Külföld

A líceum nem létezne az anyaország nélkül

Lelkiekben megerősödve zárták a tanévet a nemrég óriási összefogással megmenekült marosvásárhelyi magyar gimnázium tanárai, diákjai és a diákok szülei

Nyugodt lélekkel mehetnek nyári szünetre a marosvásárhelyi líceum tanárai, diákjai, akik – mint lapunknak elmondták – hálásak az iskolát megmentő összmagyar összefogás minden résztvevőjének, köztük az anyaországnak.

A líceum nem létezne az anyaország nélkül
Ember- és közösségpróbáló harc volt – mondta lapunknak Csíky Csengele
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Véget ért a tanév az újjáalapítása óta II. Rákóczi Ferenc nevét viselő marosvásárhelyi líceumban, de  az iskolaudvar és az épületek nem ürültek ki: javában zajlanak az érettségik és a nyolcadikosok számára előírt kisérettségik, de különféle tanulmányi versenyekből sincs hiány.

Nem mindig volt ilyen felhőtlen a hangulat a szép iskolaépület falai között: kétéves küzdelmet zárt le a nagy nehezen kiharcolt újjáalapítás, amihez szükség volt a szülői–tanári közösség szilárd kiállására és a magyar állam külügyének határozott nyomásgyakorlására is.

Stábunk a helyszínen is tájékozódott a frissen újjáalapított líceum helyzetéről, és beszéltünk Csíky Csengelével, a Magyar Szülők Szövetségének elnökével, a küzdelem egyik fő zászlóvivőjével.

Ember- és közösségpróbáló harc volt, és igencsak rácáfolt a széthúzó magyarok sztereotípiájára, ahogy minden egyéni érdeket felülírt a közös kiállás a katolikus líceum megmentéséért – fogalmazott, hozzátéve: most már csodálatos emlékké vált a maga harcaival és nehézségeivel együtt a küzdelem, hálás a sok barátért és szeretetért, ami erőt adott, hogy felvállalják a küzdelmet. Mint mondta, csak a törvényes út lebegett a szemük előtt, és idővel a jog útvesztőiben is kiismerték magukat. Hozzátette: a magyar közösség elsősorban saját kisebbségi érdekképviseletére számíthatott, de miután ennek erejét meghaladta a feladat, az anyaországhoz fordultak segítségért. Megkaptuk, és mérhetetlenül hálásak vagyunk érte, teljesen egyértelmű, hogy az anyaország beavatkozása nélkül nem lenne katolikus iskola, ez tény – mondta. Hozzátette: sikerült egységgé kovácsolni a szülői közösségeket, a felvidéki és a kárpátaljai szülői szövetségek is kiálltak mellettük.

Örülünk, hogy mindenki kitartott, a vezetőség és az állandó tanárok sem adták fel, a remény végig megvolt, és nem lankadt, hiszen tudtuk, hogy igazunk van – mondta el lapunknak Rupics Zsuzsa tanárnő, aki már lezártnak érzi a történetet és szilárdnak az iskola helyzetét.

Nagy Éva matematika-tanárnő csak annyit fűzött hozzá: örül, hogy újjáalakult és működik az iskola, és reméli, hogy ez így is marad a küzdelmes két év után.

Csíky elmondta, voltak természetesen olyanok, akik óraadó tanárként nem tehették meg, hogy csak a líceum sorsához kössék a magukét, az ő helyükre érkeztek végül a Bolyai Líceumból tanárok. De a tanári közösség és a diákok is megértették, hogy egy tanárnak fontos, hogy ne maradjon munka nélkül, és az azonos épülettömbben lévő Unireában – a líceummal rivalizáló, de személyzeti kérdésekben egyébként szövetséges – román iskolában is voltak magyar osztályok, azokkal is foglalkoznia kellett valakinek.

Ilyen tanár volt Bakó Alíz is, ő elsősorban amiatt a bizonytalanság miatt igazolt át az Unireába – ahol egyébként addig is adott órákat –, mert a líceumos osztályait ideiglenes megoldásként átcsatolták a Bolyaiba, ott viszont kikötés volt, hogy egy év után bolyais tanárok veszik át az osztályokat, ő pedig így munka nélkül maradt volna, és ekkor még nem lehetett tudni, hogy újjáalakul-e a líceum. Így Bakó Alíz keserves dilemmák után inkább egy nyugdíjba vonult kolléga helyére ment át az Unireába tanítani, itt pedig az utolsó magyar osztály osztályfőnöke lett. A kollégákkal, diákokkal továbbra is jó viszonyt ápol, és tanácsokkal is segíti volt osztálya új tanárait.

Ez egy teljes értékű sikertörténet – fogalmazott Csíky. Nem igaz, hogy nincsenek próbálkozások az iskola ellehetetlenítésére, de ezek már csak utórezgések – tette hozzá.

Objektum doboz

Kétkulacsos román egyeztetősdi

Bukarestben ma veszi kezdetét a román fél által (a magyar fél sorozatos válaszra nem méltatása után saját innovációként) kezdeményezett, kétoldalú megbeszélés az illetékesek között a katonai temetők, különös tekintettel az Úz-völgyi temető kérdéséről – írta meg a Maszol.ro hírportál. Emlékezetes, a dormánfalvi román polgármester önkényesen parcellát alakított ki ötven román kamusírral az egyébként Csíkszentmártonhoz tartozó területen, ami ellen a helyi magyarság minden eszközzel tiltakozott, végül több ezer román vandál nacionalista meggyalázta az osztrák–magyar halottakat rejtő sírkertet. A román védelmi minisztérium szakhatósága szerint egyébként a korábban hazudott 149 helyett 11 román katona fekszik a temetőben. A tárgyalás egyengetése közben egyébként mellékesen tegnap levélben értesítette Csíkszentmárton önkormányzatát a mojnesti kataszteri hivatal, hogy immár Dormánfalva tulajdonaként telekkönyvezték a területet, a magyarok fellebbeznek.

Kapcsolódó írásaink

Szekustempó és káosz Marosvásárhelyen

ĀA nevétől is megfosztott egykori MOGYE diákjai nem mindennapi bomlasztási kísérletekről és magyarellenes propagandáról beszéltek lapunknak az egyetem vezetősége részéről

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom