Külföld
Brüsszel belépett a dackorszakába, de hiába – INTERJÚ
Az az intézkedés, aminek semmilyen más célja sincs, csak a nyomásgyakorlás, nem fog ráerősíteni a Brüsszelbe vetett bizalomra
– Még 2022 áprilisában indult egy jogállamisági eljárás Magyarországgal szemben a jelenlegi problémát is okozó pénzügyi források miatt, amit egy megállapodás lezárt. Az egyetemek is belekerültek ebbe a megállapodásba. Ez hogy történhetett meg?
– Az érintett modellváltó egyetemek közvetett módon kerültek bele ebbe a jogállamisági ügybe. A tavaly decemberi uniós döntés ugyanis nemcsak az ismert, három operatív programot érintően megállapított 55 százalékos pénzügyi korrekciót tartalmazza, hanem egy korlátozás is szerepel benne, amely a közfeladatot ellátó alapítványok és az azok által fenntartott intézményeket érinti. Ezek az intézmények e döntés értelmében ideiglenesen ki vannak zárva az uniós forrásokhoz való hozzáférésből.
– Szabályos ez?
– Már első ránézésre megkérdőjelezhető az Európai Bizottság részéről, hogy ez alapján a határozat után elsőként a magyar felsőoktatásra sújt le, hiszen ez az uniós döntés a vagyonkezelő alapítványok vonatkozásában a közbeszerzési és összeférhetetlenségi szabályokat rója fel. Szó szerint arról van benne szó: nem átlátható, hogy az említett vagyonkezelő alapítványok milyen módon kezelik a forrásokat.
Az Erasmus, illetve annak legismertebb programja, a felsőoktatási hallgatói mobilitás egy közvetlen végrehajtású uniós program. Ez azt jelenti, hogy maga az Európai Bizottság Végrehajtó Ügynöksége felel a projektek teljes életciklust átfogó irányításáért a program népszerűsítésétől kezdve a támogatási kérelmek elemzésén és értékelésén át a projektek helyszíni ellenőrzéséig, illetve a nemzeti Erasmus-irodának van még ebben szerepe. Miután nem a felsőoktatási intézmények menedzselik a programot, nyilván nem is lehet rajtuk számon kérni a közbeszerzési és összeférhetetlenségi szabályokat, hiszen az Erasmus esetében ez egyszerűen nem merül fel.
– Brüsszelnek egyáltalán joga van arra, hogy beleszóljon egy másik ország felsőoktatásába?
– Az uniós alapszerződések egyértelműen előírják, hogy az oktatás – és ebben az összefüggésben a felsőoktatás is – a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az 1992-es maastrichti szerződés emelte a rendelkezések közé azt az előírást, hogy az EU hozzájárul a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét.
Tehát az integráció alapdokumentuma írja azt elő, hogy az oktatás rendszerének szervezeti felépítéséről a tagállam dönt. Az tehát, hogy Magyarországon milyen szervezeti felépítés keretében működnek a felsőoktatási intézmények, az ország szíve-joga. Ráadásul ez az uniós fellépés azért is sérti az EU-jogot, mert az is előírás, hogy amennyiben az unió mégis lépéseket tesz az oktatás területén, annak célja csak az európai dimenzió fejlesztése, a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése, az oktatási intézmények közötti együttműködés előmozdítása lehet. Nem pedig ennek a leépítése, megakadályozása. Pedig sajnálatos módon most éppen ez történik.
– Hol sérülnek az EU pénzügyi érdekei?
– 2021-ben jött létre az új jogi keret – a jogállamisági feltételességi rendelet – ami arra hivatott, hogy az uniós költségvetést védje azokban az esetekben, amikor a jogállamiság elveinek megsértése hátrányosan érinti vagy veszélyezteti az EU pénzügyi érdekeit. Itt azonban három okból is sántít a dolog az Erasmus-ügy kapcsán. Az egyik a hatáskör hiánya, amiről már volt szó. A második az, hogy a rendelet számos feltétele nem teljesül, hiszen az egyetemek nem tekinthetők a program végrehajtóinak, ráadásul nem is kormányzati szervek, ahogy ezt a kondicionalitási jogszabály megkívánná.
Ha tehát az EU úgy érzékeli, hogy sérülnek a pénzügyi érdekei az Erasmus kapcsán, akkor nem a felsőoktatási intézményekhez kellene fordulnia, hanem a saját végrehajtási ügynökségén kérje számon a megfelelő gazdálkodást. A harmadik, hogy a jogszabállyal ellentétben a végső címzettek, a kedvezményezettek, tehát az egyetemi hallgatók, szakemberek, kutatók jogait, érdekeit nem rendezi a bizottság, pedig ez előírás lenne.
