Nők az orosz–ukrán háborúban

Az ukrán honvédség fel sem volt készülve arra, hogy tömegével lépnek be az asszonyok, így megfelelő felszerelésük sem volt – írta meg az rtl.hu. Mostanra a helyzetük sokat javult, és talán az előítéleteket is sikerül legyőzni.

Amikor Oroszország egy éve megindította a támadást Ukrajna ellen, a tanárnőként dolgozó Julia Bondarenko édesanyja hálát adott az égnek, hogy annak idején lánya született. Az idős nő a New York Timesnak elmondta: örült, hogy nem fia lett, mert így nem kellett aggódnia amiatt, hogy háborúba megy.

Lányának azonban egészen más tervei voltak. Az invázió utáni napokban a New York Times egyik videójában tűnt fel a törékeny külsejű harmincéves tanárnő. Két másik nővel együtt ült egy sátorban, kezében egy Kalasnyikovval, ahogy a riporterek kérdéseire a könnyeit törölgetve elmondja, hogy „természetesen fél”, közölve, hogy „csak az országomban szeretnék élni”.

A Kijevben élő Bondarenko február 23-án, egy nappal az invázió megindítása előtt jelentkezett önként tartalékosnak. Még a papírjai sem voltak teljesen készen, amikor a háború első napján bement a hadsereg egyik irodájába, ahol kapott egy fegyvert, 120 töltényt, és beosztották egy, a fővárost védő osztaghoz.

Amikor a New York Times először interjút készített vele, az egész világ arra számított, hogy napokon belül véres utcai harcok törnek ki Kijevben, ahogy az orosz hadsereg egységei lerohanják az országot. Akkor arra a kérdésre, hogy tudja-e használni az ölében lévő fegyvert közölte, hogy „nem, csak egy kicsit”, hozzátéve, két napja tanulja, hogyan kell lőni.

Bondarenko egy évvel később a Timesnak elmondta: „Soha nem fogtam fegyvert a kezemben, még csak nem is láttam egyet sem közelről. Az első két hét teljesen ködös, egy folyamatos rémálom volt.”

A tanárnőből lett újonc 150 másik önkéntessel – szinte mind férfiak, csak két nő volt rajta kívül – együtt próbálta minél gyorsabban megtanulni, hogyan kell harcolni. Amikor az orosz csapatok végül visszavonultak Kijev közeléből, Bondarenkónak felajánlották, hogy leszerelhet vagy irodai munkát vállalhat a hadseregben, de ő másként döntött.

A félelmét legyőzve a gyalogságnál maradt, és nyáron már Harkivnál szolgált, a front közelében, ahol folyamatos tüzérségi támadásoknak volt kitéve.

A nyugati sajtónak nyilatkozó ukrán katonanők közül többen is elmondták, hogy rendszeresen hallották férfi bajtársaiktól és parancsnokaiktól, hogy nőként nem valók a hadseregbe, és inkább menjenek haza gyereket szülni és a háztartást vezetni.

A nő helyen nem a csatatéren, hanem a konyhában van – mesélte az amerikai ABC Newsnak a mesterlövészként szolgáló Jevgenyina Emerald, hogy milyen beszólást kapott.

Egy 25 éves kijevi nő, Anasztázia Mohina, aki a háború kitörésének első napján állt be önkéntesnek, az ABC Newsnak elmondta: „Az első napokban nagyon fáztam. Az utcai cipőmet kellet viselnem, mert nem volt számomra megfelelő méretű bakancs, az egyenruhák pedig két számmal nagyobbak voltak”.

Ezt megtudva, féltestvére – aki orvosi okokból nem lehetett katona – a feleségével együtt létrehozott egy szervezetet, ami a női katonákat látja el a megfelelő felszerelésekkel. Kszénia Drahanyuk az AP amerikai hírügynökségnek elmondta: „A hadseregünk nem volt felkészülve arra, hogy ilyen sok nő fog megjelenni a hadseregben.”

A szervezetük szép lassan több mint egymillió dollárnak megfelelő értékben látta el a hadsereget egyebek mellett egyenruhákkal, golyóálló mellényekkel, bakancsokkal, alsóneműkkel és higiénés eszközökkel.

Drahanyuk az AP-nek elmondta, szerinte meg fog változni a férfiak nőkkel szembeni viselkedése, és jobban fogják tisztelni őket, hiszen „a civil életben lesznek nők, akik harcoltak, és lesznek férfiak, akik nem”.

Azt nem lehet tudni, hogy az oroszok elleni háborúban mennyi női ukrán katona halt meg, hiszen általában sincsenek az ukrán veszteségekről megbízható, pontos számok – olvasható a portálon.