„Svédország a világ legképmutatóbb állama”

– Mi késztette a Samnytt független hírportál létrehozására? Milyen hiányosságokat próbál ezzel pótolni a svéd médiavilágban?

– Alapvetően a svéd média rendkívül baloldali. Országunknak szüksége volt egy alternatívára, amely igazat mond… mindenről. A beván­dorlást, az energiatermelést, az Európai Uniót, a bűnözést és magát a baloldali médiát és az általuk védett politikusokat is kritikusan akartuk vizsgálni.

– Szembesülnek-e néha támadásokkal politikusok vagy akár újságírótársaik részéről, amikor olyan témákkal foglalkoznak, melyeket mások inkább a szőnyeg alá szeretnének söpörni?

– Természetesen. Aktívan próbálkoznak azzal, hogy megvonják tőlünk az állami támogatásokat, azonnal megváltoztatták a szabályokat, amint mi is elkezdtünk részesülni a korábban csak baloldali médiumoknak járó forrásokban. Még a svéd kormány miniszterei is felszólaltak a finanszírozásunk meghiúsítása érdekében, mert úgy gondolták „problémás”, hogy mi kapjuk meg ennek a sajtóalapnak egy részét. Ez természetesen mutatja álszentségüket is: más országokat, például Magyarországot a sajtószabadság meghiúsításával vádolják, miközben ezt ők maguk teszik. Egyszerűen megpróbálják megakadályozni, hogy ránk is ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, vagy ugyanazokat az előnyöket élvezhessük, mint amelyek másoknak is járnak.

– Hogyan jellemezné a sajtószabadság helyzetét Svédországban? Az általános bevándorláspárti hangnemet és a nyílt társadalom irányvonalat maguk a baloldali újságírók kezdeményezik, vagy ez a politikai elit nyomására történik?

– Nos, bizonyos értelemben továbbra is létezik sajtószabadság. De egyre gyakrabban látunk különféle próbálkozásokat az alternatív hírforrások és újságok pénzügyi megrövidítésére, amint azt a fenti példából is láthatjuk. Például miután tavaly több független sajtótermék is részesült állami támogatásban, a kormány megváltoztatta a szabályokat és bevezette az úgynevezett publikáció színvonala minősítést. Ez alapvetően azt szolgálja, hogy egy kormányzati hatóság dönthesse el a jövőben mi az igazság, és mi nem. Ez teljes őrület, az ilyesmi egy szovjet típusú államigazgatásra emlékeztet.

– Milyen célt szolgálhat az, hogy egyes sajtótermékek elhallgatják a kellemetlen tényeket azzal kapcsolatban, hogy milyen irányban is tart valójában a svéd társadalom? Kinek lehet haszna abból, ha a polgárokat a homályban tartják?

– A kormánypártok meg akarják tartani hatalmukat, erről van szó. Ezért erőltetik a tömeges bevándorlást és az összes többi káros politikai döntésüket, amihez évtizedek óta szabad kezet kaptak. Minél kevésbé tájékozottak az emberek, annál inkább azt gondolják, hogy minden rendben van, és ez által a baloldaliak könnyebben maradhatnak hatalmon.

– Fennmaradhat-e a sajtószabadság azon országokban, ahol korlátozták és illegálissá tették annak lehetőségét, hogy valakit véleményünkkel, vagy a tények felsorakoztatásával megsértsünk?

– Nem, ez egy csúszós lejtő. Svédországban van egy törvény, amelyet „etnikai hovatartozás elleni uszításnak” neveznek. Ez első hallásra ésszerűnek hangzik, de a rendelkezést egyre gyakrabban használják az egyszerű, hétköznapi emberek üldöztetésére, akik aggódnak a bevándorlás miatt. Például olyan idős emberek ellen lépnek fel, akik felháborodásukban esetleg valami sértő megjegyzést írtak az interneten. Az ilyen rendelkezések érvényesítéséhez pedig nagyon sok anyagi és emberi erőforrást használnak fel. Ez őrület.

Svédország alapvetően a világ legképmutatóbb állama. Az öntörvényű politikusok és médiaszemélyiségek magas lóról beszélnek lefelé a demokráciáról, a szólás- és sajtószabadságról, de mindez ellen rendkívül gyorsan fel is tudnak lépni, ha ezek szabályai éppenséggel nem állnak érdekükben. A „rossz” újságok finanszírozásának megszüntetése, amelyről fentebb beszéltem, csak egy ilyen példa a sok közül.