Külföld

Húsz év Szibériában: elítélték az első Azov-harcost

Dmitro Szmitija mindössze 19 évesen csatlakozott a híres-hírhedt ukrán Azov-ezredhez, most pedig 20 év szabadságvesztés vár rá, amit egy szigorított büntetőkolónián kell eltöltenie valahol Oroszország egy távoli vidékén. Az ítélet szerint tavaly Mariupolban hátba lőtt egy 40-es éveiben járó nőt, ám ez messze nem a legszörnyűbb tett, ami a neonáci paramilitáris mozgalomból szélsebesen az Ukrán Nemzeti Gárda elit osztagává előlépő alakulathoz kötődik. Hogyan indult, mit képvisel és miért akarták többször terrorszervezetté nyilvánítani az Azovot?

Húsz év Szibériában: elítélték az első Azov-harcost
Nagygyűlésen az Azov-ezred
Fotó: AFP/Sergei Supinsky

„Verjen meg titeket az Isten, ha nem az oroszok fognak” – a hatósági jegyzőkönyvek szerint nagyjából ezek lehettek az utolsó szavai annak a 40-es nőnek, aki 2022. március 25-én váratlanul megjelent a mariupoli Azovsztalszkaja 15–17. szám alatt berendezett ideiglenes ukrán harcállásponton. A források alapján úgy tűnik, kissé zavart volt, mert egy nappal korábban már hajba kapott az Azov-ezred ott állomásozó tagjaival: többször kenyérrel kínálta őket, de a katonák mindennek elhordták, és hazazavarták. Dmitro Szmitija a kihallgatásán azt mondta, a nő nagyon rámenős volt, ezért gyanússá vált. Az utolsó találkozásukkor ismét kiadták az útját, de még mielőtt az utca sarkára érhetett volna, a 24 éves lebedini születésű férfi felcsavart egy hangtompítót az AK–74-esére, kihajolt az ablakon, és hátba lőtte. Dmitro Szmitiját 2023. március 28-án az Orosz Föderáció katonai törvényszéke háborús bűncselekmények miatt elítélte. Ő az első azovos a sorban, akit felelősségre vontak. Húsz évet szabtak ki rá, amit egy szigorított büntetőkolónián kell majd letöltenie, valahol Szibériában.

Az azoviták büszkén éltetik az UPA emlékét, 2014-ben is látványos felvonulást rendeztek a tiszteletére. A második világháború alatt működő paramilitáris szervezet 50-100 ezer ember életét oltotta kidöntően faji alapon.
Az „azoviták” büszkén éltetik az UPA emlékét, 2014-ben is látványos felvonulást rendeztek a tiszteletére. A második világháború alatt működő paramilitáris szervezet 50-100 ezer ember életét oltotta ki döntően faji alapon
Fotó: AFP/Genya Savilov

Üstökös szvasztikával

Amikor Szmitija 2017-ben csatlakozott az Azovhoz, az alakulat éppen népszerűsége csúcsán volt. A paramilitáris erőszakszervezetként három évvel korábban létrehozott „osztag” az Ukrán Nemzeti Gárda elit ezredeként 1500-2500 tagot számlált. Politikai szárnya, a Civil Hadtest eközben szélsőségekre nyitott fiatalok tömegeit vonzotta magához és kiterjesztette befolyását a neonáci szcéna más szervezeteire a célból, hogy velük együtt „harcoljon a belső ellenséggel; hogy szabaddá tegye az utat a fiatal és hazafias ukránok számára a politikába való belépéshez.”

A gárda 2014 végén inkorporálta az Azovot, amelynek egységeit csakhamar be is vetették Kelet-Ukrajnában. A következő évben döntő szerepet játszottak a sirokinyei csatában. Csaknem öt hónapon át harcoltak ott a szakadárokkal, akiket júliusban visszavonulásra és fegyverszünetre kényszerítettek. Időközben a Civil Hadtestet is mozgósítva, és az orosz annexió ellen lázongó tatárokkal közösen blokád alá vonták a Krímet, 2016 tavaszán pedig az Odesszai Terület kormányzójának hívására 300 fegyveressel bevonultak a harmadrészt orosz ajkú kikötővárosba, ahol karhatalmi feladatokat láttak el.

A helyi közigazgatás feje akkoriban Mikheil Szaakasvili, Grúzia exelnöke volt. A politikust hazájában korrupcióval és hivatali visszaéléssel vádolták, Ukrajnában viszont egykori egyetemi évfolyamtársa, Petro Porosenko elnök jóvoltából nem csak menedékre talált, de az állampolgárságot és egy napra rá ezt a fontos köztisztséget is megszerezte.

