Külföld

Tartós válságban a fehérorosz ellenzéki erők

A kezdeményezést teljesen Lukasenkáék vették át, nemcsak védekezniük nem kell már, hanem szabályos ellentámadásba kezdtek – mondta lapunknak Kosztur András kutató

Hat hónappal a fehérorosz elnökválasztás után az ellenzék nemcsak hogy elvesztette kezdeti lendületét, de a kezdeményezést is teljesen átvette a minszki kormány. Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója arról is beszélt lapunknak, hogy Aljakszandr Lukasenka elnök nagyszabású alkotmánymódosításra készül.

Tartós válságban a fehérorosz ellenzéki erők
Stabil barátság: Vlagyimir Putyin orosz és Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök
Fotó: AFP/Sputnik/Alexei Druzhinin

„El kell ismernem, hogy elvesztettük az utcát” – nyilatkozta a minap Szvjatlana Cihanouszkaja fehérorosz ellenzéki vezető a Le Temps svájci napilapnak. A politikus szerint a tüntetőknek nincsenek eszközei a hatalommal szemben, de már készülnek a tavaszi újrakezdésre. „Stratégiánk abban merül ki, hogy jobban szerveződünk, állandó nyomást gyakorlunk a rezsimre, amíg az emberek készen állnak visszatérni az utcákra, talán már tavasszal” – fejtette ki bizakodva.

Fehéroroszországban tavaly augusztusban kezdődtek erőszakba torkolló tüntetések, miután Aljakszandr Lukasenka államfő ismét megnyerte az elnökválasztást. Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója lapunknak rámutatott, számos elemző tavaly augusztusban már-már megdőlni látta Lukasenka rendszerét, mostanra azonban Cihanouszkaja nyilatkozata is nyilvánvalóvá tette, hogy a tüntetőknek nem sikerült áttörést elérniük. „A kezdeményezést teljesen Lukasenkáék vették át, nemcsak védekezniük nem kell már, hanem szabályos ellentámadásba kezdtek” – mutatott rá.

„Nem csupán az ország geopolitikai irányvonalának nyílt deklarálására került sor február közepén az Összfehérorosz Népi Gyűlésen – az eddigi semleges és többirányú külpolitikai vonalvezetést nyílt orosz-, valamint Kína-párti elköteleződés váltotta –, de felmerült a tüntetők jelképének számító úgynevezett bcsb-zászló (fehér–vörös–fehér) betiltása is” – magyarázta Kosztur.

„Szintén a szimbolikus szinten lehet fontos, hogy egyre több szó esik egy új nemzeti ünnep bevezetéséről. A nemzeti egység napját szeptember 17-én tartanák, annak emlékére, hogy 1939-ben a szovjet csapatok ezen a napon lépték át az akkori lengyel határt, és csatolták a nyugati fehérorosz területeket a Fehérorosz SZSZK-hoz” – mondta a kutató.

Hozzátette, amennyiben döntés születik ennek az ünnepnek a bevezetéséről, az egészen bizonyosan kiváltja majd a tüntetők támogatásában komoly szerepet játszó Lengyelország nemtetszését, hiszen Varsó emlékezetpolitikájának egyik sarokköve az elmúlt években éppen az, hogy a Szovjetunió éppúgy felelős a második világháború kirobbantásáért és a Lengyelország elleni agresszióért, mint Németország.

Lukasenkát a kutató szerint vélhetően kevéssé fogja mindez érdekelni, hiszen a Népi Gyűlésen elmondott beszédében is hangsúlyozta: a Nyugatnak – az olyan incidensek után, mint a Capitolium ostroma vagy az Európa-szerte, többek között Lengyelországban is erőszakkal feloszlatott tüntetések – nincs joga beleszólni abba, hogyan éljenek a fehéroroszok. Rámutatott, mindettől függetlenül a tavalyi események nem maradtak következmények nélkül a fehérorosz politikában.

„Lukasenka nagyszabású alkotmánymódosításra készül, és bár ennek pontos részletei még nem világosak, korábban azt ígérte és a népi gyűlésen ismét utalt rá, hogy miután ezt a módosítást referendum útján elfogadnák, távozna a pozíciójából” – magyarázta. „Az alkotmányreform sokkal inkább a rendezett hatalomátadást és a fennálló rendszer megerősítését szolgálja majd, mintsem annak elbontását vagy akár jelentősebb átalakítását” – tette hozzá Kosztur András.

Kapcsolódó írásaink