Külföld

Az afganisztáni béke ára

Az Egyesült Államok húsz év elteltével befejezi az ország történetének leghosszabb,vitatott eredményű háborúját, aminek már több amerikai elnök véget akart vetni

Alacsony a valószínűsége, hogy a távozásuk után egy stabil Afganisztánt hagynak maguk mögött az amerikaiak. A kivonulás szeptemberi 11-i céldátuma a győzelem jelképévé válhat a szélsőségeseknek.

Az afganisztáni béke ára
Az amerikaiaknak húsz év alatt sem sikerült stabilizálniuk a helyzetet Afganisztánban
Fotó: AFP/Haroon Sabawoon

Az ikertornyok összeomlását követően nem sokkal, 2001. október 7-én kezdődött meg az Egyesült Államok afganisztáni beavatkozása, ami az ország történetének leghosszabb, immáron húsz éve tartó háborújává vált, és amelynek minden soron következő amerikai elnök véget akart vetni.

A konfliktus során – amelynek „csúcsán” százezer főnél is nagyobb nyugati haderő állomásozott az országban – több ezer amerikai és szövetséges katona, köztük hét magyar honvéd veszítette életét, a sérültek és eltűntek száma több tízezer fő, a ráfordított pénzügyi erőforrások mértéke pedig szigorúan értelmezve is megközelíti az ezermilliárd dollárt, minden járulékos költséget figyelembe véve pedig felbecsülhetetlen az afganisztáni háború ára.

A beavatkozás célja az al-Kaida nemzetközi iszlamista terrorszervezet felszámolása és vezetőinek felelősségre vonása volt a szeptember 11-i terrortámadások végrehajtásáért. A beavatkozás nyomán összeomlott az al-Kaidának bázist nyújtó szélsőséges iszlamista tálibok uralma az országban, ezt követően pedig George W. Bush elnök új célt tűzött ki a nyugati erők számára: a béke és demokrácia létrehozását Afganisztánban.

Ugyan Oszama bin Laden 2011-es likvidálásával megtörtént az amerikaiak bosszúja, és valamelyest sikerült az al-Kaidát is meggyengíteni, ám az elmúlt húsz év minden erőfeszítése ellenére sem jött létre a stabil és demokratikus Afganisztán. Noha születtek részeredmények például a nők jogainak terén, és a nemzetközi segélyek mentén fejlődött az ország infrastruktúrája, gyökeres változásokat nem sikerült eszközölni sem az államigazgatásban, sem pedig a társadalomban. A kormányzatban továbbra is meghatározó a korrupció mértéke, a védelmi szervek a nyugati kiképzés és eszközök ellenére sem képesek önállóan ellenállni az ország felét továbbra is ellenőrzésük alatt tartó táliboknak, akik továbbra is jelentős társadalmi bázissal rendelkeznek.

Mindez azonban nem tekinthető új információnak, az Afganisztánnal foglalkozó kutatók és szakértők az elmúlt évtizedben számos alkalommal jelezték a politikai döntéshozóknak, hogy az afganisztáni háborút a Bush elnök által kitűzött célok mentén nem lehet megnyerni, hiába állomásoztatott több mint százezer katonát Barack Obama elnök az országban.

Mindeközben az Egyesült Államoknak új kihívásokkal kellett szembenéznie: Oroszország és a Kína revizionista, az amerikai globális szupremáciát vitató magatartása az amerikai védelmi erőforrásainak átstrukturálását igényelték, ráadásul a társadalmi támogatottság is megszűnt az afganisztáni törekvések mögött. Visszatekintve az elmúlt évtizedre, nehéz megmagyarázni, hogyan lehetett Afganisztán közel azonos szinten Oroszországgal és Kínával a döntéshozók számára. Így kijelenthető, hogy Donald Trump az egyetlen jó döntést hozta, amikor elrendelte a teljes kivonulást Afganisztánból. Ezt mutatja, hogy a Biden-adminisztráció is kitartott Trump elnök döntése mellett, bár a kivonulás időtartamát egyoldalúan meghosszabbította fél évvel.

Afganisztán jövője a kivonulást követően kettős, egyszerre biztos és bizonytalan. Biztosnak tekinthető, hogy az amerikaiak támogatása nélkül az afgán kormány nem fog tudni ellenállni a táliboknak, akik hamarosan ismét átvehetik az ország irányítását. Az ország demokratikus fejlődéséhez való hozzáállásukat jól bemutatja, ahogyan a nők jogai kapcsán megjegyezte az egyik tálib vezető: az afgán lányok is tanulhatnak iskolákban mindaddig, ameddig az iszlám tanításait sajátítják el.

A jelenlegi afgán kormány kiszolgáltatottságát és leendő sorsát érzékelteti, hogy a februárban megkötött békemegállapodásban a tálibok csupán az amerikaiak elleni műveleteket voltak hajlandóak felfüggeszteni, és ehhez az amerikai kormány is hozzájárult, miközben kötelezettséget vállalt az afgán kormány nevében több ezer tálib fogoly szabadon bocsátására is. Ebből következően az ország és lakosainak jövője bizonytalan is egyben, hiszen a radikális iszlamisták hatalomba kerülésével megerősödhet a lakosság zaklatása, az iszlám vallás rendelkezéseinek szigorú, erőszakos betartatása, a jelenlegi rendszer „kollaboránsaival” való leszámolás, ez pedig az országból való migráció felerősödését vonhatja magával.

Ugyan az al-Kaida már más országokba helyezte át irányításának súlypontját, az Iszlám Állammal pedig a tálibok is ádáz harcban állnak, nem zárható ki, hogy Afganisztán a jövőben ismételten a nemzetközi terrorizmus egyik központjává váljon. Mindez pedig a környező hatalmak beavatkozását fogja magával vonni, például Kínáét, ami az iszlám vallású szomszédos ujgur tartomány által közvetlen módon érintett az afganisztáni körülmények által. Fennáll ugyanakkor az esélye annak is, hogy a katonai magánvállalatok útján az Egyesült Államok sem hagyja el teljes mértékben az országot.

Az amerikai elnök döntése a kivonulás dátumáról nyílt beismerése a háború eredményének. A kivonulás napján, 2021. szeptember 11-én egyetlen fél érezheti győztesnek magát, mégpedig a tálibok, akik húsz év küzdelem árán, de újabb birodalom temetőjévé tették Afganisztánt.

Kapcsolódó írásaink

A NATO őszig elhagyja Afganisztánt

Ā„Ideje befejezni Amerika leghosszabb háborúját” – Joe Biden bejelentette, a New York-i terrortámadás huszadik évfordulójára hazatérnek a katonák