Belföld

A Széphavasról a büdösvizen át az élő skanzenig

Pünkösd a Székelyföld nevezetes helyein és az ismeretlen Gyimes felfedezése (3.)

A reménykeltő előrejelzések valósággá válnak, és a hirtelen kelő nap gyorsan szárítja a hajnali harmatot a gyimesi Hidegségpatakán. A panzió a spanyol paradicsomon kívül kizárólag helyi ínyencségeket kínál reggelire: túrós puliszkát, ajvárt, erdei gyümölcsös lekvárt, sajtkülönlegességeket, gyimesi szalámit, paraszttyúkok egészséges tojásából készült ropogós szalonnával tűzdelt rántottát, hajnalban fejt gyimesi tejet vagy kakukkfüves teát.

A Széphavasról a büdösvizen át az élő skanzenig
A nevezetes csúcson újra áll a kápolna, amely egykor a csíkiak, gyergyóiak, moldvaiak találkozóhelye volt, napjainkra pedig a Kárpát-medencei összefogást jelképezi
Fotó: A szerző felvétele

A tájidegen olaszos kávét már a teraszon fogyasztom, és illata messzire szállhat, mert a közeli hegyoldalon legelésző lovacskák, búböcék rosszallón tekintenek rám, mintha kedvenc foglalatosságukban illetlen szagokkal zavartam volna meg őket.

Irány a Fügés-tető, amely kihaltságával éles kontrasztja az előző napi nyüzsgésnek. A Csíki-medence, a gyimesi hegyek, völgyek szemet gyönyörködtető pásztázása után nekivágunk a Széphavasnak, amely az útjelzők szerint alig öt kilométeres könnyű túrával vár. A mérsékelt kaptatón a magányos kirándulás miatt nem aggódunk különösebben, mert székely barátaink szerint a gyimesiek a medvekérdést „ügyesben” megoldják, s vitathatatlanul az itteni medvetámadásokról ritkábban szólnak a hírek.

Az ösvény végig ligetes hegyoldalakon, vadvirágos réteken halad, pompás különlegességekkel megörvendeztetve, mint a természetvédelmi vörös listán is szereplő, ám ezekben a napokban tömegesen virágzó sárga zergeboglárka, vagy a boldogasszony papucsa elnevezésű orchidea. Izgalmat csupán a kuvaszokat, a komondorokat egyre többfelé felváltó, hannoveri vérebre emlékeztető nyájőrzők okoznak, ám lustán messziről szemlélik az ösvényen haladó kirándulót. Gazdáik szerint higgadtabbak az ősi magyar kutyafajtáknál, s meglehet ez az egyik oka hűséges ebeink háttérbe szorulásának.

Az 1341 méter magas Széphavas utolsó emelkedőjén meglepetés fogad, a csúcs közelében épült gerendakuckóból egy szőrös, mosolygós arc köszönt, akiről hamarosan kiderül, hogy a hely szakavatott tudósa, sőt afféle korunk „Szent Ference”, mert ugyan nem aszkéta, nem is szerzetes, de az ezredfordulót követően a kezdeményezésére indult meg a romhalmazzá vált Széphavas-kápolna újjáépítése.

A főállásban pécsi művészetterapeuta, rajztanár Platthy István mesél arról a sok évszázados múltról, amikor még a lakatlan völgyön keresztül a csíksomlyói búcsúra érkező moldvai csángókat fogadták a hegyen a csíki diákok, majd hazatértükkor eddig adtak kíséretet, és a csúcson búcsút tartva váltak el egymástól. A búcsú hagyományai még Mária Terézia vesztegzárrendeletei ellenére is elevenek maradtak, sőt túlélték a kommunizmus évei­nek szigorú tiltásait is, amikor csak kirándulónak álcázva lehetett a hegyre felmenni. Ezek az évtizedek azonban megadták a kápolnának a kegyelemdöfést, az omladozó kegyhely romhalmazzá vált a korszak végére.

