Külföld
Szegényített urán: Moszkva vagy London dezinformál?
Évtizedek óta tart a vita az úgynevezett DU tartalmú lövedékek betiltásáról, de hiába támogatja azt a világ országainak többsége, néhány állam makacsul ellenáll
A szegényített urán (DU) „szabványos összetevő, és semmi köze a nukleáris fegyverekhez” – közölte a brit Védelmi Minisztérium, hozzátéve: „Oroszország tudja ezt, de szándékosan próbál dezinformálni. Az olyan szervezetek tudósai, mint például a Royal Society által végzett független kutatások arra jutottak, hogy a szegényített uránnal töltött lőszerek használatának az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatása egészen csekély.”
A tárca kommünikéje – túl azon, hogy Vlagyimir Putyin „nukleáris komponensnek” és nem nukleáris fegyverek Ukrajnában való megjelenéséről beszélt – nem feltétlenül áll szoros kapcsolatban a valósággal. Ami például a DU „szabványos összetevő” mivoltát illeti, a fellelhető adatok szerint a világ mintegy kétszáz országa közül körülbelül 20 használ vagy használt a közelmúltig szegényített urán tartalmú lövedékeket, a gyártásuk viszont ennél is kevesebb, legfeljebb négy vagy öt országban folyik, köztük az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Franciaországban.
Néma többség
De, hogy még tovább árnyaljuk a képet: 2007 óta az ENSZ közgyűlése 9 határozatot fogadott el, amelyben – említésre méltó következmények nélkül – átfogó vizsgálatot, az DU-töltetek használatának korlátozását, és az eddigi háborúkban szennyezetté vált területek rekultivációjának támogatását követelte. Legutóbb tavaly került ismét a testület elé a határozati javaslat, ami ellen mindössze hárman tiltakoztak: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) munkatársai, szemben a Royal Society jellemzően korábbi tanulmányokból dolgozó kutatóival, az ezredforduló környékén helyszíni vizsgálatokat tartottak a délszláv háborúk egykori csataterein és az azokhoz közel eső településeken. A jelentésükben a rendelkezésre álló adatok szűkössége, valamint a (szegényített) uránnal potenciálisan összefüggésbe hozható megbetegedések akár évtizedes lappangási ideje miatt tartózkodtak a határozott tényállításoktól, ellenben számos nyugtalanító körülményre hívták fel a figyelmet:
„Több mint hét évvel a konfliktus befejezése után még mindig kimutatható a DU a talajban és az érzékeny bioindikátorokban azokon a helyeken, ahol DU-t használtak. (...) Fontos, hogy egy balkáni felmérés során először sikerült kimutatni a DU-szennyezést az ivóvízben. (...) Végezetül a DU-t több olyan levegőmintában is kimutatták, ahol váratlan volt, hogy ilyen sok idővel a konfliktus befejezése után még mindig DU-részecskéket találnak.”
Bár az UNEP szerint a mérgező részecskék aránya minden esetben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) által megállapított határérték alatt volt, a szervezet további vizsgálatokat és a szennyezett területek mielőbbi megtisztítását sürgette biztos, ami biztos alapon. A szegényített uránról szóló tájékoztató anyagukban ugyanakkor azt írták, hogy a DU inkább a vegyi toxicitása, semmint a radioaktivitása miatt veszélyes: a szervezetbe jutva károsíthatja a veséket és a májat, valamint belélegezve megnövelheti a tüdőrák kockázatát. A szennyezett területen ezért védőfelszerelés (gumicsizma, -kesztyű és arcmaszk) viselését javasolják, továbbá arra figyelmeztettek, hogy a káros hatások hosszútávúak lehetnek, erre tekintettel és a lakosság biztonsága érdekében az egészségügyi szerveknek rendszeresen elemezniük kell a talajvízből vett mintákat még a rekultiváció után is.
Semmiképpen sem megnyugtató információk ezek, de menjünk tovább! A Royal Society vizsgálata a publikálása után számos kritikát kapott, mondván a társaság figyelmen kívül hagyta azoknak a veteránoknak a helyzetét, akik korábban szegényített uránnal kerültek kapcsolatba, s néhány év múltán súlyosan megromlott az egészségük. A testület vezetője válaszul azt közölte, ez nem igaz, hiszen a tanulmányukhoz kikérték egy brit katonai tanácsadó véleményét is…
Ezek után érdemes vetni egy pillantást arra, mit ír a honlapján az Egyesült Államok kormányának veteránellátással foglalkozó ügynöksége a szegényített uránnal összefüggésben.
„A különböző hadműveletek során néhány veterán DU-nak lehetett kitéve. (...) A DU potenciális egészségügyi veszélyt jelent, ha a szervezetbe kerül, például beágyazódott szilánkok, szennyezett sebek, belégzés vagy lenyelés útján. (...) A lehetséges egészségügyi hatások a DU-nak a szervezetbe jutó mennyiségével függnek össze. A belélegzett DU-részecskék valószínűleg több év alatt távoznak a tüdőből. A DU-darabkák sok évig megmaradhatnak. (...) A magas kitettség különösen a veséket érintheti. (...) A legújabb kutatások azt mutatják, hogy összefüggés lehet a megemelkedett urániumtartalom és a csontok alacsonyabb ásványi sűrűsége (BMD) között is a veteránoknál. A BMD eredmények további vizsgálatokat igényelnek.”
Tétova Európa
Amúgy az Európai Parlament (EP) sem rajong a szegényített uránért. A plenáris üléseken többször téma volt a leszerelés és a betiltás, Brüsszel azonban a kérdést mindig lesöpörte az asztalról. Ez azért némileg pikáns, mert a nyugati államok közül elsőként az Európai Unió központjának helyet adó Belgium döntött úgy a 2000-es évek végén, hogy nem csak a DU-lövedékeket, de a DU tartalmú páncélokat is leszereli és megsemmisíti, miután a szegényített urán egészségügyi és környezeti kockázatait vizsgáló szakértői bizottság veszélyesnek nyilvánította az anyagot.
Visszatérve az EP-hez, a különböző pártállású képviselők 2004 óta időről időre azt sérelmezték, hogy a DU az urándúsítási folyamat mérgező és sugárzó mellékterméke. A belőle készült lövedék elégésekor (becsapódásakor) urán-oxid-részecskékből álló füst keletkezik, amely belélegezve veszélyes a polgárok és a katonai személyzet egészségére. A célt tévesztett lövedékek pedig szennyezhetik a talajt és a talajvizet. Nehezményezték továbbá, hogy hivatalosan meg nem erősített hírek szerint, azaz titokban az amerikaiak és a britek Afganisztánban is használtak DU tartalmú lövedékeket. (Sőt, török források azt állították, hogy az angolszász hatalmak szegényített urán tartalmú bombákat szórtak le iraki városok hadiüzemeire, ezzel súlyos egészségügyi kockázatnak kitéve a polgári lakosságot, és megszegve jó néhány nemzetközi szerződést és jogszabályt.)
Az EP végül annyit ért el, hogy bevezettek néhány uniós szintű korlátozást a DU-lövedékek bevethetőségére vonatkozóan. A betiltást viszont annak ellenére sem sikerült elérni, hogy több képviselő jelezte:
„Irak egyes térségeiben a gyermekeket érintő rákos megbetegedések és a súlyos születési rendellenességek száma exponenciálisan megnőtt az amerikai inváziót követő évtizedben, oly mértéket elérve, hogy a nők végül már nem akartak gyermeket vállalni.”
