Külföld
Viszlát globalista republikánusok

– A Washington Postban volt a minap egy cikk az „orbánizmus” terjedéséről az amerikai republikánusok soraiban. A cikk szerzőjének annyiban igaza volt, hogy van párhuzam egyes republikánusok javaslatai és a magyar gyermekvédelmi vagy bevándorlási politika között. Lehet ez valóban magyar politikai behatás jele, vagy mindez csak véletlen egybeesés?
– Ami a bevándorlási politikát illeti, a határok ellenőrzése hagyományos republikánus téma. Ez tehát nem újdonság. Ami viszont új, és ahol talán a magyar példának volt némi befolyása, az a családpolitika. A republikánusok sokkal szabadelvűbbek voltak a múltban mint ma, így nem ismeretlen az államhatalom forrásainak a családalapítás elősegítésére való felhasználásának gondolata. De itt már a magyar példa befolyást gyakorolhatott az Egyesült Államokban zajló vitákra.
A másik dolog az az elképzelés, hogy az államhatalmat és erőforrásokat fel lehet használni bizonyos területeken, amelyeken a baloldalnak eddig monopóliuma volt az Egyesült Államokban. Ők legkülönbözőbb kezdeményezéseiket kormánypénzekből valósíthatják meg. De az a tény, hogy Orbánék ezt meg tudták csinálni jobbról, ez az, ami az Egyesült Államokban felkeltette a republikánusok figyelmét. Ez is az egyik oka az Orbánnal szembeni ellenségeskedésnek, mivel ő lényegében olyasmit próbál megtenni, amiről a baloldal azt gondolta, hogy erre monopóliuma van.
– Az ellenőrizetlen bevándorlás annak is lehet jele, hogy egy kultúra elvesztette önmagába vetett hitét. A védett élettér, a haza, valamint az alapvető értékek védelmének kötelezettségéről való lemondás. Mit tud nyújtani a konzervativizmus, hogy egy nemzetben visszaállítsa ezt a hitet saját értékeiben?
– Az egyik dolog, amit tehetnek az, hogy továbbra is hangsúlyozzák társadalmaik értékrendjét. A konzervatívok nagy része sokáig nem vette komolyan a nép kulturális alakítását. Ma viszont például megjelent az olyan gyerekkönyvek támogatása, amelyek ideológiai szempontból nem felforgató jellegűek, vagy a hagyományos értékeket hangsúlyozó filmeké. Ez valami új. Van néhány új mozgalom az Egyesült Államokban, amely ezzel foglalkozik. Ezek azok a fajta kérdések, amikkel a múltban nem foglalkoztunk, de amit a konzervatívoknak fel kell karolniuk.
– Amikor azt mondjuk, hogy republikánus és amikor azt, hogy konzervativizmus, akkor nincs teljes átfedés. Vajon a republikánus Amerika kezdi-e megérteni, hogy szükségük van egy egységesítő világnézetre, amely segíthet szembenézni az egyre radikalizálódó baloldal veszélyével.
– Valószínűleg igen. A republikánus párt korábban egyfajta üzleti konzervatívok koalíciója volt, vagyis olyan embereké, akik csökkenteni akarták az adókat, kevesebb szabályozást akartak. De a probléma az üzleti konzervatívokkal az volt, hogy mindig is több bevándorlást, lazább kereskedelmi szabályokat, gyakran több külföldi intervenciót szorgalmaztak. Trump leleplezte ezt a hozzáállást mint olyat, amit a republikánus szavazók alapvetően nem akarnak.
Így a jobboldal ma kevésbé megosztott, mert azok a republikánus szavazók, akik nem hittek a „számoljuk fel a határokat”, „számoljuk fel a kereskedelmi akadályokat” politikában, de tolerálták ezt, mert ez volt a republikánusok álláspontja, azok már nem hajlandók újra erre szavazni. George W. Bush elnök az iraki háborúval segített delegitimálni ezt a fajta republikanizmust, mert kudarcot vallott, és erőltette az amnesztiát is az illegális bevándorlóknak, emellett növelte a bevándorlást. Bush elnöksége egyesítette a republikánusokat, mert delegitimálta a globalista republikanizmusnak ezt a fajtáját.
– Az amerikai latinók Joe Biden bevándorlási politikájával való elégedetlenségük miatt sodródnak a republikánusok felé. Hogyan fog erre reagálni a demokrata párt? A bevándorlás iránti megszállottságuk miatt hajlandók lennének feláldozni hatalmukat és befolyásukat? Melyik fog náluk győzni: az idegenmániájuk vagy a hatalomvágyuk?
– A kérdés tehát az, hogy a „woke-izmus” süllyedő hajójához láncolják-e magukat? Szerintem, legalábbis a következő néhány választási ciklusban, ezt fogják tenni. Ahhoz, hogy a demokratákat kizökkentsék ebből a határ- és normalitásellenességből, egynél több választási vereségre lesz szükségük. A hatvanas és hetvenes évek őrülete után Bill Clinton volt az, aki egy normálisabb balközép ideológiát fogalmazott meg. Amikor az abortuszról beszélt, azt vallotta, hogy ez legyen „biztonságos, legális és ritka”. És sok emberben ez pozitív visszhangot váltott ki. De most nem itt vannak a demokraták. Clinton a bal szélről vissza tudta kormányozni a pártot a középre. Ezúttal a demokraták még jobban a szélsőbalra sodródtak, mint a hatvanas években. Ez az oka annak, hogy még sok vereségre lesz szükségük ahhoz, hogy valakik közülük előálljon, és azt mondja: „Nézzétek, ezt újra kell gondolnunk!”