Külföld

Már Kína is ösztönzi a gyermekvállalást, de csak a családosoknál

Hosszú utat tett meg a világ legnépesebb országa az 1979-ben bevezetett úgynevezett „egyke” politikájától, amelyben a Kínai Kommunista Párt rákényszerítette a rohamosan növekvő számú lakosságot, hogy csak egyetlen gyermeket vállaljanak fel.

Már Kína is ösztönzi a gyermekvállalást, de csak a családosoknál
Serkenteni akarják a demográfiai folyamatokat Kínában
Fotó: AFP / NurPhoto / Marc Fernande

Azoknak, akik a szigorú családpolitikát több gyermek iránti vágyukból megszegték, komoly büntetésekre, kiközösítésre, de egyes esetekben akár kényszer-abortuszra is számítaniuk kellett. Mára viszont fordult a kocka, a kommunista párt épp az ellenkezőjére ösztökéli polgárait, hogy megoldja az egyre jobban elöregedő lakosság, és a harminchat éve nem látott alacsony születési számok vészes kombinációját. Egy kitétel azért marad: csak törvényes házastársak részesülhetnek a nagylelkű állami támogatásokban vagy a mesterséges megtermékenyítésben az állami egészségügy keretein belül.

A demográfiai folyamatokat serkentő intézkedések Kínában tartományokként, kerületekként vannak külön-külön megfogalmazva, itt a helyi hivatalnokok adó- és lakáshiteleket, oktatási kedvezményeket, vagy pénzbeli támogatást is osztogatnak, hogy ezzel ösztönözzék a nőket több gyermek vállalására. Ezek a kedvezmények azonban csak házaspároknak járnak, egyedülálló nők számára már igen kevés ilyen extra támogatás jut.

A törvények szerint a babát váró társaknak be kell jegyeztetniük házasságukat ahhoz, hogy az anya terhesgondozáshoz jusson egy állami kórházban. Országszerte a települések saját költségvetésük szerint készpénzjuttatásokat kínálnak a gyermeket vállaló családoknak, sok helyen pedig meghosszabbították a szülési szabadságot, a másodszor és harmadszor szülő anyák extra hónapokat is kapnak. Van már olyan hely is, ahol "szülői szünetet" hoztak létre a kisgyermekes házaspárok számára.

Nyilván nem meglepő, hogy a kínai nőkben, akik karrierjük miatt önállóan szeretnének gyermeket vállalni, hasonlóképpen fogalmazódik meg a házasság kontra önállóság dilemmája, mint nyugati társaiknál. A kínai gazdaság példa nélküli növekedésével egy időben elindult a nők emancipációja úgy, ahogy ez történt az európai, vagy más fejlett társadalmakban is. Ennek eredménye leegyszerűsítve az lett, hogy sok nőnek sikerült gazdaságilag teljesen önfenntartóvá válnia, és pusztán anyagi megfontolásból nem volt szüksége egy másik családfenntartóra. Az önállóan megszerzett anyagi jóléttel párhuzamban pedig náluk is megjelent az a törekvés, hogy saját életüket tekintve egyedüli döntéshozóként megőrizzék függetlenségüket még akkor is, ha gyermeket vállalnának.

A kínai hatóságok viszont ragaszkodnak a demográfiai folyamatok serkentésének a házastársi kapcsolattal való egybekötéséhez. A rendkívül aggasztó negatív demográfiai folyamatok viszont már itt is reformokra kényszeríthetik a kínai vezetést politikájuk megváltoztatására, mint ahogy ez történt az egyke politikájának megszüntetésével. Az egyedülálló anyák eddig bizonyos díjakat kényszerültek befizetni az államkasszába, hogy cserébe gyermekeik állami juttatásokat kapjanak. A közelmúltban változtak olyan régebbi rendelkezések is, melyek értelmében az egy szülő által nevelt gyermekek hátrányos helyzetbe kerülhettek. 

De a mesterséges megtermékenyítés egyelőre szinte mindenhol illegális marad az egyedül álló nők számára, míg a nagyvárosokban házas nők akár le is fagyaszthatják petesejtjeiket egy későbbi kezelésig. Emellett az abortuszok száma még mindig rendkívül magas Kínában, ahol évente körülbelül 9.3 millió terhességmegszakítást végeznek. Ezek az állami klinikákon ingyenesek, és szinte semmilyen feltételhez nem kötöttek.

Kapcsolódó írásaink