Külföld

Hosszú út vár a lengyel–orosz megbékélésért fáradozókra

A Három Tenger Kezdeményezést sem a keleti, sem a nyugati nagyhatalmak nem tudják figyelmen kívül hagyni

Grzegorz Kuczynskit, a Varsó Intézet Eurázsia programjának igazgatóját kérdeztük a lengyel–orosz kapcsolatok jelenéről és jövőjéről. A lengyel politológus szerint fenntarthatók a rendkívül szoros magyar–lengyel kapcsolatok az orosz kérdést érintő eltérő álláspontok ellenére.

Hosszú út vár a lengyel–orosz megbékélésért fáradozókra
A lengyeleknek is megrendült a hite abban, hogy az EU belülről megváltoztatható
Fotó: MH

– Varsó és Brüsszel között manapság az egyetlen közös pont az Oroszországgal szembeni erős retorika. Ez történelmi tapasztalatból fakad, vagy valós veszély fenyeget keletről?

– Először is hangsúlyozni kell, hogy az EU erős retorikája Oroszországgal szemben nagyrészt Lengyelországnak köszönhető. Lengyelország és a balti államok éreznek leginkább orosz fenyegetést. Az is fontos, hogy ellensúlyozzuk Moszkva befolyását az EU-ban, amit Varsó egész jól csinál, például azáltal, hogy blokkolja Merkel és Macron elképzelését az EU – Oroszország csúcstalálkozóról. Az Oroszországgal szembeni messzemenő szkepticizmus a történelmi tapasztalatokból és a jelenlegi helyzetből fakad.

– Az Oroszországgal szembeni kemény álláspont úgy tűnik, tetszik a lengyel szavazóknak, de van-e a polgárok közt igény a két nemzet megbékélésére?

– Lengyelország azon kevés országok egyike Közép-, Dél- és Kelet-Európában, ahol nincs jelentős politikai erő az Oroszországgal való együttműködés mellett. Az oroszbarát körök marginálisak, főként a közösségi médiában tevékenykednek, de még két-háromszázalékos támogatást sem tudnak megszerezni a választásokon. De ez nem jelenti azt, hogy a lengyelek között nincs vágy az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok javítására.

Mi, lengyelek, jól ismerjük a hétköznapi oroszokat. Szívélyes emberek, valamilyen módon közel állnak hozzánk. Van azonban különbség a hétköznapi oroszok és az orosz állam között. Ha valódi megbékélésről beszélünk, ehhez Moszkvának el kell ismernie és bocsánatot kell kérnie azért a sok bűncselekményért, amelyeket több száz év alatt elkövetett a lengyelek ellen.

– Lehetséges, hogy Lengyelország egyszerre három szék közé esett, vagyis egy büntető EU, egy radikális baloldali Fehér Ház és a feszült orosz kapcsolatok közé?

– A jelenlegi nemzetközi helyzet nem igazán kedvez Lengyelországnak. Szerencsére az Egyesült Államok esetében számíthatunk változásra a következő választások után. Ahogy Obama után jött Trump és egy határozott politika Oroszországgal szemben. Az EU esetében ez még rosszabb – a Jog és Igazságosság, azaz PiS kormánya remélte, hogy lehetséges lesz belülről megváltoztatni az EU-t. Ma már láthatjuk, hogy ez rendkívül nehéz feladat. Inkább úgy tűnik, hogy a Brüsszellel való állandó konfliktus a jelenlegi varsói kormánnyal elkerülhetetlen.

Ami Oroszországot illeti, Lengyelország itt nem számíthat változásra pozitív irányban. Egy ilyen változás Moszkvától függ, nem Varsótól. De van egy recept erre a három problémára, amelyet a kérdés tartalmaz. Ez egy önállóan működő és erős együttműködés felépítése a Három Tenger kezdeményezés keretein belül. Egy ilyen regionális csoportosulást Moszkvának, Brüsszelnek és Washingtonnak számításba kell vennie. Ezért Lengyelország politikájában erős hangsúlyt tesz a regionális struktúrák megerősítésére.

– A döntő kérdés az, hogy milyen gesztusokat küldhetne Oroszország Lengyelország felé azért, hogy meggyőzze a PiS-kormányt a történelmi megbékélés fontosságáról?

– Őszinte leszek. Ilyen lehetőség egyáltalán nincs. Moszkva Lengyelországgal kapcsolatos politikája ennek ellenkezőjéről tanúskodik. Ilyen például Oroszország álláspontja a fontos történelmi kérdésekben és az energiapolitikája, amely a lengyel érdekeket sérti. Ezenkívül a puszta gesztusok nem elegendőek, mivel a lengyelek és a lengyel kormány bizalmatlansága túl nagy Oroszország tetteivel szemben. Nincs értelme a német–francia megbékéléshez hasonlóról álmodozni.

– A közelmúltbeli ukrán nyelvtörvények nemcsak a magyar, hanem az ott élő lengyel kisebbséget is negatívan érintették. Míg a magyar kormány kemény álláspontot képvisel az ukrán kormánnyal kapcsolatban, úgy tűnik, hogy a lengyel „az ellenségem ellensége a barátom” elvéből indul ki. Ez a politika nem tarthatja-e túszként a lengyel kisebbség jogait?

– Az ukrajnai lengyel kisebbség jogai egyáltalán nem túszai ennek az elvnek. Ha komoly vita van Lengyelország és Ukrajna között, az nem a kisebbségek kérdése, hanem történelem. Pontosabban az ukrán nacionalisták által a lengyelek ellen elkövetett népirtás a második világháború alatt. Lengyelországnak és a lengyeleknek minden bizonnyal nem tetszik, hogy egyes ukrán politikusok dicsérik a németekkel kollaborálókat, és gátolják a tömeggyilkosságok helyén az exhumálást is. Ez kétségtelenül komoly probléma a kétoldalú kapcsolatokban. De ez, a nyelvtörvényekről nem is beszélve, nem fedi el a nyilvánvaló tényt sem Lengyelország, sem Ukrajna elől: mindkettőre Oroszország jelenti a kihívást.

– Oroszország kérdése parázslik az egyébként példaértékű szövetségben Magyarország és Lengyelország között. Fenntartható-e a jelenlegi megközelítés, amelyben udvariasan eltekintünk a különbségektől anélkül, hogy ez a kapcsolat rovására menne?

– A jelenlegi varsói és budapesti kormányban sok a közös. Ez nem csak a brüsszeli eurokratákkal kapcsolatos problémákról szól. Nagy múltunk van, gyakran megosztjuk. Vannak magyarországi Jagelló uralkodóink, Báthory vagy Bem, Magyarország barátságos politikája a lengyelekkel szemben a második világháború alatt, a lengyel és a magyar nemzet szolidaritása 1956-ban. Valójában az egyetlen különbség köztünk a hozzáállásunk Oroszországhoz.

Lengyelország természetesen sajnálattal tekint a Kijev és Budapest között a közelmúltban kitört válságra, amely Magyarországnak a Gazprommal kötött új szerződése kapcsán keletkezett. Természetesen Lengyelország valóban nagy diplomáciai tapintatot tart fenn abban, hogy nem kritizálja Magyarország Oroszországgal való együttműködését. A gázszerződés, amelyet Budapest most írt alá a Gazprommal, Lengyelország energiabiztonságára is nyilván kihatással van. A magyaroknak azonban meg kell érteniük: Lengyelország és a lengyelek számára Oroszország mindig egzisztenciális fenyegetés lesz. Az Európai Unió valamikor elmúlik. Talán szétesik. Talán valami mássá változik. Az orosz fenyegetettség megmarad.

Kapcsolódó írásaink