– Ezzel igazából Brüsszel tulajdonképpen saját maga alatt vágja a fát?
– Pontosan erről van szó. Az Erasmus azonban nemcsak egy uniós program, hanem egy jelkép, amelyet a résztvevők az európai egységgel azonosítanak. Amikor az Európai Bizottság előkészítette a jogállamisági rendeletet, az akkori oktatásügyi uniós biztos, Navracsics Tibor kabinetjében dolgoztam az Erasmus programért felelős munkatársként, és éppen ezzel az indokkal kértük a bizottság szolgálatait, gondoskodjanak arról, hogy az Erasmus és a Horizont programok semmi esetre sem tartozzanak az új rendelet hatálya alá, hiszen egyrészt ezek közvetlenül végrehajtott programok, másrészt pedig a tudományos élet szabadságát hivatottak megvalósítani.
– Mi az EU logikája?
– Ha az EU azzal fenyegeti az egyetemistákat – és itt 120-150 ezer hallgatóról van szó, nem említve a kutatókat, szakembereket – hogy nem vehetnek részt az Erasmus programban, mert egy adott felsőoktatási intézménybe járnak, az egy bizalmi probléma. Csak egy példát mondok, 2022-ben zárult a sokat emlegetett EU jövője konferencia, aminek éppen az volt a célja, hogy népszerűsítse az európai projektet, erősítse az uniós intézmények megbecsülését.
A záródokumentumban az állampolgárok kérésére az unió a legtöbb vállalást éppen az Erasmus kibővítése, a cserekapcsolatok előmozdítása, az e téren felmerülő akadályok felszámolása kapcsán tette, mert ez volt az állampolgárok kérése. Ehhez képest néhány hónappal később ez az intézkedés, aminek semmilyen más célja sincs, csak a nyomásgyakorlás, nem fog éppen ráerősíteni a Brüsszelbe vetett bizalomra…
– Mi lehet a valódi problémájuk? Mi áll a háttérben? Kijelenthetjük, hogy az EU pszichológiai hadviseléssel próbál nyomást gyakorolni a magyar kormányra?
– A magyar kormány tavaly decemberben egy megállapodást kötött az uniós intézményekkel a jogállamisági feltételességi eljárás lezárása érdekében, és számos vállalást tett, amelyeket ez év márciusáig kell végrehajtani. A vállalásokkal kapcsolatban az Európai Bizottság úgy foglalt állást, hogy együttesen elvben képesek kezelni a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos aggodalmakat.
A dolgok menete most az lett volna, hogy a magyar kormány végrehajtja a vállalásokat, amelyeket az uniós intézmények megvizsgálnak, és márciusban felülvizsgálják a decemberi jogállamisági határozatot. Azonban nem ez történt, a bizottság azonnal és teljes szigorral lesújtott a hazai felsőoktatásra, ami értelemszerűen nagy port kavart. Sajnálatos, hogy a bizottság erre a célra használta az Erasmus program hírnevét, az pedig még inkább sajnálatos, hogy lépésének hátterében politikai motiváció sejthető.
– A jelenlegi helyzet szerint a szabályok, illetve jogok Magyarország oldalán állnak?
– Lényeges kiemelni, hogy a projektek ütemezésére való tekintettel 2024 nyaráig egészen biztosan sínen van az Erasmus programban való részvétel a modellváltó egyetemek számára is. Tehát aki jelenleg vesz részt mobilitásban vagy aki a következő félévben, az biztosan utazhat, és megkapja az ösztöndíjat is, hiszen ezekre a programokra nézve az egyetemek már megkötötték a támogatási szerződést az Európai Bizottsággal. Az új szerződések megkötéséig bőven megoldódhat a jogállamisági vita Magyarország és az uniós intézmények között.
– Mik a friss fejlemények?
– Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter szerdai brüsszeli tárgyalásai kapcsán többek között arról számolt be, hogy technikai jellegű jogszabály-módosítások lehetnek szükségesek a vita megoldása érdekében, amelyek már az Országgyűlés tavaszi ülésszakában végrehajthatók. Egyébként jogi lehetőség arra is van, hogy a magyar kormány a pályázati összegnek megfelelő pénzügyi vállalással lehetővé tegye az Erasmus-projektek megvalósulását, hiszen ezt az opciót éppen a jogállamisági rendelet írja elő.
Fontos lenne azonban, hogy az Európai Bizottság belássa, hogy a magyar egyetemek, kutatóintézetek részvétele az Erasmus és a Horizont programokban nemcsak magyar, hanem összeurópai érdek, korlátozása pedig több évtizedes nemzetközi szakmai együttműködéseket veszélyeztet és nemcsak a magyar, de az egész európai tudományos életet korlátozza.
