Külföld

„Nagyon örülünk, hogy független nemzet lehetünk”

Nem Európát hagytuk el, hanem az uniót – mondta lapunknak Iain Lindsay brit nagykövet, aki a Brexit ellenére is optimistán látja a kétoldalú kapcsolatok jövőjét

Negyven év után visszavonul a diplomáciai szolgálattól az Egyesült Királyság budapesti nagykövete, Iain Lindsay. A skót diplomata jól ismeri a magyar kultúrát, és a nyelvet is megtanulta, Petőfi, Radnóti és József Attila verseit is szavalta már népszerű videóiban. Iain Lindsay-t a kétoldalú kapcsolatok alakulásáról és országa jövőbeni kilátásairól is kérdeztük.

„Nagyon örülünk, hogy független nemzet lehetünk”
Iain Lindsay nagykövet hálás a kormány konstruktív hozzáállásáért
Fotó: MH/Purger Tamás

– A Brexit, azaz a britek kilépése az unióból meghatározta a hivatali idejét. Milyen hatással volt ez az esemény a kétoldalú kapcsolatokra?

– A tisztán kétoldalú kapcsolatokat, beleértve a gazdasági, politikai és védelmi együttműködést a Brexit nem befolyásolta annyira negatívan, sőt erősebbek lettek. Tisztában vagyok vele, hogy a kilépésünk objektíve rosszul érintette Magyarországot, hiszen az Egyesült Királyság fontos partnere volt az unióban Magyarországnak és a térség országainak. Fontos kiemelni, hogy ahogyan Orbán Viktor és Szijjártó Péter is mondta, sajnálatosnak tartják a Brexitet, de tiszteletben tartják a britek szuverén döntését. Nagyon hálás vagyok ezért a konstruktív hozzáállásért, támogatásért.

– Nem sérültek a gazdasági kapcsolatok?

– Az Egyesült Királyság mára Magyarország legnagyobb, unión kívüli gazdasági partnere. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, amit Kumin Ferenc új londoni nagykövet vetített előre: hangsúlyt kell fektetni a gazdasági kapcsolatokra és a befektetések támogatására mindkét országban. Ez azért is fontos a magyar cégeknek, mivel London kaput jelenthet számukra a globális jelenléthez. Magyarország is kiváló befektetési célpont. Ezen a téren sem volt negatív hatása a Brexitnek.

– Van esetleg pozitív változás is?

– A védelmi együttműködést még több tartalommal sikerült megtöltenünk, és a gazdasági kapcsolat is jó. Mindegyik brit cég, amellyel beszéltem idén, azt mondta, jól érzi magát Magyarországon. Az emberek közötti kapcsolatok is élénkek, soha nem élt még ennyi magyar ember az Egyesült Királyságban, és sose látogatott ennyi brit Magyarországra.

– Mi a helyzet a politikai kapcsolatokkal a megváltozott helyzetben?

– Ami a politikai kapcsolatokat illeti, természetesen a miniszterek nem találkoznak annyit, mint korábban, a havi rendszerességű brüsszeli tanácskozások alkalmával. Meg kell találnunk a módját, hogy ezen változtassunk. Terveztünk egy magas szintű kétoldalú találkozót, de ez a járvány miatt elmaradt. Az utódomnak fontos feladata lesz a politikai kapcsolatok megerősítése az új helyzetben. Az együttműködés egyik kiemelt területe lehet az eddigiek mellett a zöldenergia, a fenntartható fejlődés.

– Magyarországon értjük, milyen okok vezettek a Brexithez. Az Európai Unió vezetői is levonták vajon a megfelelő következtetéseket?

