböző intézkedésekkel lépett fel egyetlen jelentősebb gazdasági migráns népcsoportja, a Kanton városában újonnan megjelent nigériai közösséggel kapcsolatban. Ennek következtében e közösség túlnyomó többsége végül elhagyta az országot, ezzel lényegében megszűnt a kolónia. Japán és Dél-Korea – éppen a nyugat-európai fejlettségi színvonalon álló két ország – nagyon szigorú bevándorlás politikát folytat. Ez a két állam az élő cáfolata annak, hogy fejlett gazdaságot csak tömeges bevándorlás mellett lehet fenntartani.