Erkölcsileg vitatható német energiaalku

Múlt héten a német Zöldek vezetője, Robert Habeck gazdasági miniszter utazott Katarba, hogy szerződést írjon alá a cseppfolyós gázellátás biztosításáról. A lépés értelmezhető reakcióként Vologyimir Zelenszkij ukrán elnök azon vádjára, miszerint a németek az energiaforrások vásárlásával pénzelik az orosz inváziót, és csakis egyetlen dolog érdekli őket, a saját gazdaságuk.

Németország gázellátásának mintegy 55 százaléka, olajellátásának 34 százaléka jön Oroszországból, így az orosz vezetést szankcionálni kívánók dicséretesnek vélhetnék ezek helyettesítését a katari forrásokból. A megoldásnak viszont van egy nyilvánvaló bökkenője: Katar az emberi jogok tekintetében az egyik legrosszabb hírnévvel rendelkező ország a világon, sőt rendkívül sok bírálat éri azért, hogy a világ legnagyobb terrorista szervezetei egyik szponzorának számít.

Az Egyesült Államok által is terrorszervezetnek nyilvánított csoportok, így az Al-Kaida, a Nuszra Front, az Iszlám Állam is komoly támogatásban részesült katari magánforrásokból vagy az uralkodó családhoz köthető személyektől. Az Európai Unió által is terrorista szervezetnek nyilvánított Hamásznak Katar 2014-ben 400 millió dollárt ígért.

Ez nem téríti el a baloldali német vezetést a zöldátmenet megvalósításától, így Habeck biztosította választóit, hogy az atomenergia előállítását Németországban az év végéig leállítják, az Európában a legtöbb szennyező anyagot kibocsátó szénerőműveik működését viszont meghosszabbítják 2030-ig. A németek aligha számíthatnak bírálatokra vagy jogállamisági eljárásra az európai értékeknek ellentmondó katari megállapodásuk miatt, tekintve, hogy az Egyesült Államok vezetése is tárgyalásokat folytatott olajexportról a napokban a marxista venezuelai rezsimmel.