A nemzetek a legjobb válságkezelők

– Hogyan alakulnak a brit–magyar gazdasági és kapcsolatok az átmeneti időszak lejárta óta?

– A január mindig visszafogott hónap a gazdasági életben, ezt még tetézi az, hogy az Egyesült Királyság szinte teljes területe járványügyi zárlatban van, hiányzik a megszokott élet számos összetevője. Az átmeneti időszak végére készülve az importőrök ráadásul decemberben még erőn felül készleteket halmoztak fel. Ebből is következett, hogy az idei év feltűnően alacsony áruforgalommal indult az újra létező brit-EU határon.

A magyar exportőrök és fuvarozók az első tapasztalataink szerint szerencsére felkészültek a változásokra, a hirtelen megugrott új adminisztratív terhekre. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a kereskedelmi forgalmunkat lebonyolító nagyobb cégekkel és érdekképviseletekkel. Sok a bizonytalanság, nyugtalanok a szereplők, de nagyobb incidens nélkül telt el az új időszámítás első hónapja, ami fontos eredmény.

Az Egyesült Királyságból Magyarországra irányuló befektetések terén ugyanakkor biztató mozgásokat lehet érzékelni. Számítottunk rá, hogy a Brexit beteljesedésével nő az érdeklődés a magyar telephely-lehetőségek iránt. Erre a járványhelyzet is még rátesz egy lapáttal: a visszaeső bevételek miatt bajban lévő nagy, brit irányítású nemzetközi vállalatok racionalizálni próbálják globális jelenlétüket, felértékelődnek az elérhető, jó infrastruktúrával rendelkező, biztonságos, versenyképes munkaerővel rendelkező országok, így Magyarország is.

– Nagy visszhangot keltett, hogy az Egyesült Királyság gyorsabban neki tudott látni az oltásnak, mint az unió. Milyen tanulságokkal szolgál ez számunkra?

– Az Egyesült Királyság a koronavírus-járvány legnagyobb európai kárvallottja, most száztízezer fölött jár az áldozatok száma. Ez nyilvánvalóan hatalmas lelki teher, az ország vezetése ennek megfelelően minden lehetséges eszközzel az egyetlen tartós megoldásra koncentrált: az oltás minél gyorsabb kifejlesztésére, engedélyeztetésére és beadására.

Vannak fontos versenyelőnyeik ezen a téren, mindenek előtt az élvonalban működő élettudományos kutatásuk, amelynek eredménye lett az AstraZeneca cég által gyártott oxfordi vakcina. Lényeges volt ezen felül, hogy a külső szállítókkal, így elsőként a Pfizerrel mennyivel hamarabb tudtak az EU-nál szerződni a szállításokról.

Tanulságos az is, ahogy már az ideiglenes engedélyek és az időben leszállított és legyártott elegendő számú dózis birtokában magát a beoltást szervezték. Kórházak, körzeti rendelők, gyógyszertárak, ideiglenesen kialakított tömeges oltóhelyek mind részt vesznek a folyamatban, mozgósítottak minden egészségügyi dolgozót, még a nyugdíjasokat is visszahívták.

Pontosan az a tanulság, amelyet Magyarország következetesen képviselt az elmúlt évek más válságaiban is: ha baj van, az intézkedés legjobb, leghatékonyabb szintje a nemzetállam, ahol világosak a politikai cselekvés és felelősség viszonyai.

– Milyen problémákkal találkoznak a szigetországban élő magyarok a kilépés óta?

– Bár az átmeneti időszak véget ért a múlt év végével, bizonyos átmeneti jellege még van ezeknek a hónapoknak is, például azok az EU-s állampolgárok, akik korábban tartósan itt éltek, dolgoztak, még június végéig kérhetnek letelepedett státuszt, amelyet a kilépési megállapodás értelmében szinte automatikusan megkapnak.

Az igazi változás abban áll, hogy az újonnan kijövőkre január elsejétől már teljesen új szabályok vonatkoznak, sokkal nehezebbé válik az új letelepedés, munkavállalás. Egy hónap elteltével ez a probléma még nyilván nem jelentkezik, de fel vagyunk készülve arra, hogy kezeljük a kialakuló új helyzeteket.

– Milyen hatása van a járványnak?

– A járvány a kitörése óta a határok átjárhatóságára volt több-kevesebb hatással, és ez nyilván negatívan érinti az itt élő magyar családokat, akiknek lételeme a két ország közötti utazás. Sok feszültséget teremtenek a korlátozások mindkét irányban, de a többség érti és el is fogadja, hogy nincs más választása országaink kormányainak. Az oltási programok viszont most először világos perspektívát mutatnak kifelé a bajból, végre jó okunk van reménykedni abban, hogy a korlátozásoknak idővel vége lehet.

– Nemrég levelet váltott Zarah Sultana munkáspárti képviselővel, aki antiszemitizmussal vádolta a magyar kormányt, miközben éppen ő tett korábban olyan megjegyzéseket, amiket zsidó szervezetek és az izraeli sajtó is bírált. Szokásos baloldali kettős mérce?

– Másfél évtizede dolgozom nemzetközi politikai környezetben. Azt gondoltam ezért, hogy már mindent láttam abból, amit a Magyarországgal szemben rögeszmésen kritikus külföldi szereplők teljesíteni tudnak.

Most mégis sikerült meglepni: a brit közbeszédben valóban komoly antiszemita előtörténettel rendelkező baloldali szereplő támadta parlamenti felszólalásában Magyarországot zavaros és a szokásos csúsztatásokra épülő érveléssel. Abszurd és egyben szomorú, hogy valaki ilyen háttérrel vádolja antiszemitizmussal azt a kormányt, amely elismerten minden más magyar kormánynál többet tett a zsidóság biztonságáért, támogatta a zsidó közösségi életet, és konkrét intézkedésekkel hirdetett zéró toleranciát az antiszemitizmus ellen.

A magyar olvasónak elsőre talán szokatlan lehet, de itt, az Egyesült Királyságban az antiszemitizmus problémája egyre inkább jelen van a baloldalon – ez egy olyan tendencia, amely terjed egész Európában és nyilván Magyarországon is figyelni kell rá.

– Nem bánja, hogy reagált a vádakra?

– A konkrét esetben nem volt kérdés, hogy reagálnom kell a fiatal képviselő asszony szavaira, ugyanis a rosszindulaton túl történelmi tárgyi tévedésen is alapult a mondanivalója. Tanulságos volt látni, hogy milyen erővel mozgósította ezek után a szélsőbaloldali támogatóit a közösségi médiában.

Olyanoktól kaptam gyűlölettől fröcsögő bejegyzéseket, akinek profilképein csak úgy repkedtek az önkényuralmi jelképek. Én büszkén képviselek itt egy olyan országot, ahol bűncselekmény pózolni mind vörös csillaggal, mind horogkereszttel. Néha attól tartok, hogy ennek a fontosságát csak mi, közép-európaiak értjük tisztán, akik mindkét bűnös eszme pusztítását megszenvedtük.