Szaakasvili kezdetben ódákat zengett az alakulatról, aztán megtagadta, majd újabban szinte már a nevére is vette: mostanában azt állítja, hogy komoly szerep hárult rá az „ős-Azov” létrehívásakor. Tegyük hozzá, ez nem feltétlenül annyira valószínűtlen, mint amennyire annak tűnik. Sőt magyarázatul szolgálna arra, hogyan tudott a szervezet pillanatok szoros kapcsolatot kiépíteni az Egyesült Államokkal és Izraellel, a grúz kormányzónak ugyanis a olyan befolyásos politikusok is felvették a telefont, mint a republikánus John McCain vagy a demokrata Joe Biden.

A háborúban egyik fél sem bánik kesztyűs kézzel a foglyaival. Az Amnesty International korábbi jelentése szerint azonban az Azov-ezred a legkegyetlenebb alakulatok közé tartozik, már 2015-ben tömegesen kínozta az embereket, néha pénzért, máskor etnikai alapon.
A háborúban egyik fél sem bánik kesztyűs kézzel a foglyaival. Az Amnesty International korábbi jelentése szerint azonban az Azov-ezred a legkegyetlenebb alakulatok közé tartozik, már 2015-ben tömegesen kínozta az embereket, néha pénzért, máskor etnikai alapon
Fotó: Hans Lucas/Hans Lucas via AFP/Virginie Nguyen Hoang

Ukrán erőszakmunkások

Az utóbbi években számos híradás, eskü alatt tett vallomás és kiszivárgott információ utalt egybehangzóan arra, hogy 2014 végén, vagy legkésőbb 2015 elején amerikai kiképzők érkeztek Ukrajnába, s ezzel párhuzamosan a kongresszus visszavont egy rendelkezést, amely korábban megtiltotta a neonáci szervezetek finanszírozását. Két képviselő megpróbálta visszacsempészni a korlátozást a 2016-os védelmi előirányzatról szóló törvénybe, de a The Insider beszámolója szerint a Pentagon akkora nyomás alá helyezte őket, hogy végül feladták a harcot.

Pedig addigra már ismertek voltak a nagy nemzetközi emberi jogi szervezetek jelentései. Az Amnesty International például azt írta a Kelet-Ukrajnáról szóló beszámolójában, hogy az ukrán szélsőségesek a kegyetlenségek „horrorisztikus tárházát” vetik be a foglyaik és a civilek ellen „ide értve a nyilvános kivégzéseket, a túszejtést, a zsarolást, a rendkívül erőszakos veréseket, a halálos fenyegetéseket és a sürgős orvosi ellátás megtagadását.” Egy Dnyipropetrovszk melletti falu közelében lévő elhagyatott úttörőtábort alkalmi börtönként használva állítólag több tucat polgári foglyot tartottak túszként az egyik „zászlóalj” tagjai, pusztán azért, hogy pénzt zsaroljanak ki tőlük, illetve a családjuktól.

Az egyik áldozat elmesélte az Amnesty Internationalnek, hogy addig verték puskatussal, amíg ki nem törtek az elülső fogai, aztán belökték egy gödörbe, és elkezdték élve eltemetni. Közben az egyik különítményes odavetette neki: ha nem akar ukrán lenni, legyen inkább hulla. „Próbáltam kikecmeregni valahogy, de visszanyomtak. Teljesen beborítottak földdel, a végén már a fejemet sem tudtam megmozdítani, és elvesztettem az eszméletem” – idézte fel a férfi.

Heil... Azaz, Slava! Az ukrán paramilitáris szerv
Heil... Azaz, Slava! Andrij Diacsenko Azov-szóvivő néhány éve azt mondta, a tagságuknak mindössze 10-20 százaléka meggyőződéses neonáci, a többiek csak a hazájukért aggódó ultranacionalisták
Fotó: AFP/Sergei Supinsky

Nyomokban nácikat tartalmazhat

Az ukrán szélsőségesek kegyetlensége ideológiai meghatározottságú, és abból táplálkozik, hogy az „azovitákhoz” hasonló harcosok meggyőződése szerint hazájukra az a történelmi felelősség hárul – miként azt az egyik fő ideológusuk, Andrij Biletszkij megfogalmazta – hogy „egy utolsó keresztes hadjáratra vezessék a fehér fajt (…) a szemiták irányította untermenschekkel szemben”. Saját dimenziójukban ők a nordikus árja faj leszármazottai, s mint ilyeneknek, semmi közük a mongoloid és belső-ázsiai eredetű orosz „korcsokhoz”.