– Magyarország 2010 és 2015 között azon kevés országok közé tartozott, amelyek a brit álláspontot támogatták az uniós ügyekben. Az Európai Unió reformját akartuk, több hatáskört a nemzeteknek és kevesebbet Brüsszelnek. Mi úgy láttuk, hogy nem tudjuk elérni az unióban, amit akarunk, ezért kiléptünk. Magyarország megértően viszonyult a döntésünkhöz. A Brexit utáni hónapokban Orbán Viktor pont arról beszélt a parlamentben, hogy az uniónak alaposan el kell gondolkodnia és megtanulnia a leckét. Nem tudom, hogy ez mennyire sikerült. Egyfelől sikerült jó megállapodást kötnünk a kilépés feltételeiről, amíg azonban eddig eljutottunk, Boris Johnson kormányfő többször is úgy érezte, hogy egyes uniós szereplők meg akarják büntetni a briteket. Most már a jövőbeni kapcsolatokról van szó, és sikerült előrelépni, de a főtárgyalónk, David Frost szerint több terület is van, ahol az uniónak még nem sikerült elfogadnia, hogy önálló, szuverén ország vagyunk. Nem Európát hagytuk el, hanem az Európai Uniót. Az európai identitást nem az unió határozza meg. Továbbra is meghatározó hatalom vagyunk Európában, csak nem vagyunk az EU tagjai.

– Milyen megállapodás lenne előnyös az Egyesült Királyságnak?

– Nem különleges, személyre szabott megállapodást akarunk, hanem olyat, amilyet például Kanadával kötött az EU. Az EU álláspontja szerint gazdaságunk nagysága és földrajzi közelségünk különleges megállapodást indokolna, szerintünk azonban ez nem szempont. Ukrajna, Svájc és Norvégia azért kötött különleges megállapodást, mert közel akarnak lenni az egységes piachoz – mi viszont nem. Nagyon örülünk annak, hogy független nemzet lehetünk. Az uniós vezetők egy része biztosan úgy gondolja, hogy alapvető stratégiai hibát követtünk el a kilépéssel, és az Egyesült Királyság problémái őket már nem érintik. A következő uniós költségvetésről és a koronavírus hatásait kezelő helyreállítási alap tárgyalásain azonban azt láttuk, hogy egymással sem mindig értenek egyet a tagállami vezetők az unió jövőjét, feladatait illetően. Ez viszont már nem a mi gondunk.

– Boris Johnson aligha bánta, hogy nem lehetett már ott a legutóbbi, ötnaposra nyúlt uniós csúcson.

– Ez bizonyára így van. Ha érteni akarjuk a helyzetet, elég csak visszagondolnunk a 2015-ös migrációs válságra. Az Európai Unió csak annyira erős, amennyire a leggyengébb láncszeme. Ahogyan a schengeni övezet is. Ezért is tart öt napig megállapodniuk valamiről.

– Hogyan változnak majd meg a bevándorlás szabályai az Egyesült Királyságba?

– Mindenképpen új bevándorlási rendszert kell alkotnunk, hiszen az átmeneti időszak lejártával vége lesz a munkaerő szabad mozgásának is. 2021. január elsejétől az uniós állampolgárok nem dolgozhatnak szabadon az Egyesült Királyságban, ahogy eddig tették: kilencven napig szabadon tartózkodhatnak az országban, a munkavállalás azonban más kérdés. A Brexit egyik oka éppen az uniós munkaerő korlátlan bevándorlása volt. 2050-re a legnépesebb európai ország leszünk, egy viszonylag kis területen. Az Egyesült Királyság népszerű célpont, sokan a lehetőségek országának tekintik, vendégszerető ország, London igazi kulturális olvasztótégely, nincs üvegplafonja az érvényesülésnek. A kormány új migrációs rendszere pontozásos alapú, az angoltudás mellett a képességeket, végzettséget veszi figyelembe. Nem csukhatjuk be egyszerűen az ajtót, a gazdaságunknak ugyanis szüksége van bevándorlókra. Ausztrália és Kanada például szigorú bevándorlási rendszerrel rendelkezik, számunkra viszont a migráció elég nagy része a munkaerő szabad mozgása miatt ellenőrizetlen volt. A világ minden tájáról akarnak az Egyesült Királyságba jönni emberek, bizonyos szempontból a saját sikerünk áldozatai vagyunk, de nem tudunk mindenkit befogadni.

– Ha London kulturális olvasztótégely, a bevándorlókra pedig szüksége is van a brit gazdaságnak, miért volt mégis ez a kérdés döntő a Brexit-referendum kimenetele szempontjából?