Berszán Lajos, Gyimesfelsőlok plébánosa Szent László napján a szélsőséges istentagadó évtizedektől megszabadulva már a múltszázad kilencvenes éveinek elején – a közeli kegyhelyhez kapcsolódva – a romoknál miséket celebrált a helyi zarándokoknak. Az ezredforduló táján aztán Platthy István, később az egyre bővülő zarándokcsapat már a hagyományokat követve pünkösdhétfőn tartott közös könyörgést, majd az elszánt pécsi tanár kezdeményezésére 2008-ban a kápolna újjáépítéséről döntöttek, amelynek érdekében létrehozták a Széphavas Egyesületet, és sokak áldozatos munkájának eredményeként 2014 pünkösdhétfőjén Tamás József gyulafehérvári segédpüspök felszentelhette az új kápolnát. Ezért a búcsúért telt meg előző napon a temérdek autóval a parkoló a Fügés-tetőn, ez okozta a meglepő forgatagot.  

A kopár csúcson a korábbiaknál is lenyűgözőbb panoráma fogad, a csíki és gyergyói medence falvai, rétjei és szántói mögött a Hargita, a Tarkő, a Gyergyói, a Görgényi, sőt homályosan még a távoli Kelemen és Radnai havasok is felbukkannak, míg Gyimes egy új arcát villantja fel. Az előző napi búcsúra emlékeztető nyírfaágak között lépkedünk a modern, de kívül-belül a múltat idéző kápolnához, amelyben jólesik megpihenni, a hallottakon merengeni.

Az évszázados ri­tuá­­lék ápolásának szokása melegséggel tölti el az ember lelkét. A kápolnából kilépve éppen delet harangoznak alant, Gyimesfelsőlokon, kihasználom az alkalmat, hogy a kápolna melletti haranglábbal csöndítsek. Cseng a völgy, cseng a hegy magyar szokás szerint.

A múlt megmentett darabjai felett a fenyvesek, nyírek őrködnek
A múlt megmentett darabjai felett a fenyvesek, nyírek őrködnek
Fotó: A szerző felvétele

Kényelmesen ereszkedve még átsétálunk a Pogányhavasra, majd leereszkedünk a Szépvíz feletti Szent László-emlékhelyhez, ahol egykor ugyancsak kápolna állt arra emlékezve, hogy a szent király itt kergette ki egykor a kunokat az országból, megszabadítva az ország lakóit a kegyetlenkedőktől. A néplélekben mély nyomokat hagyó Szent László lovának patkónyomát még ma is erősen látni vélik a kút melletti kőben, s a monda kilenc évszázada őrzi az iránta érzett hálát.  

A legendák földjén nem rendkívüli ez, minden oromhoz, sziklához, barlanghoz, likhoz, érhez és patakhoz, hajladozó magányos vénséges fenyőhöz, kőrishez külön történet fűződik, és senki nem kutatja a valóság gyökereit; csak továbbadják egymásnak a generációk, amelyek ezeken a mondákon keresztül maguk is élők maradnak.  

A széphavasi túra után jöhet a sült pisztráng, a túróval töltött gombafej és az ejtőzés a muhosi népi fürdőben. A Hidegségpatakán hosszan tekergő völgy felső részén találjuk a Muhos patakot, ahol egy büdösvíz-forrás tör a felszínre. A Gyimesben és a Székelyföld-szerte felbugyogó források a terület vulkáni utóhatásainak melléktermékei.

A Muhost a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben gyógyfürdőként hasznosították egy kétkádas apró helyiségben. Később már csak az emléke maradt, ám a helyiek gyakran találgatták, miként lehetne újra működtetni, mert reumatikus és bőrbetegségeikre gyógyító hatással bírt. Erre alapozva kezdte el Prezsmer Emil és fia, Zsolt a fejlesztést, aminek köszönhetően a dézsában bugyogó gyógyvizet egy apró wellness egészíti ki, fölé pedig panzió és vendéglő épült.

A jóleső áztatást frissítő sör követi az errefelé különösen szokatlan melegben, és az árnyékos teraszon Prezsmer Zsolt nem csupán a fürdő történetéről mesél, hanem a környékről is. A barospataki skanzent majd annyira szívén viseli, mint a saját vállalkozását. Kiderül, hogy a Tatros és mellékpatakjainak völgyében számos helyen tör fel szénsavas, kénhidrogénes és sós víz.

A Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok közötti törésvonal mentén ismeretes a Komjáti Kuruc borvíz, a sötétpataki forráscsoport és az antalokpataki borvíz. Sötétpatakon a borvíz mellett kénhidrogénes büdösvíz is található, amelyre az Ilona-fürdő épül. Hasonló kénhidrogénes források ismertek Borospatakán, ahol korábban fürdő is működött. Csutura Szádánál büdösvíz, Farkaspallón büdösvíz, Bartosok pataki Büdösvíz és a Tarhavasi sósforrások is kedveltek, amelyeket a helyiek régóta dézsákban szállítanak haza.

A gyimesi zárt közösség nyakasságáról sokat elárul, hogy amikor arról érdeklődöm, sokan vannak-e még, akik csak magyarul beszélnek, a házigazda huncut mosoly kíséretében válaszol: „Nagyon sokan.”

A jóízű beszélgetést követően a szállás felé visszatérve még teszünk egy kitérőt a Jávárdi-vízeséshez, amely a Naskalat oldalából fakadó Jávárdi-patak egyik látványos szakasza, ahol hatalmas kőtömbök között nyolc méter magasról zubog a több ágra szakadó patak. A hegyoldal hűs katlanjában a legforróbb napokon természetes wellnessként is megközelíthető a nyáron is csupán 15-16 fokos vize.

A szállás teraszán az esti csillagvadászat közben kavarognak fejemben Platthy István, Prezsmer Zsolt, no meg a panzió alkalmazottjának, Máriának a szavai. A karácsonykői születésű, középkorú hölgy Gyimesben talált férjet magának, és szinte üdvözült arccal mondta, hogy ő már nem román, hanem magyar, megvan az állampolgársága is. Itt még ezen szavaknak továbbra is súlyuk van, mert hosszabb magyarázat nélkül is elárulják, kivel tartoznak össze.

A kitartó mégis változóban lévő Gyimes igazi arcával másnap szembesülünk, amikor a borospataki skanzenbe látogatunk. A tévedések elkerülése érdekében a gyimesfelsőloki országúton a települést jelző tábla tetején székely zászló lobog, amúgy a miheztartás végett. A szűk völgy keskeny nyomtávot hagyott a közlekedőknek, talán hogy a szembejövők lassítsanak és szót váltsanak, hiszen egykor a hírek csak így terjedhettek, azokért messzebb nem mentek. A házak éppoly lazán, szeresen állnak, ahogy Gyimes-szerte, és ahogy a legnyugatibb végeken, az Őrségben láthatjuk.

A skanzen azonban nem szabadtéri néprajzi múzeum, bár megcsodálni is lehet a vén épületeket, ám inkább egy élő rendezvényhelyszín. Minderről már Szász István mesél, akinek édesapja – csíkszeredai építési vállalkozó – kalandos úton vásárolta meg a területet 2002-ben. Egy budapesti barátjuk keresett gyimesi telket, ám ezt túl nagynak találta, viszont édesapjának megtetszett. Az öreg ház és a csűr eleinte erősen árválkodott, sokáig csak kaszálóként szolgált a rétje, míg egyszer használt faanyagot próbált venni a helyiektől, mire egyikük egy roggyant, de mégis csodálatos házra mutatott: „Vigye mindenestül! Más jön a helyére.” A ház megtetszett, és a szíve hasadt volna meg, ha feldarabolja, helyette inkább megszépítette.

Így indult, és a házvásárlás a következő években folytatódott a pusztulásra ítélt épületekkel, még templom is került közéjük, miközben a környék szereiben a „más” kezdett hódítani. A falumúzeum azonban lélekkel is megtelt, amikor kitalálták, hogy szálláshelyként és rendezvényhelyszínként működjön. A csendes, lenyűgöző hegyoldalon 14 öreg parasztházban 125 látogatót tudnak elszállásolni, a hatalmas rendezvénycsűr mellett szabadtéri fedett terasz, két kisebb rendezvényterem, vízimalom, múzeum és kápolna található a létesítményben. A hagyományos ételek, italok mellett meleg vizes dézsával, fatüzelésű szaunával és sókamrával várják a vendégeket. A gyimesi táj felfedezését lovas szekér vagy terepjáró segíti. Séta közben már látom magam előtt a titokzatos jövő egyik hetét… 

Kapcsolódó írásaink