Az ukrán polgárháború 2022. február 24-i kiszélesedése után – különösen Mariupol, illetve azon belül is az Azovsztal Kohászati Kombinát ostroma alatt – a fentiek dacára az ezred egy csapásra a nyugati sajtó hőse lett.

Ugyanazok a lapok és portálok, amelyek korábban, ha nem is vezető hírként, de beszámoltak a szélsőséges csoportok akcióiról, például a Krímre tartó kamionok „levámolásáról” vagy a romák és az LMBTQ-emberek elleni pogromokról, elkezdték azt hangsúlyozni, hogy a szülőföldjük védelmében az utolsó töltényig harcoló alakulat tagjai igazi hazafiak, akik rég kivetették a soriakból a neonácikat.

Efféle belső megtisztulásról, „nácitalanításról” viszont korábban soha nem lehetett hallani vagy olvasni, ellenben arról igen, hogy Andrij Diacsenko Azov-szóvivő szerint a tagságuk 10-20 százaléka meggyőződéses nemzetiszocialista. A 2010-es évek második felében többen aggodalmukat fejezték ki, részben azért, mert ez a keménymag komoly befolyással bír az új belépőkre, tulajdonképpen magához idomítja mindazokat, akik hagyják, akik pedig ellenállnak, előbb-utóbb lemorzsolódnak.

Az orosz invázió előtt még az FBI-t és az USA képviselőházának nemzetbiztonsági bizottságát is aggasztotta az Azov-ezred nemzetközi hálózatosodása. Több ízben kezdeményezték a terrorszervezetté nyilvánítását is, hiába.
Az orosz invázió előtt még az FBI-t és az USA képviselőházának nemzetbiztonsági bizottságát is aggasztotta az Azov-ezred nemzetközi hálózatosodása. Több ízben kezdeményezték a terrorszervezetté nyilvánítását is, hiába
Fotó: AFP/Sergei Supinsky

Hasznos szélsőségesek

Az Azov veszélyességére a transznacionális NGO-k és az ENSZ mellett az FBI és az amerikai képviselőház nemzetbiztonsági bizottsága is felhívta a figyelmet. Utóbbi 2019-ben még úgy látta, hogy a „zászlóalj” igyekszik minél több önkéntest toborozni, főleg nyugatról. Olyanokat keresnek, akik a fehér felsőbbrendűségben hisznek és neonáci eszméket követnek. A jelentkezők Ukrajnában elméleti és gyakorlati hadászati képzést kapnak. „A csoport kapcsolatot ápol az Atomwaffen Hadosztály tagjaival, valamint a Rise Above Movement, avagy a RAM egyesült államokbeli fegyvereseivel, amelyet az FBI fehér szupremácista szélsőséges csoportnak tart” – olvasható a jelentésben.

„Az Azov zászlóalj politikai szárnyat is tart fenn, amely ideológiai oktatást kínál, és kötődik egy növekvő, és mindenre kész utcai mozgalomhoz. (…) Ahogyan a dzsihadisták felhasználták a konfliktusokat Afganisztánban, Csecsenföldön, a Balkánon, Irakban és Szíriában a taktikák, technikák és eljárások (TTP-k) fejlesztésére és a transznacionális hálózatok megszilárdítására, így a WSE-k (neonáci szervezetek) is csomópontként vagy harctéri laboratóriumként használják Ukrajnát, ahová becslések szerint több mint 50 országból 17 ezer ember utazott, hogy aktívan részt vegyen a folyamatban lévő konfliktusban” – szögezte le a testület.

Még Donald Trump elnöksége alatt, 2019 októberében az Egyesült Államok Kongresszusának 40 tagja Max Rose képviselő vezetésével aláírt egy levelet, amelyben – sikertelenül – felszólította az Egyesült Államok külügyminisztériumát, hogy az Azovot minősítse „külföldi terrorista szervezetté”. Hasonlóan tett két évvel később Elissa Slotkin képviselő is, de a Biden-adminisztráció sem akart foglalkozni az üggyel.

Hogy miért? Mert a hasznos idiótákhoz hasonlóan léteznek hasznos szélsőségesek is, véli Li Wei a Jelenkori Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének biztonságpolitikai szakértője. Wei az egyik interjújában ekként fogalmazott: „Az ukrán neonácik támogatása az Egyesült Államok érdekeit szolgálja, hiszen a Kijev és Moszkva közötti konfliktusok szításával az USA-nak sikerült meggyengítenie Oroszországot, a NATO karjaiba lökni Ukrajnát, és még inkább Amerika-függővé tenni az Európai Uniót.”