Külföld

Bűnözési hullámmal köszöni meg újraválasztását a londoni szocialista polgármester

Csúcson a gyilkosságok, a fosztogatás és az erőszak a rendőrségellenes Sadiq Khan városában

Igazán csak magukat okolhatják a londoniak azért, hogy a brit főváros bűnözési statisztikái már valamelyik harmadik világbéli latin-amerikai sikátor szintjére kezdenek hasonlítani.

Bűnözési hullámmal köszöni meg újraválasztását a londoni szocialista polgármester
A londoni polgármester (balra) a júliusi Pride-felvonuláson is megmutatkozott, a liberális nagyvárosiak szavazatain ez mindig lendít egyet
Fotó: AFP/Niklas Halle'n

Miután a 2021-es választások során másodszorra is Sadiq Khan munkáspárti polgármesterrel ajándékozták meg magukat, Khan első terminusához hasonlóan az erőszakos bűnözési statisztikák évről évre növekedtek.

A személyi tulajdon ellen elkövetett bűncselekményeket a londoniak már be sem jelentik, ezek kivizsgálására már sem a rendőrségnek, sem a bíróságoknak nincs kapacitásuk. Tavaly ugyanis harminc tinédzser lett gyilkosságok, főleg késelések, áldozata, a sebesülteket nem is említve, összesen pedig 124 gyilkosságot követtek el. Ezek mintegy egyharmadának női áldozata volt.

A baloldali brit sajtó csak azt az aspektust emeli ki, hogy ezen gyilkosságok áldozatai legfőbbképpen a fekete közösségből kerülnek ki, tehát áldozatként beszél erről a közösségről, szándékosan megfeledkezve arról, hogy az elkövetők szinte mindegyike maga is bevándorló hátterű családból származik.

Az ilyen incidensek régebben még sikátorok mellékutcáiban zajló kábítószeres bandaháborúk jegyében zajlottak, mára viszont fényes nappal, forgalmas helyeken történnek késelések, gyilkosságok. Ma már nem a klasszikus értelemben vett bűnözői csoportokról beszélünk az erőszakhullámmal kapcsolatban, hanem a külvárosok perifériáin élő bizonyos közösségek, az államhatalmat és a törvényeket el nem ismerő csoportjairól.

Ilyen volt a napokban történt incidens is, amely a híres Oxford Street bevásárlónegyedben történt. Itt fényes nappal kezdtek fosztogatni fekete fiatalok az üzletekben, és a kiérkező rendőröket sem kímélték, akik az anarchiát a nagy csoportokban randalírozó csőcselék miatt alig tudták megfékezni. Az egyik helyi riporter is szinte gyermetegen naiv tudósításában arról számolt be, hogy a bandák a helyszínt kétségbeesetten elhagyni próbáló Ferrari luxuskocsi tetején ugráltak, de mint az újságíró a precíz tudósítás érdekében megjegyezte, „arról nem érkeztek jelentések, vajon keletkezett-e kár a sportkocsiban”. Azt már nem fűzte hozzá, hogy megpróbálta-e nyilatkozatra bírni az ötvenmilliós Ferrari valószínűleg szupergazdag arab tulajdonosát, miközben fél tucat fiatal ugrált a motorház tetején.

Ami viszont sokkolta bűnözésre és büntetlenségre rezignált angol polgárokat is, az a napokban elkövetett gyilkosság volt a főváros Greenford migránsnegyedében. A helyi pályaudvar bejáratánál mozgássérült robogóján zenélő és jótékonysági célokra pénzt gyűjtő 87 éves Thomas O'Halloran esete megrázta a londoniakat is. A teljesen ártatlan és védtelen idős nyugdíjast körülvette egy migránshátterű férfiak csoportja, majd egyikük minden ok nélkül leszúrta. A bácsi még néhány métert menekülni próbált mozgássérült járgányán, de az út szélén perceken belül elvérzett.

Sokan a késes incidensek növekedését Sadiq Khan intézkedésének írják be, amelyben megtiltotta a rendőrségnek az úgynevezett „Stop and Search” taktikát, tehát az utcán történő motozásokat, mondván ezek során aránytalanul sok fekete fiatalt kutattak át a rendőrök. Az Khant nem zavarta, hogy ez a sikeres, tehát fegyvert előkerítő motozások arányával teljesen összhangban volt, számára csak az volt lényeges, hogy ez a rendőri taktika az úgynevezett „közösségek”, tehát a migránshátterű paralel társadalmak közt rendkívül népszerűtlen volt. Tudta, ennek leállításával növelni fogja népszerűségét a londoni etnikumok körében, még ha ez komoly visszaesést és áldozatokat jelent is majd a londoni bűnözési statisztikákban. Nem is tévedett.

Khan sajátos bűnözés elleni stratégiájába beletartozik a rendőrállomások bezárása is, ahogy ezt tette az egyik legveszélyesebb kelet-londoni negyedben. Csak ebben a körzetben egyetlen hónap alatt több mint 900 erőszakos incidenst regisztráltak a hatóságok.

A rendőrök eközben tömegesen hagyják ott foglalkozásukat, mondván, jogilag és politikailag hátrakötött kézzel nem lehet a rendet fenntartani. Ötvennyolc százalékuk nyilatkozott úgy, hogy nem éreznek tiszteletet sem a politikusok, sem a polgárok részéről. Boris Johnson kormánya ugyan 20 ezer új rendőrtiszt toborzását ígérte meg választási kampányában, arra viszont nem tért ki, hogy ez azért szükséges, amiért a már csak nevében konzervatív kormányzat alatt ugyanennyi rendőr hagyta el a szakmát. Priti Patel belügyminiszter is büszkén jelentette, hogy a toborzásban már 13 ezer felett tartanak, azt viszont már a rendőrszakszervezet vezetőjének, Steve Hartshornnak kellett hozzátennie a hírhez, hogy ezek nagy része még próbaidejük befejezte előtt otthagyják a létminimumot alig meghaladó bérezettségű szakmát.

Kapcsolódó írásaink