Amatőrök robbantották fel az Északi Áramlatot?

A Kennedy-gyilkosság utóéletéhez kísértetiesen hasonlít a szeptemberben felrobbantott Északi Áramlat gázvezeték kapcsán lábra kapott „történetírás”. Az amerikai elnök megöléséről biztosan tudjuk, hogy a merényletet puskával követték el, a Fehér Ház lakója meghalt és mindez Dallasban történt. Máig tart a vita arról, hogy ki, vagy kik voltak a merénylők, mi volt az indíték és kik voltak a felbujtók.

Nagyjából ugyan ez a helyzet a Balti-tenger felszíne alatt, Oroszországot és Németországot tavaly szeptember elején még négy szállal összekötő Északi Áramlat gázvezeték három ága felrobbantásának esetében is. Tudjuk, hogy mit, hol és mivel tettek, de már most is komoly irodalma van az elkövetők azonosítása körüli elméleteknek és annak is, hogy kiknek a megbízásából cselekedtek. Nem kizárt, hogy hasonlóan a Kennedy-gyilkossághoz, hatvan év múlva az Északi Áramlat esetében is ugyanott fogunk tartani.

Az egyik legfrissebb verzió szerint tavaly, szeptember 6-án egy mindössze 15 méter hosszú kis jacht, egy keskeny építésű, egyárbocos vitorlás, az Andromeda futott ki a németországi Rostock kikötőjéből. Német források szerint ezzel a hajóval közelítették meg az Északi Áramlatnak azt a szakaszát, ahol a merénylet történt, és a vízitúrázást imitáló hat személy, akik a fedélzeten utaztak, hajtották végre a robbantás előkészítését.

Szeptember 26-án történt az Északi Áramlat három vezetékének a felrobbantása, ezzel megszűnt Németország biztonságos gázellátása. A körülbelül 100 méter mély vízben való robbanószerkezetek elhelyezése speciális tudást és gyakorlatot követel. De ha hivatásos szakemberek követték el a robbantást, akkor felettébb gyanús, hogy az álcázásuk minden volt csak éppen nem professzionális. Mind a hat személy útlevele hamisa volt. Hogyan képzelhető el, hogy egy csapat szakszerűen elvégez egy bonyolult technikai műveletet – ebben minden szakértő egyetért –, de arra nem veszi a fáradságot, hogy a fedőtörténet hiteles legyen?

Ugyanis olyan primitív módon hamisított ukrán és bolgár útleveleket, amelyekről nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy nem eredetiek. Ez egy harmadosztályú, pitiáner drogcsempésznél érthető, de hivatásos szakembereknél, aligha. A dilettantizmusra utal az is, hogy mikor a német hatóságok átkutatták az Andromedát, a fedélzeten állítólag robbanóanyag nyomaira bukkantak. Ilyen alapon az állítólagos elkövetők névjegykártyáikat is hátra hagyhatták volna.

Az sem világos, hogy a nagy titkolózás közepette az Andromeda bérleti díját miért egy ukrán tulajdonosi háttérrel rendelkező, legálisan Lengyelországban bejegyzett cég fizette ki a jachtot bérbe adó német vállalkozásnak? Ez azért elég megbízható nyom, hogy egy nyomozás elindulhasson. Mintha fedőcégek használatát nem is ismerné a világ. Ezek után az sem érthető, hogy a kis vitorlás miként volt képes nagy mennyiségű robbanóanyaggal, búvárfelszerelésekkel és egyéb műszaki berendezésekkel, valamint a hat utassal biztonságosan manőverezni. Mindez ugyanis jóval meghaladta volna, az engedélyezett hasznos tömeget.

Az amerikaiaknak, bárki is találta ki, nagyon jól jött az Andromeda kalandos útjának története, amit tovább „gondoltak”. Szerintük a robbantást a kijevi kormánnyal szimpatizáló ukrán magánszemélyek követték el, az ukrán hatóságok tudta nélkül. Na, ne már! Az ilyen és ehhez hasonló kitalált történeteket minden bizonnyal nyugati fogyasztásra szánják. Ott szinte minden lemegy a hírfogyasztók torkán. Kelet-Közép-Európában azonban alig akadhat valaki, aki elhinné: az Északi Áramlat gázvezetékeit dilettánsok robbantották fel.