Torzítanak az európai halálozási statisztikák

A Bloomberg amerikai hírügynökség múlt heti cikkében arra kereste a választ, hogy lehet több halálos áldozata a koronavírusnak a 11 milliós Belgiumban, mint Kínában. Akkor 57 halálos áldozat jutott százezer lakosra, így számolva Belgiumban a világon a legmagasabb a halálozási arány, majdnem négyszer annyi, mint az Egyesült Államokban. A hírügynökség által idézett belga tisztségviselők szerint ennek oka nem a kórházak túlterheltsége – az intenzív osztályos ágyak 43 százaléka szabad –, hanem a szigorú bürokrácia. Belgiumban ugyanis az idősotthonokban akkor is beleszámolják a statisztikákba az elhalálozásokat, ha nem bizonyított, hogy a koronavírushoz köthető, de az elhunyt mutatott koronavírusos tüneteket, vagy volt kontaktusa fertőzöttel.

Nem minden európai országban számolnak így – emlékeztetett a Bloomberg, megjegyezve, hogy valószínűleg jóval több halottja van a járványnak, mint amennyit a hivatalos statisztikák mutatnak. A számítási problémákra több példa is volt: amikor április elején Franciaország először közölt adatokat idősotthonokból, az ottani halálozások száma majdnem kétszerese volt annak, mint amit addig rögzítettek a kórházakban. Hasonló korrekcióra kényszerült Spanyolország is, amikor Katalóniában is elkezdték a koronavírus halottjaihoz számolni azokat, akiknek voltak tünetei, de nem végeztek rajtuk pozitív eredményű tesztet. Egy helyi rádióállomás arról is beszámolt, hogy 6800-an haltak meg spanyol idősotthonokban – olyanok, akiknek voltak tüneteik, de nem szerepeltek az addigi hivatalos statisztikában. Németország alacsony halálozási aránya a Bloomberg szerint annak tudható be, hogy ott csak azokat számolják, akiken végeztek pozitív eredményű tesztet.

Pascal Canfin francia kormánypárti képviselő, az Európai Parlament környezetvédelmi és egészségügyi bizottságának elnöke a hírügynökségnek hangsúlyozta, az eltérő számítási módszerek Európában politikai félreértésekhez vezetnek, valamint ahhoz, hogy az egyes tagállamok lakosai különbözőképpen érzékelik a járvány súlyosságát.

A nemzetközi halálozási adatok összehasonlíthatóságának nehézsé­géről számolt be a BBC is nemrég, emlékeztetve, hogy nincs erre vonatkozó, nemzetközileg elfogadott standard. A szintén brit Express szerint az Egyesült Királyságban többnyire csak azokat tesztelik, akik már kórházba kerültek, ebből következően a statisztikába is csak a kórházban elhunytak kerülnek be.

A témával foglalkozó cikkek közös tanulsága, hogy a tesztelési gyakorlat is különféleképpen befolyásolhatja a halálozási rátát: egyrészt ahol többet tesztelnek, ott több áldo­zatról tudják, hogy beteg volt, másrészt viszont adott számú elhalálozás alacsonyabb arányt eredményez, ha több beteget regisztráltak, olyanokat is, akiknek nincsenek súlyos tüneteik. Az összehasonlításhoz ezért célszerűbb a százezer vagy egymillió lakosra vetített számokat nézni – igaz, még ezt is torzítják a fentebb taglalt problémák. Utóbbi számításnál a BBC emlékeztetett arra, hogy az egyes országok különböző szakaszaiban vannak a járványnak, az egészen pontos összehasonlításhoz tehát nem ugyanazokat a naptári napi adatokat kell összevetni.

A Financial Times napokban megjelent cikke szerint hatvan százalékkal többen halhattak meg a koronavírus-járványban, mint amit a hivatalos statisztika mutat.