– A nagyvárosok, mint Glasgow, Bristol, Birmingham, Manchester hozzá vannak szokva a bevándorláshoz, több hullámban is érkeztek emberek az ötvenes évektől a kilencvenes évekig is, főleg a Brit Birodalom korábbi területeiről. A bevándorlás a városokban maradt. Az uniós munkaerő szabad áramlása megváltoztatta a helyzetet, különösen akkor, amikor már Kelet-Közép-Európára is kiterjedt. Az Egyesült Királyság első számú célpont lett az unióban – mára például egymillió lengyel és félmillió román állampolgár él az országban. Sokan közülük nem a nagyvárosokba mentek, hanem vidékre. Olyan településekre, ahol nem voltak hozzászokva a bevándorlókhoz, sem az iskola-, sem az egészségügyi rendszer nem volt rájuk felkészülve. Vegyük például a kelet-angliai Boston városát, ahol a legnagyobb volt a bevándorlók arányának növekedése az elmúlt húsz évben, körülbelül egy százalékról úgy húsz százalékra. Egy generáció alatt ez óriási változás. Nem meglepő, hogy itt szavaztak aztán a legnagyobb arányban a kilépésre. Persze ennek nemcsak a bevándorláshoz volt köze, hanem az uniós közös agrárpolitikához is.

– Milyen választ adnak az illegális migrációra?

– A migráció óriási üzlet, a csempészek rengeteget keresnek az emberek kizsákmányolásán. Az embercsempészet igazi katasztrófa. Kihasználják az emberek vágyát, hogy a szegénységből jobb körülmények közé kerüljenek, délről északra, keletről nyugatra. A forgalom egyirányú, Európából nem vándorolnak százezrek vagy milliók délre vagy keletre. Ezt a helyzetet mindenképpen kezelnünk kell. Együtt kell működnünk például Törökországgal, mert az ország Euró­pa kapuja a Közel-Keletről és Délkelet-Ázsiából érkezőknek. A Földközi-tenger pedig Afrikából nézve jelent kaput. A brit álláspont szerint a bevándorlási válság, amit 2015-től látunk, csak tünete annak a nyomornak, erőszaknak, háborúskodásnak, amit a szubszaharai régiót és a Közel-Keletet sújtja. A problémákat a forrásuknál kell kezelni. Ezért is akkora a fejlesztési költségvetésünk, mert fontosnak tartjuk, hogy oda vigyük a segítséget, ahol a baj van. Ezzel a magyar kormány is egyetért.

– Egy rövid szerep erejéig felbukkant a Puskás-musicalben. Hogyan jött ez a lehetőség?

– Szabó László, a musical producere keresett meg, akivel már tavaly, az Egri-Erbstein Ernő tiszteletére rendezett emléktorna kapcsán ismerkedtem meg, ahol a világ legrégebbi, ma is működő amatőr focicsapa, a brit Corinthian-Casuals is részt vett. Nagy focirajongó vagyok, az elmúlt években sokakat megismertem a magyar sportéletből. A Puskás-musicalben azt a brit tisztségviselőt játszom, aki az 1953-as meccs előtt bemegy a magyarok öltözőjébe, és figyelmezteti őket, hogy öt perc múlva kezdődik az évszázad mérkőzése. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, megtiszteltetés volt. Puskás az egyik legnagyobb labdarúgó, akit a világ valaha látott.

– Hogyan tovább Budapest után?

– Először is visszatérek Londonba néhány hónapra, aztán pedig remélhetőleg újra az Öböl-menti térségben fogok dolgozni, de már nem diplomataként. Szeptemberben lesz negyven éve, hogy a diplomáciai pályára léptem, új kihívást keresek, és nagyon szeretem azt a térséget. Nem fogom elveszteni a kapcsolatot Magyarországgal, de néhány évre alighanem jobb, ha hátrébb lépek a kétoldalú kapcsolatokból, utána azonban magánemberként remélhetőleg újra részt tudok venni a magyar–brit kapcsolatok erősítésében. Szeretem Magyarországot, a magyar embereket, kultúrát és nyelvet.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom